Eljött a nagy gyakorlat napja, melyre 13assal, All Might-tal és Aizawa tanár úrral megyünk. Rettentően izgulok, ugyanis itt kiderül, hogy hogyan szerepelünk majd éles helyzetben. Ritkán szoktam idegeskedni, de most úgy érzem, hogy itt az ideje.
-Okés, szóval Izuku ide, Ochako oda, Tsuyu amoda és Ayumi itt fog ülni a buszon-Vázolta fel a tervet Iida, miközben a levegőben össze-vissza hadonált.
Mint végül kiderült, a terve teljesen kudarcba fulladt, ugyanis teljesen máshogy álltak a székek, mint ahogy azt elképzelte. Egy jót nevettünk rajta és felszálltunk a buszra. Én gyorsan le is pattantam Shoto mellé.
-Izgulsz Shoto?-Kérdeztem köszönés nélkül-Én? Soha-Vágta rá, már-már túl sok magabiztossággal-Ugyan már, ismerlek, még ha nem is mutatod ki, benned is van egy kis idegesség-Forgattam meg a szemeimet-Mondtam már, hogy utállak?-Morogta az orra alatt-Aww, én is szeretlek-Borozoltam össze a haját, ő pedig fülig pirult-Ahhoz képest, hogy utálsz...Mindig sikerül elérnem, hogy elpirulj-Nevettem-E-ez nem igaz!-Dadogta zavartan-Melyik része? Az, hogy utálsz, vagy, hogy mindig elpirulsz, ha csinálok vagy mondok valamit neked?-Vigyorogtam győzedelmesen. Ő erre nem válaszolt, csak csendben maga elé bámult.
Miután odaértünk, én voltam az első aki leszállt a buszról, és megpillantotta a hatalmas épületet. Egyszerűen imádtam. Kívülről ezüst színben pompázott, tele ablakokkal. Belépve különböző pályákat láttunk meg.
-Köszöntelek titeket diákok!-Üdvözölt minket 13as-Nem tudom, hogy Aizawa tanár úr mennyit mesélt nektek erről a gyakorlatról, de én is szeretnék erről beszélni. Ezt az épületet réges-régen épitették, arra a célra, hogy hőstanoncokat képezzenek ki itt. Mint láthatjátok, minden rész másféle helyzetet dolgoz fel. Van itt például égő épület, hegyomlás, vízi baleset, és sok más, amit a mai napon ki is próbálhattok. Sok szerencsét hozzá! És persze azt hozzátenném, hogy mint észrevettétek, All Might nincs itt, ami annak köszönhető, hogy egy fontos dolga akadt és nem tudott eljönni, de ígérte, hogy a vége felé benéz hozzánk.-Világosított fel bennünket.
Ám mielőtt bármibe is belekezdhettünk volna, történt valami.
Az épület közepén egy portál nyílt, amiből többnél-több gonosztevő lépett ki. Nagyjából ötvenen lehettek. Mindenki le volt fagyva, azt se tudtuk mihez kéne kezdenünk. Miután sikerült felfogni, hogy mi a helyzet, az egyik gonosz szólalt meg, akinek kezek voltak a testén.
-Sziasztok kedves gyerekek-Üdvözölt minket nem kevés gúnnyal a hangjában-Ne haragudjatok, hogy így rátok törünk, de keresünk valakit, aki most még nincs itt. A nagy All Mightot.-Mondta-Honnan tudtátok, hogy itt leszünk?-Kérdezte 13as-Amikor pár nappal ezelőtt betört az akadémiára a sok híradós meg ezek, sikeresen megszereztem a beosztást. Viszont valami keresztbe ütött mert nincs itt akit keresünk-Vakarta meg a nyakát-Miért nem szóltak a riasztók? Tudtommal működniük kellett volna-Motyogta magának 13as-Szerintem azért, mert valamelyik gonosznak az lehet a képessége, hogy blokkolja az ilyeneket-Szóltam közbe-Igen, igazad lehet Ayumi-Gondolkozott-Rendben, ez most teljesen mindegy! Én majd harcolok velük, 13as te pedig vigyázz a tanulókra! Kaminari, te próbálj meg segítséget kérni az iskolából az adóvevődön keresztül!-Rakta fel a szemüvegét Aizawa és nekiindult a harcnak-Rendben gyerekek, próbáljunk meg kimenni az ajtón!-Mondta 13as és indultunk is arra, ha az a portál szerű valami meg nem állított volna minket-Hova, hova ilyen sietősen gyerekek? Ugyan, nekem jobb tervem van veletek-Mondta és beszippantott minket.
Én hirtelen egy égő épület tetején találtam magam. Felálltam, leporoltam a ruhámat és körülnéztem. Onnan fentről beláttam mindent. És ahogy észrevettem, mindenkit máshol dobott le, viszont csapatokban. Csak én voltam egyes egyedül, amitől kicsit megijedtem. Ezen nem volt időm gondolkodni, mert pár perc alatt körülvett engem egypár gonosztevő. Vettem egy mély levegőt és nekikezdtem a harcnak. Szerencsére nem volt annyi eszük, hogy egyszerre támadjon mindenki, ezért szép sorjában mindet lelöktem a tetőről. És mivelhogy nem tudtam mit csinálni, valahogyan le kellett jutnom a házról. Eléggé magas volt, de a legjobb ötletnek az tűnt ha lelebegek. Ehhez nagyon erős koncentráció kellett, szóval minden erőmet bevetve kitisztítottam a fejemet. Amikor már lebegtem, átmentem a korláton és egyenesen lefelé folytattam az utamat. Igaz, így kicsit sokáig tartott, de jobb, mint meghalni. Miután leértem, egyenesen kifutottam az égő épületek közül és figyeltem, ahogy Aizawa tanár úr harcol. Nagyon ügyes volt, de láttam, hogy nem fogja már sokáig bírni. Aztán megpillantottam Shotot, ahogy a hegyomlás szakaszból jön ki Tokoyamival. Mivel nem akartam tovább egyedül maradni, odafutottam hozzájuk.
-Jól vagytok mind a ketten?-Kérdeztem tőle aggódva-Amikor megpillantott, mintha egy kis megkönnyebbülés futott át volna az arcán-Igen, sérülés nélkül megúsztuk. És te? Várj, miért csak egyedül vagy? Nem mindenkit dobott le csoportban az a portál?-Bombázott a kérdéseivel-Ott voltam a legmagasabb épület tetején-Mutattam felé-Onnan láttam mindent. És rajtam kívül mindenki van legalább ketten-Meséltem neki-És, hogy tudtál ilyen gyorsan olyan magasról lejönni?-Érdeklődött-Lelebegtem, de ne most beszélgessünk, ki kéne találni valami tervet, mert ha sokáig itt fogunk állni, akkor meg...-Kezdtem bele, de a végét már nem tudtam befejezni, ugyanis hét gonosztevő futott felénk-Hát, heten mint a gonoszok srácok. Lehetőleg ne haljatok meg-Vigyorogtam és felvettem a támadó pozíciót.
Shoto és Tokoyami is ezt tették és nekilendültünk a harcnak. Olyan erősen fókuszáltam, ahogy csak tudtam, éreztem, ahogy az energia átjárja a testemet. Szét tudtam volna robbanni belülről.
Ilyen erős vízsugarat még soha nem lőttem ki, mint most. Akit megcéloztam, az úgy hátra repült, hogy egyenesen áttörte a kupola egyik ablakát. Még én magam is meglepődtem a tettemen. Ugyanezzel a képességgel még egyet kilőttem és addigra a többiek elintézték a legtöbbet. Már csak egy maradt, aki egy nehéz ellenfélnek bizonyult.
-Srácok én kifáradtam. Már nem tudok támadni!-Kiabált oda nekem Tokoyami-Rendben Tokoyami, akkor menj és keresd meg a többieket, mi addig fedezünk!-Mondtam neki.
Ő kicsit hezitálva bár, de megtette amit kértem. Mi addig teljesen eltereltük a gonosz figyelmét. Miután Tokoyami már nem volt a közelben, kicsit nyugodtabb lettem. Az ellenfelünk a képessége miatt villámgyors volt, méghozzá az ujjai helyén kések voltak. Rettentően veszélyes volt, ezért mindig résen kellett lennünk. Viszont ez nem mindig jött össze. Hirtelen mintha minden egy lassú filmben játszódott volna le. Láttam, ahogy a gonosztevőnk, hátba akarja szúrni Shotot. Ezt nem hagyhattam. Nem hagyhattam, hogy meghaljon. Azt nem éltem volna túl. És még nem is láttam őt mosolyogni. A testemben ennyi energia még soha sem gyülemlett össze. Éreztem, hogy a szemeim feketébe váltanak és a hajam gyakorlatilag égnek áll. Mérges lettem, ahogy arra gondoltam, hogy Shotot bántani akarják. Olyan gyorsan iramodtam neki a gonosztevőnek mint még soha. És ennek meg is lett a gyümölcse. Megfogtam a derekánál fogva és olyan erővel löktem ki az üvegen, hogy én magam is majdnem utána repültem.
-Úristen, jól vagy Ayumi?-Futott oda hozzám Shoto-Persze persze, jól vagyok-Mondtam, de éreztem, hogy a lábaim gyengülnek-Todoroki, kapj el- Motyogtam, amikor majdnem térdre rogytam. Szerencsére tette amit kértem-Jézusom, Ayumi, te vérzel!-Suttogta nekem és éreztem, hogy eluralkodik rajta az idegesség-Biztos, amikor megragadtam azt a gonosztevőt, beleszúrta az egyik kését az oldalamba-Gondolkoztam hangosan, amikor felfogtam a helyzetet-Shoto nem vagyok jól-Köhögtem fel egy kis vért.
Már nem láttam rendesen, csak aludni akartam. Éreztem, hogy Shoto felvesz a karjai közé és elkezd cipelni valahova.
-H-hova megyünk?-Kérdeztem kábán-Megkeresem a többieket-Mondta már-már akadozottan-Miért csináltad? Miért mentettél meg?-Törtek elő az első könnyei és folytak le az arcán-Naa, ne sírj Shoto! Most e-erősnek kell maradnod. És milyen kérdés az, h-hogy miért mentettelek meg? Már kétszer te is megtetted velem, most én jöttem-Mosolyogtam halványan és lecsuktam a szemeimet-Ne, ne, Ayumi, ne csukd le a szemeidet! Ébren kell maradnod!-Mondta nekem szinte azonnal a cselekedetem után-Cs-csak egy kicsit Shoto...Csak egy kicsit...-Suttogtam, majd elnyomott a sötétség.
