Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

1. Deszka

Augusztus 31. (csütörtök)
- Oké, Szöszi, jó lesz ez - mosolygott Casso szórakozottan, miközben felhúzott a földről.
- Ez irónia volt, ugye? - nevettem fel, leporolva magam.
- Dehogy, soha. Amúgy, ha megvártad volna, amíg kiérek... - kezdte jókedvűen, de nem hagytam kibontakozni.
- Gondoltam, megleplek és lenyűgözlek a deszkatudományommal - válaszoltam vigyorogva.
A nyáron Cassoval visszanosztalgiázva azokra az évekre, amikor a deszkázás volt a legmenőbb dolog, amit egy kamasz csinálhat, és ő is nagy deszkás srác volt, a lányok kedvence, szóval Cassoval elkezdtünk közösen deszkázgatni, legalábbis az a terv, hogy Casso megtanít engem.
- Lelkes - jegyezte meg elröhögve magát - Biztos nagyon szexi lennél gézben.
- Szóval szerinted annyira tehetségtelen vagyok, hogy egyből a kórházban kötnék ki... - értelmeztem.
- Neeem, látom a fejlődést. Két hete még leestél a deszkáról.
- Mert most nem? - nevettem el magam, miközben megfogtam a karját, hogy fel tudjak állni a deszkára.
- De, csak akkor egyből, most meg mentél előtte. Na, muti valami trükköt - nézett rám derűsen, ahogy meglöktem magam egy picit és elindultam.
- Okés, a trükk neve, elmegyek a garázsig - feleltem vigyorogva.
- Hajrá.
Mondhatnám, hogy büszke vagyok magamra, mert tényleg eljutottam a garázsig, de nem mondom, mert nem tudtam megállni, úgyhogy az utsó pillanatban leugrottam a deszkáról, hogy csak az csapódjon neki a falnak, nélkülem.
Még van min csiszolnom, úgy érzem. :)
- Mondom, hogy határozottabban, Pöttöm - magyarázta a barátom, amikor egy jó idő után arról volt szó, hogy na, véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára, legközelebb folytatjuk, úgyhogy vegyük fel azt a deszkát azzal a szélére rátaposós, felcsapós-elkapós módszerrel - És kicsit jobban a szélére.
- Ahhhaa - bólogattam, majd rátapostam egyet a deszka végére - De ez nem jön, csak féliiig - nyöszörögtem.
- Mert nem vagy elég határozott. Nézd.
És lazán megcsinálta.
- Csak nem lehetek ennyire béna - jegyeztem meg elhúzva a szám.
- Nem vagy, már tanítgatlak egy ideje - válaszolta szórakozottan - Képzelj oda egy pókot. Mint ha azt taposnád el.
- Szóval határozottan.
- Jaja.
Nos, sikerült egy idő után, úgyhogy mindketten büszkék voltunk rám. :)
- Holnap találkozunk - álltam lábujjhegyre a kapujuknál estefele, amikor már haza kellett mennem, hogy el tudjak készülődni holnapra.
- Jövök reggel - mondta Casso, majd mosolyogva a fülem mögé tűrte az egyik szőke hajtincsem.
- Várlak - vigyorogtam az arcára téve a kezeimet, majd egy csók után jókedvűen összeborzoltam egy kicsit a haját, ő pedig mosolyogva hagyta. Tudja, hogy így is-úgy is jól néz ki. :) - Bár ne lepődj meg, ha az éjszaka közepén úgy ébrednél, hogy ott ülök az ágyad mellett és figyellek.
- Nem lettél volna elég lenis, ha nem teszel hozzá valami megszállottat - közölte elröhögve magát, mire felnevettem és megöleltem.
A következő pillanatban nyílt a házunk bejárati ajtaja, és kilépett rajta apukám, úgyhogy szétrebbentünk.
Lehet Casso lassan tizennyolc és fél éves, én pedig pár hónap múlva szintén tizennyolc, járhatunk összesen nemsokára másfél éve, Apa előtt ugyanúgy tartjuk az "apukám az egyetlen férfi az életemben" látszatot, pont úgy, mint amikor az akkor tizenötéves Cassot először hívtam át még tizennégy évesen, akkor is, ha Apa pontosan jól tudja, mi van Casso és én közöttem, igen, khm, azt is sejti minden valószínűséggel, vagy hogy nemrég jöttünk vissza a közös nyaralásunkból, és hogy már nem csak apukám az egyetlen a másik nemből az életemben, szóval tisztában van vele, de valahol meg "nem akarja tudni", ezért előtte nem csináljuk, nem fájdítjuk a szívét. :)
- Szia Apaaa - mosolyogtam.
- Sziasztok, Levendula, te már jössz haza lassan, ugye? Anyád küldött, hogy szóljak - mondta Apa.
- Persze, megyek, egy pillanat - ígértem meg, majd ahogy Apa nem nézett oda egy fél másodpercre, egy gyors puszit nyomtam a barátom arcára és apukám után mentem a házba.
- "Szóval, egyet alszom és végzős leszek" - tudatosítottam magamban elalvás előtt, majd még elfilozofáltam volna ezen egy darabig, ha nem verem le abban a pillanatban a lámpám az éjjeli szekrényről, én, az érett, magabiztos nő.
Meg a francokat. Érdekes lesz ez az év, az biztos. :)

Mai nap - 5/5: várom is a holnapot, de tartok tőle is egy kicsit. Viszont inkább az előbbit választom, az motiválóbb. :)