Katana

2

Sora nehezen ébredt. A szemeit mintha mázsás súlyok húznák lefele, de ellenállt a késztetésnek, hogy újra lehunyja a szemeit. Felkelni még nem volt ereje, ezért elkezdett körül kémlelni a szobába.

Egészen tágas szoba volt, furcsa bútorokkal. Sehol egy Tv vagy rádió, csak egy ágy, egy nagyon alacsony kis asztal nagyon szép párnákkal, és egy mosdótál a sarokban egy kis szekrényen.

Egy félóra nézelődés után elégerőt érzett magában, így felkelt és az ajtó felé vette az irányt.

Mikor kinyitotta volna, az kitárult. Egy alacsony idősebb asszony állt az ajtóban meglepetten.

-Felébredtél kedveském? Már kezdtünk aggódni érted. - Sora hallotta a szavakat, de fogalma sem volt róla, ne hogy mit is mondott az asszony.

A nő a férfi értetlen tekintetét látva, megfogta annak kezét, és leültette az egyik puha párnára, majd otthagyta. Pár perc múlva visszatért, kezében egy fura fából készült tányérszerűséggel, amit lerakott elé. Sora megérezve az étel illatát nagyon éhes lett. Küldött az asszony felé egy hálás mosolyt, majd elkezdett mohón enni. Kissé furcsa volt favillával enni, de annyira éhes volt, hogy nem foglalkozott sokáig a dologgal.

Tally boldogan nézte, ahogy a fiatal férfi evett. Kíváncsi volt, hogy honnan érkezett. Ebert már nagyon régen nem láttak, beszélni meg pláne nem beszéltek velük.

Úgy 200 éve az emberek még többségben voltak a földön, de állítólag egy gonosz varázsló miatt egy betegség kezdte tizedelni őket. Alig 5 év alatt az emberek nagy többsége meghalt, akik megmaradtak pedig eltűntek mindenki szeme elöl.

Néha néha felbukkant egy, de az nagyon ritka volt, és a törp királyságban pedig még soha.

Sora miután tele ette magát, ásított egy nagyot. A vele szemben ülő zömök asszonyság pedig mosolyogva figyelte.

-Tally. - mutatott magára, amiből Sora rájött, hogy a nevét mondta.

-Sora. - utánozta a nőt.

-Zora?

-So- ra.

-Sora. - mikor sikerült jól kimondania a nevét, Sora bólintott egyet

Így kezdődött a férfi tanulása.

Fél év telt el Sora érkezése óta. Tally kitartóan tanígatta, és meg is lett az eredménye, megtanulta a nyelvüket. Még kissé akadozva ugyan, de elég jól beszéli már.

Sora többször visszatért a folyóhoz, miután rájött, hogy egy teljesen más világba keveredett, de hiába gázolt bele, nem történt semmi. A sokadik próbálkozás után összeszedett egy csúnya megfázás, ezért inkább felhagyott vele.

A 6 hónap alatt szívesen segített Tallynak a konyhába, de már nagyon hiányzott neki a mestersége. Szinte viszketett a keze a kalapács után.

Egyik este nem tudott aludni, ezért ügy döntött, hogy sétál egyet.

A kellemesen hűvös éjszaka kezdte elringatni, mikor ismerős hangokat hallott meg az egyik közeli kis épületből.

Közelebb ment, és belesett a nyitott ablakon. Rand éppen az egyik kerti kapát próbálta helyre kalapálni, mikor meghallott egy halk hangot, amire azonnal az ablak felé kapta a fejét.

-Mondtál valamit? - kérdezte az ablakban álló Sorától.

-Azt nem úgy kell. - Rand felhúzta a szemöldökét, majd a férfi felé nyújtotta a kalapácsot.

Sora szinte mohón kapott a tárgy felé, majd felhevítette a kohót, és percek alatt szinte újjá varázsolta ja törött kerti eszközt.

-Értesz a kovácsmesterséghez?

-Valami olyasmi. Nem is tudtam, hogy van egy ilyen hely a birtokon.

-Az apám kovács volt, de engem inkább a föld művelés érdekelt. - rántotta meg a vállát az öreg.

-Nagy gond lenne, ha használnám a helyet?

-Nem, használd csak. Én csak akkor vagyok itt, ha muszáj megjavítanom ezt azt.

Ezek után Sorával madarat lehetett volna fogatni. Szinte napokra bezárkózott a műhelybe, miután talált megfelelő anyagokat.

Rand és Tally már nagyon aggódtak miatta, mikor végre egy hét után végre előkerült a férfi.

A kezében egy furcsa kardot tartott, ami elámította mind a két törpöt.