A jég csapdájában

Pt.8.- Túrázás a bosszúállókkal

-És már megint kísérettel vonulászol- motyogtam Steve mellett haladva.

Az igazat megvallva, körülbelül egy óráig bírtam. Híres vagyok a türelmemről, de Steve feszültsége lefárasztott, a három tag a nyakamba lihegett, Natasha le se vette rólam a szemét, Bruce fárasztó volt, Vasember meg elhatározta, hogy végig basztatja az egész csoportot, szóval legszívesebben levetettem volna magam egy szikláról, de itt még az sem volt... Csak út, meg a messzeségben tornyosuló város, aminek lassan felkapcsolódtak a lámpái az órák elteltével. És mi még csak öt kilómétert sétáltunk le. Öt kilómétert úgy, hogy csak a busszal volt két óra az ideút....

-Tessék?- fordult felém Steve.

-Már megint figyeli valaki a legyőzhetetlen és sérthetetlen Amerika Kapitányt- nevettem.

-Stark! Nem kell itt szenvedned, nyugodtan menj haza! Hosszú volt a nap, nem kell még minket is csőszködnöd- sóhajtotta.

-Nem, mint ha a parancsodra vártam volna, de ez amúgy tényleg jó ötlet. Elvigyelek Dori?- pillantott felém.

-Inkább a szegény ügynököket. Rendesen lefáradhattak- biccentettem hátra.

-Hát jó! Viszont, ha meggondolod magad, a legnagyobb, legfeltűnőbb és legdrágább luxusház kapui mindig nyitva lesznek, gyere nyugodtan- kapott fel egy ügynököt a hátára, miközben a másik kettőt a kezében tartva, elrepült.

-Most már boldog vagy?- pillantott felém Steve.

-Engem nem zavart, csak közöltem a tényeket- vontam vállat, megpróbálva leplezni a vigyoromat.

-Bruce! Te hogy vagy a hazamenetellel?- szólt előre Steve szórakozottan.

-Nekem mindegy. Nem szívesen változok át, de ha valaki haza akar menni, akkor bevállalom- válaszolt megszeppenve.

-Nat?- fordult Amcsikapcsi a Feketeözvegy felé.

-Gyakorolhatnánk a Hulkból Bruceba menetelt. Mit szólsz Nagyfiú?- pillantott Nat Brucera.

-Ne hívj így- motyogta a tudós mérgesen, ami miatt megjelent egy zöld ér a nyakán.

-Rendben. Nem hívlak így, de dobj haza, mert ez egy nehéz nap volt- vigyorgott, mire Bruce olyan arcot vágva, mint egy terhes hím elefánt szülés közben, sikeresen átváltozott Hulkká.

-Biztos, hogy nem jöttök?- fordult Nat még egyszer felénk, miközben Clint Barton ügynököt is felkapták, akinek idő közben tudtam meg a nevét.

-Én aztán nem- néztem Hulkra, aki szerintem elég rosszul nézett ki.

-Én meg akkor hazakísérem a hölgyet- biccentett felém Steve.

-Igazán nem kell, menj csak nyugodtan- mosolyogtam rá erőltetetten.

-Ott találkozunk- intett Natnek, így ők is megindultak.

-Hát, ketten maradtunk- sóhajtotta zsebretett kézzel Amcsikapcsi.

-Rendesen tettél is érte- vontam vállat szórakozottan.

-Na jó! Azt hiszem, hogy te nagyon nem kedvelsz- állt meg, készenállva egy lelkizésre.

-Ne állj meg! Vissza szeretnék érni a jövő hétig- szóltam hátra a vállam felett.

-Mi a bajod?- ért be.

-Nagyon semmi... Csak viccesnek találom ezt az egész szuperhős izét- vontam vállat.

-Mármint?- húzta fel a szemöldökét.

-Mármint azt, hogy ez az egész tényleg úgy van, mint a filmekben. Vagytok, aztán mindenkit megmentetek, aztán újra csak vagytok, miközben egy csomó hősies dumát osztogattok a pofonok mellett- nevettem.