"Miért miért, és miért?" Kérdezgettem magamtól, miközben hajnali egykor az utcákon sétálgattam. Bárhogy is próbáltam, egyszerűen nem tudtam elaludni. Az sem érdekelt, ha szétfagyok, éreztem, hogy nekem szükségem van egy kis friss levegőre. Nem tudtam feldolgozni magamban azt a tényt, hogy én beleszerettem Todoroki Shotoba. KIBASZOTT TODOROKI SHOTOBA! Annyira felidegesített ez a dolog, hogy nem is figyeltem már az útra, a lábaim csak vittek amerre akartak. Végül a tengerparton kötöttem ki. Úgy gondoltam, hogy leülök egy kicsit gondolkodni, de ezt a tervemet félbeszakította a kis brokkoli barátunk.
-Te még is mi a jó Istent csinálsz itt hajnali egykor?-Ültem le mellé a homokba-Ezt én is kérdezhetném tőled. Amúgy én csak kicsit gyakoroltam az erőmmel, nem tudtam aludni. Viszont ahogy látom a megviselt arcodat, neked valami durvább mentséged van. Valami volt Todorokinál?-Kérdezte tőlem egy cseppnyi idegességgel a hangjában. Én egy gondterhelt sóhajtás után belekezdtem a történetbe-Tudod, amikor máma elmentem Shotohoz, megismerhettem a törékennyibb oldalát. Megtudhattam, hogy milyen ő valójában, és ez felerősített bennem egy érzést. Egy érzést, amit már régóta érzek és igyekszem elnyomni magamban. Ám ez nem nagyon fog sikerülni. Még csak két hónapja ismerem őt, de érzem azt a bizonyos szerelmet. Egyszerűen ez a fiú kurvára kihozza belőlem azt amit nem kéne. Mert nem akarok szerelmes lenni.-Éreztem, hogy itt folynak le az első könnycseppek az arcomon-Volt egy borzalmas kapcsolatom kb egy éve. Az a fiú folyamatosan vert és bántott, de én valamiért szerettem. Miután az egyik szomszéd erre rájött, feljelentette őt és most is börtönben rohad. Azóta nem merek szeretni. Nem lennék képes bárkinek is a bárátnője lenni. A lelkem mélyén akarom, de egyszerűen nem megy. És hiába tudom, hogy Shoto egy haláli kedves fiú. Nem merem, mert félek, hogy újra megtörténik. É-és én azt nem akarom Midoriya-Sírtam el magam a végére teljesen. Ő nem válaszolt, csak megölelt. Fejemet a mellkasába fúrtam-Szerinted mit tegyek? Mi lenne a helyes döntés?-Motyogtam neki miközben a kabátjába kapaszkodtam-Ayumi, ezt neked kell tudnod, de egy valamit mondhatok. Tudom, hogy emiatt a kapcsolatod miatt félsz a többi fiútól, de ne hagyd, hogy egy mocskos féreg határozza meg az életedet. Te vagy Ayumi Chishu, nem fog földre esni holmi paraszttól. Biztos, hogy nehéz volt az az időszak, de túl kell rajta lépni. És ha kell, én segítek, jó? Én itt leszek és segítek mint a legjobb barátod-Suttogta nekem-Igazad van, Izuku. És köszönöm, hogy segítesz nekem. Ezért örökké hálás leszek-Mosolyodtam el. Mostanra már a könnyeim is elapadtak.-Ugyan, semmiség, ez a barátok dolga, nem?
Ezután semleges témákról beszélgettünk nagyjából egy óráig, mikoris már éreztem, hogy kezdek álmosodni. Izuku elkísért hazáig, én meg csendben belopakodtam a lakásba. Nem terveztem senkit sem felébreszteni a házból, így csendben kellett maradnom. Miután beértem a szobámba, halkan becsuktam az ajtót és lefeküdtem az ágyra. Pár percen belül el is nyomott az álom.
Izzavda ültem fel az ágyamban. Egy újabb rémálom. Mostanság egyre több van belőle. Talán a múltkori támadás miatt. Fene se tudja.Vissza már nem tudtam aludni, ezért inkább azon gondolkodtam, amiről beszéltem Izukuval a tengerparton. Nagyon örülök, hogy számíthatok rá és segít átlendülni ezen a "nehéz időszakon" mert most nagyon nem vagyok jó passzban. Apám egyre több dolgot akar a nyakamba sózni, mellette még tanulni kell és a gyakorlatokon részt kell venni. És még itt vannak ezek a rémálmok is. Ezekből a gondokból kifolyólag, nem vagyok ugyanolyan mint mondjuk egy hónappal ezelőtt. A barátaim előtt ugyanúgy kell mosolyognom, mint régen, mert ha nem tenném, akkor jönnének a kérdések. De a legnehezebb Shoto. Kurvára nehéz belé úgy lelket önteni, hogy jelenleg nekem sincs sokkal több. De minden tőlem telhetőt megteszek.
-Én már nem bírom tovább ezt nézni. Ayumi, ha így folytatod, szét fogsz esni-Aggodalmaskodott nekem Brokkoli-Izuku, ha tényleg kicsúszik az irányítás a kezem alól akkor szólni fogok, de egyelőre bírom még-Nyugtattam-Jó, én hiszek neked, de vigyázz magadra!-Fújt ki szakadozottan egy adag levegőt-Na mindegy, én megyek az osztályba. Jössz te is?-Kérdeztem-Én még nem, de menj be nyugodtan, majd utánad megyek-Motyogta nekem.
Én erre már nem válaszoltam, csak besétáltam az iskola épületébe.
Midoriya szemszögéből
Úgy gondoltam, hogy megvárom Todorokit, hogy tudjak vele tárgyalni a dolgokról Ayumival kapcsolatban. Nagyon aggódom a lány állapotáért, és mivel tisztában vagyok vele, hogy Todoroki is szereti őt, ezért szerintem szíve joga tudni mindenről.
Amikor láttam, hogy megérkezett, azonnal elésétáltam.
-Fontos dologról kell veled beszélnem, szóval most szeretném ha rohadtul idefigyelnél-Kezdtem bele köszönés nélkül-Rendben, mondjad, hallgatlak Izuku-Mondta a tipikus, semleges hangján-Ayumiról van szó-Sóhajtottam gondterhelten-Igazából csak azért mondom ezt el neked, mert tudom, hogy ő közel áll a szívedhez és te is az övéhez. És ne kezd el itt, hogy ez "nem igaz" meg a többi, mert látom közöttetetek a szikrát-Magyaráztam, ő erre nem válaszolt, csak bólintott-Szóval, Ayumi mostanság nem bírja a tempót. Mármint ezt úgy értem, hogy túl sok impulzus éri egyszerre. És nem tudom mennyire vetted észre rajta, de kezd egyre rosszabbul lennmi. Van még egy dolog, de szerintem annak nem örülne Ayumi, ha elmondanám. Nem is az a lényeg. Szóval így összességében sok neki ez az egész. És mindenki előtt eljátszani, hogy milyen jól van, már nem fogja sokáig bírni. Beléd is gyakorlatilag úgy ölt lelket, hogy saját magának sincs jelenleg-Hadartam el egy szuszra, miközben hátamat az iskola falának döntöttem. Ő egy kicsit még volt illetődve, de miután feldolgozta, ezt az egészet, megszólalt-Már én is észre vettem rajta, de nem tudom, hogy tudnék neki segíteni-Sóhajtott miközben el kezdte masszírozni a halántékát-Figyelj, két aggyal többre megyünk, nem? Valamit csak ki tudunk találni-Mondtam, de befejezni már nem tudtuk a beszélgetést, ugyanis becsengettek.
Ayumi szemszögéből
Kicsi késéssel bár, de egyszerre esett be az ajtón Izuku és Shoto. Kicsit furcsáltam is, de nem fordítottam rá nagy figyelmet.
Miután belépett a tanár, belekezdett egy fontos dolog kihirdetésébe. Nem sokára itt az ideje a sportfesztiválnak. Már gyerekkorom óta néztem a közvetítését a tévében, és már nagyon vártam, hogy indulhassak rajta. Viszont ez nem fog összejönni a sérülésem miatt. Ha nagyon megerőltetem, szétjöhet a varrás, így ez sajnos kimarad. Mindegy, legalább szurkolhatok Shoton...vagyis az egész osztálynak, nem?
