dedicated to: KlarisszaAbai
*INTROVERTS
(noun)Like a slow website, they might be the coolest site, but usually people don't wait that long for them to open
__________________________________
Cora
-Jó reggelt Cora! - ébresztett Daphne. - Fél hét van, lassan el kéne kezdeni készülni -mondta, és ment tovább, hogy Salome-t és Stephen-t is kikönyörögje az ágyból.
Szép komótosan kikecmeregtem a puha és meleg ágyikómból, elvégeztem a reggeli rutinomat és kiválasztottam egy fehér garbót egy bézs színű kötött pulcsival és egy fekete farmerrel.
Hála az égnek, sosem voltak különösebb gondjaim az arcbőrömmel, így a sminkem a szempillaspirálra korlátozódott. Hosszú sötétbarna, majdnem fekete hajamat csak kifésültem, és hagytam, hogy természetes hullámokkal keretezze be az arcom.
Lementem a konyhába, ahol Daphne már nagyban sütögetett. Annyira aranyos tőle, hogy minden egyes reggel korábban felkel csak azért, hogy nekünk reggelit készítsen. Komolyan, az embernek nem indulhat rosszul a napja, ha a csokis muffin vagy az amerikai palacsinta illatára ébred.
Nem meglepő módon az ikrek (Salome és Stephen) még nem készültek el, így a kávégéphez léptem, és elkészítettem mind a négyünk kávéját úgy, ahogy szereti. Mire ezzel megvoltam, Stephen is leballagott az emeletről, kezében a táskájával, ami gyanúsan üresnek tűnt. Nem is értem, hogy csinálja. Mindig ott van nála, ami kell, de ha belegondolsz, csak néhány gyűrött füzettel indult el reggel. Ez valami fiús szuperképesség lehet, vagy nem tudom...
-Szép jó reggelt hugi! - borzolta össze a hajam, majd az anyukájához lépett. -Szia anyu!
Én csak visszamosolyogtam rá, és elé raktam a kávéját.
-Köszi - biccentett, majd szinte egy kortyra elpusztította azt.
-Szerintem még nem is mondtam -fordult hozzánk Daphne -jön egy új diák az osztályotokba. Nem tudom, mennyit szabad nektek elmondanom róla, de gondoltam, jobb ha tisztában vagytok pár dologgal vele kapcsolatban. Az előző iskoláiból kirúgták verekedés és dühkezelési problémák miatt. Az igazgatónő úgy gondolta, hogy adna neki egy utolsó lehetőséget, hogy befejezze a gimit, mivel máshova nem veszik fel. Viszont ha itt is gondok lesznek vele, és verekedik vagy bánt valakit, az iskola kénytelen lesz kirakni innen is. Beszéltem az előző iskolájából az iskolapszichológussal, aki nem tudott semmit kezdeni vele - magyarázta, én pedig rögtön megsajnáltam a srácot. Nyilván van valami oka annak, hogy így viselkedik, nem tudhatjuk, milyen a családi háttere vagy a kapcsolata a szüleivel.
Dapne egyébként mint pszichológus dolgozik abban a gimiben, ahova az ikrekkel járunk és gyakran előfordul, hogy délutánonként, mikor nekem már nincsenek óráim, de ő még bent kell maradjon, felkeresem a kis szobájában, és elbeszélgetjük az időt.
A beszélgetést persze csak képletesen értem. Általában ő beszél, én pedig leírom vagy jelbeszéddel fejezem ki a gondolataimat. Nagyon vonz az ötlet, hogy egyszer én is valami hasonlót csináljak, mint ő. Ez persze nem lehetséges, tekintve hogy néma vagyok, de azért álmodozni lehet, nem?
-Akkor majd vigyázok a lányokra - reagált Steve, mire mosolyoghatnékom támadt. A "vigyáz ránk" inkább valami olyasmit jelentett, hogy a haverjaival majd talán odajön köszönni ebédnél. Mellesleg nem hiszem, hogy felvették volna az iskolába a srácot, ha komoly veszélyt jelentene a testi épségünkre.
YOU ARE READING
Szavak nélkül...
Teen FictionCora White egy teljesen hétköznapi lány volt, egészen addig a bizonyos 5 évvel ezelőtti napig. Minden egy pillanat leforgása alatt történt, mégis képes volt megváltoztatni életeket. Cora életét. A lányét, akit úgy ismertek, mint a megtestesült optim...