Szulejmán után - II. Szelim

10. rész

- Nagyuram, kérlek... - kezdte volna Raziye, de a szultán leintette.

- Remélem te nem voltál részese ennek a cselszövésnek, és nem ezért jöttél ide... - nézett gyanakvóan Szelim a szultánára. 

- Allahra esküszöm, Raziye semmiről sem tudott! Abban a hitben neveltem, hogy Mihrimah pártján állok - szólt közbe Fatma szultána is.

Az uralkodó végül elküldte Fatmát és Mahidevrant, akik végleges száműzetése ezennel megkezdődött. 

~ HÓNAPOKKAL KÉSŐBB, 1568 SZEPTEMBER ~

Szelim szultán immár 2 teljes éve ült a trónon. A birodalom ügyei kevésbé érdekelték, így hát az idősödő Szokollu Mehmed pasára hárult a szultán minden feladata. A mai dívánon azonban fontos ügyet kellett megbeszélniük az államférfiaknak, így a  nagyvezír kérte az uralkodót is, hogy ezúttal vegyen részt a gyűlésen. A pasák már egyre türelmetlenebbek voltak, mikor Szelim megérkezett.

- A méltóságos és könyörületes Allah nevében megnyitom a díván gyűlését - kezdte, s azonnal helyet is foglalt. - Mint tudjátok, a feladataimat átruháztam Szokollu pasára, ám úgy értesültem, most rendkívül fontos dologról lenne szó. Beszéljetek hát. 

- Nagyuram, ha minden gyűlésen részt vennél, tudnád követni a fejleményeket, de a háremben tengetve a n... - kezdett bele mondandójába Piyale pasa, Gevherhan szultána férje, ám azonnal szúrós tekintetekkel illették, így elcsendesedett. 

- Na ide figyelj, te arcátlan! Hogy mered megkérdőjelezni a döntéseimet? Ha nem csal az emlékezetem, trónralépésem előtt ti magatok jöttetek könyörögni, hogy a birodalmunknak több trónörökösre van szüksége, hogy ha Allah ne adja, valami történik Muráddal, legyen másik herceg, aki átveheti a trónt. Tessék, születtek fiaim. Piyale pasa, te inkább örülj, hogy az egyik lányomat vehetted feleségül - köpte a szavakat a dühös szultán. 

- Megbocsáss, de a janicsárok is háborognak. Eltelt 2 esztendő, mióta tiéd a birodalom nagyuram, de még nem vezetted személyesen egyik hadjáratunkat s... - folytatta Piyale, mire Szelim türelme végleg elfogyott.

- Elég! Ha nem Gevherhan férje lennél, most lefejeztetnélek. Azonban még egy szemtelenséget már nem fogok eltűrni tőled se! Nem tanultátok meg, hogyan kell egy szultánt tisztelni?! Ilyen alávaló kutyák vagytok?! - kiabált az uralkodó, mire az összes pasa lehajtott fejjel hajlongott előtte. - Térjünk a tárgyra mihamarabb. 

- Nagyuram, az asztraháni ostromról lenne szó - kezdte Szokollu, majd Szelim bólintására folytatta. - Előkészületeink jól haladnak, de gondoltam, jobb, ha erről személyesen is tájékoztatunk. Fegyvereinkből akad bőségesen, valamint harcrakész katonákból is. Már csak azt kell eldöntsük, mikor induljunk. 

Szelim némi tanakodás után a jövő tavaszt javasolta a pasáknak, akik egyet is értettek ezúttal, így az aznapi díván ezzel le is zárult. A szultán távozott, s úgy határozott, meglátogatja asszonyait s gyermekeit a háremben. 

- Tisztulj! A méltóságos Szelim szultán érkezik! - jelentette be egy aga.

A háremhölgyek izgatottan kuncogva rendeződtek két sorba, s hajoltak meg mélyen, arra várva, mikor pillant rájuk az uralkodó. Szelim nem sokat törődött velük, a szultánák lakrészei felé tartott. A lányok is visszaültek beszélgetni. Mihrimah eközben a háremre néző erkélyen ácsorgott Szümbül agával és Nadile kalfával. 

- Hónapok teltek el azóta, hogy eltemettük Nurayt. Most már legfőbb ideje Szelimnek új ágyasokat fogadnia. Ki az a lány abban a kék ruhában? - kérdezte a valide az említett lányra mutatva.