[BakuDeku]Te az enyém vagy!

10.rész

-Miután visszaértek szó nélkül mindketten visszamentek a szobájukba,ugyanis letelt a három nap.

-Nehezen tudtak elaludni,de végül elnyomta a szemüket az álom.

-Másnap Bakugou már lent reggelizett,Dekut viszont még sehol sem látja.

-Aggódott hogy történt vele valami,de belül nyugtatgatta magát,hiszen mi történhetne vele este a szobájában?

-Bakugou!! "Kiabálta oda neki Kirishima ,kicsit mérgesen"
-Jól otthagytál a buliban!!!

-Azt az idióta Dekut kellet vissza kísérnem,mert be volt szarva egyedül!!!

-Nem haragszom emiatt,hiszen nem voltam egyedül!

-Huh? Kivel voltál? Azt ne mond hogy.....?

-De!! Igen!!! Akivel együtt vagyok,megígértem hogy ha eljössz elmondom ki az,de eltűntél,így nem láthattad....

-Várj, így akartad elmondani? Akkor áruld el most hogy ki......

-Nem!!! "Vágott szavába Kirishima"
-Ennél sokkal fontosabb,hogy te vagy az aki nem mond magának igazat!!!  Ezért megkérdezem most mégegyszer!!!!! Mit gondolsz...Midoriyáról?

-Deku?? Semmit!!! Tévedtem!!! Össze voltam zavarodva...de mikor abba a buliba voltam,minden világos lett!!! Én nem éreztem magam ott komfortosan,rosszul lettem attól a helytől és....

-És??? Mi volt az amikor megláttad Midoriyát ahogy mások letámadják?

-Az semmi én csak....

-Miért mentél oda?

-Mondom hogy semmiért csak...

-Miért voltál olyan dühös?

-Én mindig dühös vagyok!!!!

-Nem Bakugou!!! Akkor vagy dühös ha nem tetszik valami!!! Nem tetszett ahogy azok az idegenek bántak vele!!!

-Jólvan igen nem tetszett!!! És?? Mit akarsz mit mondjak? Hogy törődöm vele? Hogy féltem? Hogy aggódok érte? Hogy SZERETEM? "Ekkor észbe kapott,hogy felemelte a hangját,és mindenki hallotta amit mond"

-Nah látod hogy nem olyan nehéz őszintének lenni magadhoz? "Mosolyodott el Kirishima"

-De ez nekem fura!!! Nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel!!

-Ezt már neked kell eldönteni!! Elakarod veszíteni örökre,vagy....Mellette akarsz maradni,védelmezi,törődni vele,és szeretni?

-Bakugou csak csendben ült és elgondolkodott ezen szavakon. Az hogy elveszítse őt szóba sem kerülhetett,mert végül is nem bírná ki nélküle!!! Szeretni akarja,de úgy gondolja ez lehetetlen,hisz hogy vallhatná be neki mindezt,és ha meg is tenné,Deku biztos nem fogadná el,lehet el is menekülne előle,és így csak még elérhetetlenebb lenne,hiszem fél tőle,mindig bántotta őt...

-A mai napon kemény edzések voltak Aizawa-sensei-nek köszönhetően...mindenki túl hajszolta magát.

-Mikor vége lett az óráknak mindenki ment átöltözni,végül csak Deku maradt ott....

-Szomorú tekintettel bámult a semmibe,a gondolatai Bakugou körül forogtak.
-Hogy miért ilyen fura vele mostanában,néha mint ha törődne vele egy kicsit,és miután elhiszi hogy így van,máris bunkó lesz...

-Olyan régóta ismerem,mégis mikor szerethettem beléd? Hülye Bakugou...hülye..."a fejét a nyitott szekrénybe hajtotta,majd sírni kezdett"

-Azonnal abba is hagyta mikor a keze beakadt a szekrény oldalában lévő lyukba.