Az elkövetkező napokat szinte csak Izuku oldalán töltöttem. Gyakorlatilag csak aludni jártam haza, amúgy mindig a zöld hajú nyakába lógtam. Nagyon jól éreztem magam mellette és ő volt az egyetlen, akivel felszabadultan nevethettem.
-Izuku...Ugye nem vagyok neked túl idegesítő? Mert mostanság csak rajtad lógtam-Pillantottam rá félve-Ayumi, hogy gondolhatsz ilyet? Persze, hogy nem vagy idegesítő, inkább örülök, hogy ilyen jó legjobb barátom lehet!-Mosolygott rám-Csak mert Todoroki ezt mondta, attól még ez rám nem vonatkozik-Tette a vállamra a kezét-Amúgy mindent megtanultál? Holnap lesz a vizsga első napja-Kérdezte tőlem-Igen, igen, minden megvan, szerintem menni fog-Mosolyodtam el halványan-De most már ideje mennem-Ugrottam le az ágyról-Még máma meg szeretném sétáltatni Shinobut-Pakoltam össze a cuccaimat-Rendben Ayumi! Kikísérlek-Nyitotta ki az ajtaját.
Miután elköszöntem tőle és az anyukájától, hazasétáltam. Otthon szóltam anyuéknak, hogy azért tudják hol vagyok, és Shinobuval együtt elindultam sétálni. Szerencsére be van tanítva, így egyáltalán nem szükséges póráz. Nem akartam forgalmas utakra menni, így inkább lesétáltam vele a tengerpartra. A nap már lemenőben volt, így senki nem tartózkodott ott. Én leültem a homokra, Shinobut pedig hagytam, had futkározza ki magát. Én csak néztem a naplementét és elengedtem a gondolataim. Holnap vizsga, nem akartam magam felcseszni, így kiürítettem az agyamat. Egy negyed óra múlva lépteket hallottam magam mögül.
-Ha annyira utálsz, akkor nem értem, hogy miért jössz utánam-Mondtam neki meg se fordulva.
Ő erre nem válaszolt, csak csendben leült mellém-persze tisztes távolságra-És nézett a messzibe.
-Sajnálom-Suttogta pár nyugtalan perc múlva-Sajnálod? Érdekes Todoroki. Ahhoz képest, hogy mennyi dolgot vágtál a fejemhez. Egy szóval le akarod tudni?-Kérdeztem, választ sem várva-Én kurvára igyekeztem magamból a legjobbat kihozni, érted. Az iskola kezdete óta ott voltam melletted. Mindent fére tettem, csak hogy NEKED jó legyen. Sokszor még a programjaimat is lemondtam miattad. A sportfesztiválon ott álltam és egész végig neked szurkoltam. Senki másnak, csak neked. De hát úgy látszik neked ez nem volt elég. Vagy inkább túl sok volt? Már én se tudom. De akkor sajnálom. Sajnálom, hogy mindent eldobtam miattad. Sajnálom, hogy figyeltem rád és mindent a te kedved szerint igyekeztem csinálni. Sajnálom, hogy segíteni akartam. Sajnálom, hogy itt voltam neked mindig-Halkultam el a végére.
A szemeimet lehunytam, mert éreztem, hogy az érzelmeim felülkerekednek rajtam. Legszívesebben sírni akartam, tombolni, de nem szerettem volna ezt ő előtte kimutatni.
-Most ha megbocsátasz-Keltem fel a földről és indultam a kutyám felé-Shinobu, gyere-Szóltam oda neki, aki engedelmesen követett-Ja és sok szerencsét a holnapi vizsgához-Szóltam vissza neki, és most már véglegesen is elindultam haza.
Mikor hazaértem, már se anyu, se apu nem volt otthon. Valószínűleg bevetésre mentek. A testvéreim pedig...Nos, a legfiatalabb bátyám is már tizennyolc éves, így amilyen gyorsan csak tudtak, kiköltöztek. Két év múlva én is átlépek a felnőttek világába, és akkor én is elhúzok apám mellől. Anyukámat nagyon nehezen fogom itthagyni egyedül apával, de remélem azért meglesznek.
Miután levágtam a táskámat a földre, a kutyám társaságában felfutottam a szobámba, ahol az ágyba ledőlve elengedtem az érzelmeimet. Nem érdekelt, hogy mindent összecseszek a könnycseppekkel, csak sírtam, sírtam és sírtam. Mindent kiadtam magamból, ami az elmúlt időszakban történt velem.
Egyszerűen ez már kellett. Annyi minden összegyülemlett bennem, már jó volt kiadni magamból.
Pár perc múlva valami puha, szőrös dolgot éreztem a nyakamnál. Felnéztem és láttam, hogy Shinobu néz rám, nagy, kék szemeivel. Láttam rajta, hogy, nem érti a helyzetet és ideges. Nem akartam megijeszteni, ezért gyorsan felültem, aminek köszönhetően az ölembe mászott és felnézett rám, ami egy apró mosolyt hozott ki belőlem. Nagyon aranyosnak találtam a helyzetet, ezért lehajoltam, hozzá és egy puszit nyomtam feje búbjára majd elkezdtem simogatni. Miközben a kezemmel játszottam a hosszú szőrével, rájöttem valamire. Arra, hogy most nem adhatom fel ezt az egészet. Anyukám, Izuku és a többi barátom számít rám. Nem hagyhatom csak úgy ott őket egy kibaszott Todoroki miatt. Attól, hogy az a fiú átbaszott, még nem kerülhetek padlóra. Most nem.
