A napok csak úgy repültek. Mire egyet pislogtam már a második hétbe kezdtem bele. Az osztálytársaim egyre jobban kezdtek megkedvelni, kivéve persze Bakugot. Ő egyszerűen annyira lobbanékony, lehetetlen vele beszélni. És persze ott van még Todoroki. A beszélgetésünk óta egyszer sem jött oda hozzám, de bízom benne, hogy egyszer bekövetkezik. Látom, hogy mennyire el van hanyagolva szegény fiú. Szerintem a szülei szarnak rá. A többiek ezt nem veszik észre, de én egyből kiszúrtam. A saját apámnak is csak akkor vagyok fontos, ha az erőmől van szó, így ebben én is jártas vagyok. De nem fogom őt idegesíteni, majd ő megkeres, ha úgy gondolja, hogy szüksége van rám.
-Sziaaa Ayumiii-Ugrott elém Izuku a semmiből-Jesszusom te gyerek! Mit ugrálsz itt? Megijesztettél-Tettem a kezem a mellkasomra-Upsz, bocsi, nem akartalak-Nevetett-Na, nem vicces-Durcáztam be-Jó, oké, de ne most durcázz be, mert elkésünk-Mondta és ezzel elindult az osztályunk felé.
És igaza is volt. 5 perc múlva indult az óra, én meg még mindig ott álltam a folyosón. Észbe kaptam, és el kezdtem futni az osztály felé. Amikor beléptem, már mindenki a helyén ült, így én se tétováztam. Lecsücsültem és kipakoltam. Pontosan nyolc órakor betoppant a nagy All Might. Mindig is felnéztem rá, így amikor megtudtam, hogy ő is fog tanítani, majd kiugrottam a bőrömből. És ezzel Izuku is így volt.
-Sziasztok gyerekek! Mint sokan tudjátok, mostantól én is tanítok itt az akadémián. Nagyon örülök, hogy ezt a lehetőséget megkaptam. De nem szeretnék itt fél órákat zengeni, térjünk a lényegre. Először is, amikor jelentkeztetek ide, volt egy papír, amire le kellett írni az adataitokat és mellé egy vázlatot kellett készíteni arról, hogy miként képzelitek el a hősruháitokat. Na, ezek készen lettek, szóval amondó vagyok, hogy kapjátok fel őket és induljunk a feladat helyszínére.-Fejezte be a mondandóját.
Erre senki nem válaszolt, csak elvette a ruhát. Az enyém egy világoskék nadrágból, egy sötétebb szoknyából és egy body-ból állt. Egyszerű, de nagyszerű. Miután felöltöztünk elindultunk a feladat helyszínére, ahol-ha jól tudom-a felvételizőket tették próbára. Mivel én ajánlással kerültem be, nem voltam ott, de hallottam, hogy Izuku mit művelt le. Nagyon ügyes volt, megérdemelte, hogy bekerüljön. Szóval ott tartottam, hogy odaértünk a helyszínre, ahol All Might belekezdett a feladat ismertetésébe.
-Tehát, a feladat egyszerű lesz. Mindenkit 4-4 csoportra osztok. Két hős, két gonosz. A hősöknek le kell állítani a bombát, míg ezt a gonoszoknak meg kell akadályozniuk ezt. 15 percetek lesz rá. Én a többiekkel addig egy monitorról fogjuk figyelni az eseményeket. Na, de kezdjük is. Szóval az A csoport fog kezdeni amiben Todoroki Shoto és Chishu Ayumi a hősök, Katsuki Bakugo és Tenya Iida pedig a rosszak. Remélem a feladat most már érthető, szóval kezdjük is el!
Mi kezdünk. Todoroki a társam, akivel elég nehéz beszélgetni. De ez még a kisebb baj, amitől a legjobban félek az Bakugo. Ha nem úgy sikerül valami, ahogy azt ő elképzelte, képes kinyírni is.
Szóval vigyáznunk kell. Megkaptuk az épület "tervrajzát", hogy átnézzük merre hogyan vannak a folyosók.
-Van valami terved?-Tértem a lényegre-Le tudom fagyasztani az egész épületet és akkor legalább Iida nem tud kiszabadulni. Bakugo úgy is ki fogja magát robbantani és ahogy őt ismerem, a csapattársán nem fog segíteni-Mondta, miközben a tervrajzot tanulmányozta-Oké, ez jó ötlet. És akkor legyen úgy, hogy az egyikünk eltereli a figyelmét, a másik pedig felmegy a bombához?-Ötleteltem-Igen, igen, lehet úgy. A képességeddel tudsz repülni? Mert ha a földön maradsz fagyasztáskor, akkor téged is érni fog.-Nézett fel végre a papírról.-Repülni nem, csak lebegni és emiatt is neked kéne felmenned, mert én nem tudok mozogni a jégen.-Gondolkodtam hangosan-Igen, igazad van. És amint felértem, Iida-val csinálok valamit, a talajt meg felolvasztom, hogy tudjál mozogni az eltereléskor.-Vázolta tovább a tervet-Oké, csak vigyázz, nehogy összetalálkozz közben Bakugoval. Annak nem lenne jó vége. És igyekezz mert ha előbb ér le mint te fel, akkor szinte esélyem sincs-Néztem rá kissé idegesen-Ne aggódj, menni fog-Mondta és ekkor megszólalt a sípszó. A tizenöt perc megkezdődött.
