Kómásan nyitottam ki a szemeimet. Nem tudtam hol vagyok, csak a fehér plafont láttam. Próbáltam megemelni a fejemet, de nem sikerült, rettenetesen fájt. A végtagjaim sajogtak, ha akartam volna, se tudtam megmozgatni, ezért csak feküdtem és néztem ki a fejemből. Arra emlékeztem, hogy mi történt, de hogy hogyan kerültem ide...
Nem is maradt időm ezen gondolkozni, ugyanis Recovery Girl rohant be hozzám Izukuval.
-Jól vagy Ayumi? Nagyon aggódtam érted! Hogy vagy?-Bombázott a kérdéseivel Brokkoli.-Izuku, kérem, csak most ébredt fel, először megvizsgálom, aztán majd beszélgethetnek-Állította le a kérdéseit.
Miután megvizsgált, megnyugtatott, hogy nincs semmi komoly bajom. A sebet bevarrták és pár hét és rendben leszek.
-Szóval, hogy vagy?-Ült le mellém Izuku, miután Recovery Girl kiment-Jól vagyok Brokkoli, ne aggódj-Mosolyogtam rá lágyan-Akkor jó. Az egész osztály aggódott érted. Még Bakugo is visszavett addig az arcából-Kuncogott egy kicsit-Akkor majd nyugtass meg mindenkit, hogy élek. Várjunk, a harc! Ugye mindenki rendben van? Van aki súlyosan megsérült?-Kezdtem el aggódni-Ayumi, nyugodj le, mert még valami bajod esik! Mindenki jól van, rajtam és rajtad kívül mindenki megúszta kisebb sérülésekkel-Nyugtatott-T-te is megsérültél? Várj, mindent tudni akarok! Mi lett a vége a harcnak?-Kérdeztem izgatottan.
Izuku egy sóhaj után belekedzett a történetbe. Elmesélte, hogy miután Aizawa tanár úr nem bírta tovább, megjelent a többi tanár és All Might is. A gonoszoknak volt egy agyfej nevezetű szörnyük, akinek ugyanolyan ereje volt mint All Mightnak. De szerencsére aztán legyőzte, viszont az a kezes csávó közbe avatkozott, és akkor sérült meg, amikor megmentette előle All Mightot. Végül visszavonultak és megnyertük a csatát.
-Ohh, akkor örülök. És meddig feküdtem itt?-Kérdeztem egy kisebb sokk hatása alatt-Három napig voltál kómában-Szörnyedt el kicsit-Uhh, és Shotoval mivan? Ő ugye jól van?-Aggódtam-A harcot sérülések nélkül megúszta, de jelenleg nincs a legjobb passzban. Magát hibáztatja amiért megsérültél. Nem is jött be egyszer sem megnézni, hogy hogy vagy. De nem azért mert nem érdekelte volna, hanem nem mert rád nézni. Félt, hogy ha felébredsz, utálni fogod vagy valami ilyesmi. Azóta suliban se volt. Egyszer elmentem a házukhoz beszélgetni vele, de ő csak bámult ki a fejéből és rövid válaszokat adott a kérdéseimre-Mesélte-Komolyan magát okolja, hát ez hülye. Hisz én döntöttem úgy, hogy megmentem-Hüledeztem-Igen, sírva mesélte el, hogy mi történt, nem győztük vigasztalni. Soha nem láttam még sírni. Sőt, semmilyen kifejezést nem láttam még az arcán. Nem tudom, hogy mit csináltál vele, de nagyon jót tesz neki. Amióta beszélgettek azóta másabb. Nem feltűnően, de érezhető, hogy boldogabb- Motyogta halkan-Szeretnék neki segíteni. Látom rajta, hogy szüksége van rám-Sóhajtottam szomorkásan-Miután kiengedtek, elmegyek hozzá!-Mondtam-Biztos vagy benne? Inkább haza kéne menned, nem gondolod?-Kérdezte egy kis aggódással a szemében-Brokkoli, ne aggódj értem, mire kiengednek, már rendben leszek-Mosolyogtam rá bíztatóan-Rendben, te tudod-Sóhajtott-Viszont nekem mennem kell, lassan lejár a látogatási idő. A többiek üzenik, hogy holnap benéznek hozzád páran és anyukád is-Mondta, és felállt-Rendben, köszi, hogy szóltál-Néztem utána-Semmiség-Mosolygott és kisétált a szobából.
-Ayumi, hát jól vagy!-Rohant be hozzám Iida, mögötte pedig a fél osztály-Jesszus, nyugalom, jól vagyok! Örülök, hogy látlak titeket-Mosolyogtam rájuk-Izuku mondta, hogy fogunk jönni?-Kérdezte Ochako-Igen, szólt, hogy máma jöttök, szóval számítottam rátok-Kuncogtam-Nagyon bátor voltál Ayumi-Lépett oda hozzám Tsuyu-Mindenki ámulva hallgatta, amikor Todoroki elmesélte, hogy sérültél meg, breke. Büszkék vagyunk rád-Mosolygott rám.-K-köszönöm szépen, de ez magától volt érthetődő. Hős szeretnék lenni, és az életem árán is meg kell védenem az embereket.-Motyogtam zavartan, amire a többiek csak összemosolyogtak.
