A hazugság bűze

1. - Láz

Heiwajima Shizuo meglepetten vette észre, hogy Orihara Izaya az osztályteremben ücsörög.

Meglepettségének egyik oka az volt, hogy a fekete hajú fiú jelenléte egyáltalán nem volt megszokott az iskolában, bár e-miatt Shizuo sosem panaszkodott, mert végső soron emiatt tudott odafigyelni az órákon. Izaya jelenléte ugyanis több szempontból is roppant zavaró volt a számára. Már a gondolata is dühítette őt, a hangja és a nevetése pedig rögtön arra késztette, hogy kapjon fel valami jó nehezet és addig verje azt a nyomorult bolhát, amíg már nem lesz kedve nevetgélni. De ami ezeknél is jobban zavarta Shizuot, az a szaga volt. Már messziről érezte a jelenlétét ami idegessé és nyugtalanná tette, a szagát pedig már két utcával arrébb is érezte.

Legalábbis eddig érezte, de most mintha teljesen megszűnt volna. Shinra épp a bolha mellett állt és mosolyogva beszélt mikor észrevette Shizuot és vidáman köszöntötte. A bolha viszont rá sem hederített.

Shizuo közelebb ment hozzájuk és mély levegőt vett az orrán át, de így sem érezte azt a bűzt amit általában.

– Mi a baj Shizuo? – kérdezte Shinra a festett szőke hajú fiút tanulmányozva, aki le sem vette a szemét Izayáról.

Ma valahogy másnak tűnt. Nem volt beképzelt mosoly az arcán, nem vizslatta az embereket azokkal a számító szemekkel és nem beszélt azon az idegesítő, manipulatív hangján.

Jobban megnézve, Shizuo észrevette, hogy a bolha szeme alatt hatalmas karikák vannak, az arca pedig sokkal sápadtabb mint általában, pedig amúgy is elég fakó a bőre.

A fekete hajú fiú lassan felé fordította a fejét, a szemei dühösen megcsillantak, ami miatt Shizuo haragja is lángra kapott. Az ujjai szinte bizseregtek, hogy most azonnal megragadjon valamit és a bolha képébe vágja, de Shinra előre látóan elé lépett.

– Majd iskola után lerendezitek. – emlékeztette, mire Shizuo sarkon fordult és a helyére battyogott. Igen, ha elveti a sulykot, ki fogják csapni, az pedig nem ér ennyit. Amúgy is van elég ideje arra, hogy kinyiffantsa azt a sunyi rohadékot.

Azonban még is csak zavarta, hogy Izaya nem úgy viselkedett ahogy szokott. Teljesen az ellentéte volt annak, amit megszokott tőle és ez sokkal inkább volt aggasztó, mint megnyugtató.

Shizuo egész órán őt figyelte és próbált elcsípni egy gyanús mozdulatot, ami bebizonyítja, hogy készül valamire. Alap esetben nem lenne szüksége bizonyítékra, egyszerűen csak kidobná az ablakon, de.. Mivel eltűnt az a kellemetlen bűz, Shizuo meg tudta őrizni a nyugalmát. Egészen addig gondolta így, míg ki nem csengettek, de Izaya a helyén maradt és elég egyértelmű volt, hogy nem fogja elhagyni az osztálytermet.

– Aggódok érte. Elég fáradtnak tűnik. – osztotta meg az észrevételét Shinra, mikor észrevette, hogy Shizuo még mindig Izayát bámulja. Jegyzetelni is elfelejtett, ami csak azt bizonyítja, hogy hiába tűnt el az a kellemetlen érzés ami körül lengte Izayát, és ami rettentően idegesítette Shizuot.. Ennek a hiánya is képes volt elvonni a figyelmét a tanulásról. Ennek gondolatára ökölbe szorult a keze és már épp mozdult volna, hogy kihajítsa azt a szemetet az ablakon, de csak nem hagyta nyugodni a tudat, hogy megváltozott a bolha kisugárzása.

– Eltűnt.. – nyögte ki Shizuo még mindig azon tanakodva, hogy is magyarázza el ezt az egészet úgy, hogy Shinra ne zaklassa megint a vérvétellel meg a vizsgálataival. Épp eléggé felkeltette már az őrült orvos poronty figyelmét, azzal a különleges testi adottságával, hogy szinte bármikor át tudta lépni a határait.

Shizuo már nem emlékezett pontosan, mikor történt először. Vagyis a körülményekre nem emlékezett. Tudta, hogy nagyon fiatal volt még, és az öccsével veszekedett valami miatt, mikor hirtelen égető vágyat érzett arra, hogy felemelje a hűtőt és agyon nyomja vele Kasukát, az öccsét.