Glikol (+18)

15✔

-Te Avva mindig is nagyon szép voltál-szólított le az exem az iskola udvarán.

-Kösz-mondtam flegmán és tovább sétáltam

-De ezzel én még nem fejeztem be!-kiáltott rám. Mellém sietett és megfogta a karom. Erősen fogott és nem akart elengedni. Ekkor Ryan, Liam elé állt és egy hirtelen mozdulattal elcsavarta a fejét és enni kezdte.

Avva szemszöge

Utálom az álmokat. Valahogy mindig olyan dolgot hoznak fel amit egyáltalán nem akarok, vagy nem szeretnék rájuk emlékezni. Ryan az álmomban egy fenevad volt, egy szörnyeteg és én nem akarok ilyenné válni.

Ahogy telnek a percek egyre nagyobb bennem az a vágy, hogy nem akarok vissza menni abba a világba ahol minden egyes problémám felülkerekedik rajtam és nem tudom megoldani őket. Nem tudok dönteni az ügyben sem, hogy elfogadjam Ryan ajánlatát vagy ne. Egy biztos nem akarom elveszíteni és a húgomra is szeretnék vigyázni még jó pár évig.

Ryan szemszöge

Ajánlatot tettem Avvának. Azt mondta gondolkodik rajta amit el is fogadtam, de nem tudtam mennyi időre is van szüksége. A mai nap leteltével én is eltűnök a köztudatból, és ez mind nem lenne ha megmentettem volna akkor. A faszom hülyeséget beszélek. Ez mind nem lett volna ha tudom kontrollálni magam. Ha leálltam volna abba a kibaszott pillanatban amikor hozzám bújt. De az időt nem lehet visszaforgatni és sajnos csak azzal a feltétellel jöhet vissza, ha ugyanolyan szerencsétlen elbaszott mutáns lesz mint én. A feltételek eléggé szűkösek és az idő is az. Avva nem jelentkezett és nem szólalt meg bennem, eszerint lehet már eldöntötte. Paul minden áldott nap elmondta mekkora balfasz vagyok, hisz nem ma kezdtem és ennek nem szabadott volna megtörténnie. Amit az én elbaszott elmém is tudott.

Gondolatmenetemet az szakította félbe, hogy valaki megtámadott hátulról és enni kezdett. Arra gondoltam, hogy egy kannibál, de mikor hátranéztem ledöbbenve láttam, hogy Trixi az akinek ömlik a szájából a vérem és éppen jól mulat azon, hogy az én húsomat eszi.

-Trixi, te meg mi a büdös lófaszért élsz?-kérdeztem tőle

-Úgy balfaszkám, hogy én nem egy átlagos lány vagyok-csavargatta a haját

-Azt vettem észre-válaszoltam undorodva-csak tudod mit nem értek? Hogy a testednek már rég megettem a nagy részét, sőt a szerveidet és élvezettel faltam fel.

-Tudod, amikor utánam jöttél és enni kezdtél ittam a véredből, amit te a nagy élvezet közben nem vettél észre, és mivel nem az egész testemet etted meg így újra itt vagyok...-fejezte volna be a mondanivalóját valami elbaszott gyászbeszéddel de ekkor meglátta Avvát. Tudta, hogy halott mivel egy ilyet a magamfajta szörny megérzi. Láttam a szemében ahogy minden reménysége szertefoszlik és dühösen nekem támadt.

Éreztem rajtra a tapasztalatlanságot, és hamar a szorításomba találta magát. A fejét egy hirtelen pontos mozdulattal kitörtem, és egy öngyújtóval lángba borítottam az undorító testét.

-Ryan mi volt ez?-kérdezte hirtele Avva a fejemől.-ugye nem Ryan? Nem ölted meg Trixit?!-Avva a kiakadás szélén állt és hirtelen ezt mondta-Kicsim, vissza akarok menni.

-Mármint ide hozzám bébi?

-Igen szerelmem hozzád, Evyhez és Paulhoz. Meg akarom ölelni a hugomat Ryan! Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen Paullal és azt akarom, hogy mi is boldogok legyünk. Azt szeretném, hogy úgy élvezzük az életet mint minden normális ember és ne úgy mint a szörnyek. Mert Ryan én is az leszek...tudom-és itt elhallgatott. A szívem szakadt ketté mikor ezeket a szavakat kimondta.

Avva teste felé hajoltam és elrágtam a csuklóm. A színtelen "vérem" kezdett folyni és Avva eréhez illesztettem, ami szépen átfolyt az ő ereibe. Avva teste szinte kivirágzott. A keze hirtelen megfogta a kezem és jobban szorította. Ezek szerint kezd visszatérni az életbe. Mikor már én is az ájulási szintemen voltam, Paul viharzott be a szobába. Gyorsan ő is elharapta a csuklóját és ő pedig engem itatott. Mikor már Avva teste teljesen felépült akkor Paul hátrálni kezdett és elhagyta a házat. Tudtam mitől tart és én is tartottam tőle. Amikor ilyen van, hogy az egyik mutáns hozza vissza szerelmét a túlvilágról akkor két fajta probléma léphet fel. Az egyik az, hogy az akit Avva elsőnek meglát, abba lesz fülig szerelmes és el fogja felejteni azt akit addig szeretett. A másik az, hogy lehet nem fog emlékezni semmire amit egy embernek tudnia kell. Nem tud majd menni, lélegezni sőt még beszélni sem. Mint amikor én a földre kerültem.A mutánsok teste megváltozik mikor egy másik bolygóra érkeznek. Megtanulunk enni, inni, beszélni, járni sőt lélegezni is. Az első napok az iskolában valami kegyetlenek voltak. Sokszor Wiliamnak kellett segítenie állni és lélegezni, mert ő már régebb óta van itt a földön. Minden reményem szertefoszlott mikor Avva kezdett magához térni és Wiliam akkor lépett be a házba. -Will, állj meg kérlek, ne gyere ide Avva most jön vissza az életbe és ilyenkor te is tudod mi a pörgés.-néztem rá gyorsan Wiliamre aki nem állt meg hanem egyenesen mellém állt és megkérdezte

-Mindent úgy tettél ahogy mondtam?

-Igen, és már kezd magához térni.-Avva keze mozogni kezdett és a fejét is elkezdte forgatni. A feje Wiliamre nézett és ekkor kinyitotta a szemét. Wiliam egy önelégült mosollyal rámnézett én pedig behúztam neki egyett. A kezem sajgott, de nem érdekelt, tudtam, hogy ami ezek után jön az sokkal fájdalmasabb lesz mint az én lüktető kezem.

Avva felült én pedig felé nyúltam. A szemét kikerekítette és kinyitotta a száját, de nem mondott semmit. Egy ideig néztük egymást és akkor megkérdezte.

-Te ki vagy?

Éreztem ahogy a düh és a csalódás egyformán tombol bennem és azt kívántam, hogy bárcsak megölhetném Wiliamet. 

-Bébi, én vagyok az Ryan a párod!-kezdtem kétségbeesni. Aztán ekkor lépett be a szobába ismét Wiliam akinek egy karcnyi heg sem látszódott ahogy megütöttem. Avva felpattant és Wiliamhez futott, aki élvezte a helyzetet és ezt kihasználva megcsókolta Avvát. A könnyeim megállás nélkül hullani kezdtek és Wiliam felé indultam.

-Te rohadék! Kitervelted mi? Tudtam, hogy egy mocskos szemétláda vagy érted?! Tudod mit jelent ez?-kérdeztem Avvára mutatva. 

-Igen öcskös, pontosan tudom-válaszolta egy perverz mosoly kíséretében és Avvához fordult.-Hiányoztál szerelmem!

-Nekem is te életem-válaszolta Avva azzal a kis gyönyörű és édes hangján aztán hozzábújt Wiliamhez. Mikor rámnézett nem láttam a szemében semmi érzést felém hanem csak nézett engem üres tekintettel. 

-Ő kicsoda életem?-kérdezte Wiliamtől felém mutatva Avva.

-Tudod kicsim ő az öcsém, Ryan. Biztos jóba lesztek.-Válaszolta Wiliam és kézenfogva Avvát kimentek a konyhába. Az életem egy másodperc alatt hullott darabokra és tudtam, hogy innen nincs vissza út. Avva, Wiliambe szerelmes, hisz őt látta meg legelsőnek így engem elfelejtett. Nem tudom, hogy de Wiliam ráérzett arra, hogy Avva életben van. Egy olyan lányt hoztam vissza a világra aki nekem a világot jelentette és most egy világ omlott össze bennem miatta.

-Paul, segíts nekem kérlek! Oltári nagy szarban vagyok-hívtam Pault a gondolatomba aki Evy társaságában pár óra múlva meg is érkeztek.(Mivel Evy semmit nem tud arról, hogy mi mik is vagyunk)

-Drágám, kérlek főzz nekem egy teát oké?-kérdte meg Paul Evyt aki gondolkodás nélkül sarkon fordult és kiment a konyhába

-Mivan Ryan? Hol van Avva? Él? Sikerült? És tanítgatod? Hisz mindent elfelejtett.-kérdezte egy szuszra Paul-

Igen él az én bébim, csak éppen...

-Avva miért csókolózik egy idegen férfival a konyhába?-kérdezte Evy aki futva jött be a szobába megkérdezve amit éppen látott. 

-A francba...-nyögte ki Paul rám nézve.

Folytatás következik...