-Shoto, az Isten áldjon meg, sikerülni fog, ez egy kicseszett akadálypálya!-Kiabáltam vele az öltözőjében-De mi van, ha nem fog menni?-Kételkedett magában-Todoroki kibaszott Shoto! Az egész osztályban neked van a legerősebb képességed. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe, hogy nem kerülsz be a legjobb negyvenkettőbe?-Oktattam ki-Jó, de...-Kezdett bele, de egy pofonnal elhallgattattam. Nem volt erős, de hatásos-Most, hogy figyelsz rám. Meg ne halljam mégegyszer, hogy kételketsz magadban, mert legközelebb erősebbet kapsz! Most pedig állj fel, takarodj a pályára, és juss tovább!-Húztam fel a székről és toltam ki az ajtón-Én ott fogok ülni Cement tanár úr mellett és neked szurkolni, jó?-Lágyultam meg a végére egy kicsit és öleltem át a nyakánál-Menni fog, én hiszek benned Shotooo-Suttogtam a fülébe és elengedtem-Most pedig légy tökös, és nyerd meg nekem az egész versenyt, jó? Én elmegyek és megkeresem a tanárokat, te pedig húzzál ki a pályára-Pusziltam meg az arcát és indultam el a folyosón, Shotot hátrahagyva. Miután realizálódott bennem, hogy mit csináltam, kicsit elpirultam, de próbáltam vele nem foglalkozni.
Még mindig sajnálom, hogy én nem indulhattam a sportfesztiválon, de legalább lelket önthettem belé és Izukuba.
-Gyerünk, Shoto, menni fog-Suttogtam magamnak a képernyőt bámulva.
A versenyzők a rajthoz mentek és felkészültek. Látszott rajtuk, hogy rettentően izgulnak, egyedül Shoto és Bakugo próbálta elrejteni idegességét.
"Ki gondolta volna" kuncogtam el magam. A sípszó megszólalt, a versenyzők elindultak. Legtöbben az erejükkel próbáltak az élre törni, kisebb-nagyobb sikerrel. És ki más lett volna elől, ha nem a két említett szamár. Ők gyakorlatilag nem is figyeltek a többiekre, hanem egymást próbálták hátráltatni. Egészen az első feladatig ezt csinálták, ahol is megtorpantak a többiekkel együtt. Shoto arcán egy pillanatig bizonytalanságot láttam, de aztán nekiindult a nagy robotoknak, és ebben a képessége nagyon is segítette őt. Szépen lefagyasztotta őket, de csak egy ideig még ő átszaladt közöttük. Miután ez megtörtént, a robotok újra elkezdték támadni a többi versenyzőt. Bakugo átrobbangatta magát, de akin a legjobban meglepődtem az Izuku volt. Az erejét egyáltalán nem használta, inkább egy nagyobb fém darabbal ütött le mindenkit.
A második feladat már nehezebbnek bizonyult. Szakadékok felett kellett átmenni egy kötélen. Itt kicsit megijedtem, hogy valaki leesik, de szerencsére erre nem volt példa. Todo jéggel, Baku tűzzel jutott át. Ki gondolta volna? Iida szépen átsiklott, és volt egy lány akinek egy találmánya segítségével jutott át.
A harmadik feladat-egyben az utolsó-az aknamező volt. Voltak, akik azt a megoldást választották, hogy szépen átsétálnak, mások pedig kreatívabb dolgokhoz folyamodtak. Mire a legtöbben odaértek, Todo és Baku valahol a végefelé járt, szóval szinte biztos voltam benne, hogy ezek egyszerre fognak odaérni a célba, ám ekkor történt valami. Izuku olyan erővel robbant ki-szó szerint-a tömegből, hogy azt se tudtam hova nézzek. Összesen két robbanással sikerült a két fiú elé kerülni. És innen már csak futni kellett, amit Izuku teljes erejével csinálta és végül meg is nyerte. Todo lett a második, Baku pedig a harmadik. Miután vége lett az akadálypályának, a versenyzők elmehettek pihenni. Gyorsan megkerestem Brokkolit, és gratuláltam neki egy ölelés kíséretében, de Shotora sokkal kíváncsibb voltam.
-Sziaaa Shotoooo-Léptem be hozzá-Szia-Köszönt szűkszavúan, miközben az arcát mosta meg-Második lettél Shoto! Nem kéne örülnöd, vagy még csak nem dolgoztad fel?-Kérdeztem-Ez a baj! Hogy CSAK második lettem! Elsőnek kellett volna lennem-Nézett rám a tükörből-Ez most komoly? Ember, kb százan versenyeztetek, nemhogy örülnél neki!-Kerekedtek ki a szemeim-Örülök neki, nem arról van szó, de jobban is teljesíthettem volna és akár első is lehettem volna-Túrt bele gondterhelten a hajába-Azt akarod, hogy megint pofon vágjalak?-Fenyegetőztem, mire csak egy ijedt fejrázást kaptam-Én is így gondoltam! Nem azért töltöttem veled fél órát itt, lelket öntve beléd, hogy aztán hisztizz a második hely miatt! Neked valami nagy bajod van! Várjunk csak, ugye nem akarsz senkinek se bizonyítani?-Kérdeztem miközben kezdtem megérteni a helyzetet-Azt ne mondd nekem, hogy apádnak akarsz bizonyítani, mert esküszöm leütlek-Kezdtem el mérges lenni-Senkinek se akarjál megfelelni! Esetleg magadnak, de másnak biztos, hogy nem! Ne azért szeressenek mert ilyen kurva erős vagy, hanem mondjuk a nagy szíved miatt vagy tudom is én! Komolyan az apádnak akarsz bizonyítani?-Remegett meg a kezem-A PICSÁBA MÁR!-Csapott az asztalra mérgében, amitől kicsit megijedtem-Igen, kurvára akarok valakinek bizonyítani, de nem neki! De tudod mit, hagyjuk is! Most menj ki légy szíves!-Szólt oda nekem haragosan-Nem hallottad? Takarodj ki a szobából!-Kiabált rám, amitől teljesen levert a víz. Eszembe juttatta azt a kapcsolatomat. Könnyes szemekkel hagytam el a szobát, mögöttem becsapva az ajtót és csak futottam a pihenő felé, ahol sikerült lenyugodnom. Nem tudtam volna tovább nézni a versenyt, ezért lehajtottam a fejem a kanapéra és átkerültem az álmok világába.
Todoroki szemszögéből
Nem hiszem el, hogy komolyan képes voltam lekiabálni. Hogy én mekkora egy...Jól van, nyugi, tíz perc múlva kezdődik a feladat, le kell nyugodnom. De hogy fog ez egyedül menni? Az első feladat előtt is Ayumi öntötte belém a lelket. És most nem mehetek csak úgy utána.
Ayumi szemszögéből
Arra keltem, hogy valami büdöset érzek magam mellett. Felültem, megdörzsöltem a szemem és elnéztem oldalra.
-Izuku, te mégis mit csinálsz itt? Már vége a második feladatnak?-Kérdeztem-Pár perce lett vége, és nem láttalak a tanárok között, szóval egyből el kezdtelek keresni. Mi történt, hogy-hogy elaludtál?-Magyarázta-Csak kicsit összekaptam Shotoval-Sóhajtottam szomorúan-Gondoltam, amikor elmentem az öltözője előtt akkor kiabálást hallottam. Mi történt?-Nézett aggodalmasan a szemeimbe-Nem volt megelégedve a második helyével, én meg ezt kérdőre vontam. Aztán a végén kiderült, hogy bizonyítani akar valakinek, és emiatt felcsesződtem. Ő pedig annyira dühbe gurult, hogy rácsapott az asztalra és rámkiabált, hogy tűnjek ki a szobából. Én meg, megijedtem tőle és idáig futottam, ahol aztán elaludtam-Hajtottam le a fejem-Jaj te, na gyere ide-Ölelt meg jó szorosan-Tudom, hogy az én hibám, mert én provokáltam ki, de akkor is megijedtem-Sírtam el magam-Ez nem a te hibád Ayumi, te csak segíteni akartál. Ő volt az, aki rádkiabált-Nyugtatott-Ne kísérjelek el mondjuk a gyengélkedőbe inkább? Ott vannak normális ágyak-Tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen-Nem kell, én még kicsit pihenek itt aztán kimegyek a lelátóra megnézni a többi mérkőzést. Ugye te is tovább jutottál?-Kérdeztem-Igen, szerencsére sikerült-Nevetett-De akkor hagylak pihenni, én megyek készülődni-Mosolygott rám és kisétált a szobából.
Izuku szemszögéből
Dehogy megyek én készülődni. Inkább laposra verem Todorokit.
-A kurva anyádat te nyomorék-Nyitottam be hozzá és csaptam be magam után az ajtót-Verj szét nyugodtan, megérdemlem-Nézett a semmibe-Akkor te is tudod milyen geci voltál vele, legalább ennyi-Dörzsöltem meg az orrnyergemet-Most elmondok valamit, amitől valószínűleg annyira emészteni fogod magad, hogy a megverés már nem is fájna-Ültem le vele szembe-Ayumi egy éve egy bántalmazó kapcsolatba volt egy fiúval. Az a köcsög folyamatosan verte, kiabált vele, bántotta. Ayumi ezen még nem teljesen tette túl magát, ezért is ijedt meg tőled amikor rákiabáltál. Azt hitte meg fogod ütni-Suttogtam neki a végét-Igazad volt, ez tényleg jobban fáj mint egy verés-Motyogta, miközben a fejét az asztalra hajtotta-Egy szörnyeteg vagyok. Az egyetlen embert, aki megért és barátként tekint rám azt elüldözöm az életemből-Túrt bele a hajába-Még nem késő Todoroki. Ne várd, hogy egyből a nyakadba ugorjon, de szerintem még meg tud neked bocsátani. Csak adj neki egy kis időt. Ő is nagyon szeret téged, szóval nem fog csak úgy elengedni téged. Na, de miután összeszedted magad, gyere ki, nemsokára kezdődnek a meccsek-Paskoltam meg a a vállát és otthagytam egyedül a gondolataival.
Ayumi szemszögéből
A meccsek nagyon érdekesek voltak. Volt, ami csak pár másodpercig tartott, és volt, ami több mint fél óráig elhúzódott.
Nem voltam kíváncsi Todorokira, de a meccseire annál inkább. Főleg ami az Izuku elleni csatájában történt. A Brokkoli kiprovokálta, hogy használja a tüzes felét. Igaz, Izukunak ez több ujjába került, de elérte amit akart. Egyik részem azt mondta, hogy rohanjak Shoto karjai közé és mondjam el neki, hogy mennyire büszke vagyok a rá, viszont a másik meg visszatartott. Végül inkább a helyemen maradtam, és csendben figyeltem az eseményeket. Végül pedig ott volt a mindent eldöntő mérkőzés, ami Bakugo és Todoroki között dőlt el. Mivelhogy mindkettőjüknek rohadt erős a képessége, ezért a meccs eléggé elhúzúdott. Bakugo kapott hideget, meleget-Szó szerint-de Todo se maradt csapások nélkül. Végül Bakugo nyert, de nem sokan múlott. Shotot nagyon rossz állapotban vitték el egy a hordágyon. Nagyon aggódtam érte, de nem mentem utána. Rettentően büszke voltam rá, azt le se tagadhatnám. Viszont nem tudtam volna elé állni és elmondani neki, hogy büszke lehet magára és én mindvégig hittem benne. A szívem azt súgta, hogy tegyem meg, de valahogy nem ment.
Most nem.
