Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

3. Csoda

Szeptember 4. (hétfő)
Első tanítási nap.
Ahogy reggel a tükörbe néztem, és félálomban csak úgy elvesztem a saját tekintetemben, szinte láttam a lelki szemeim előtt a tizennégy éves önmagamat az itteni első tanítási napom reggelén, akkor épp az évnyitó után egy nappal. Három év telt el azóta, és többet változtam, mint azt érzékeltem.
Akkor, tizennégy évesen, gimikezdéskor még annyi minden más volt, Sacival akkor kezdtem el barátkozni, Enikővel és Lilivel alig beszéltem, Ricsiék társaságára rá se mertem nézni, csendes voltam, sokkal bizonytalanabb, megszeppent kilencedikes, akkor még élt Smaragd, a régi macskám, Napsugárral csak ketten voltunk tesók... végül, de nem utolsó sorban pedig Casso, pontosabban akkor még Roli csak plátói volt, egy fiú, aki igen hamar felkeltette az érdeklődésemet, nagyon tetszett, hozzá se mertem szólni, elpirultam, ha rámpillantott, mert menő, helyes és deszkázik.
És itt vagyok ma, pár hónap múlva tizennyolc leszek, szoros barátságban mint a lányokkal, mint Ricsiékkel, egy cuki kishúggal, készülve a jövőmre, végzősként, mindezt Casso barátnőjeként, komoly kapcsolatban, jóban-rosszban együtt. Hihetetlen.
- Szívem, nemsokára kész a reggelid, kihűl, úgyhogy siess! - kopogott be Anya a fürdőbe, mire összerezzentem, kizökkenve a gondolatmenetemből.
Jobb is, fogalmam sincs, meddig filozofáltam volna ezen.
- Milyen volt a hétvége? - érdeklődtem Cassotól mosolyogva, ahogy elindultunk a suliba gyalog.
- Kész a negyedik tetkóm - mesélte.
Na igen, ezt nem is írtam még le, Casso nem állt le az első tetoválásával - persze, nem akarja agyonvarratni magát, meg mindent össze-vissza, de született egy-két ötlete az évek alatt, amiket most szépen megvalósít, és egyébként nagyot dobnak rajta, jól állnak neki, és azzal, hogy ezt pont én mondom, meg anyukám is egyet értett, akitől örököltem ezt a "tetkó? biztos, hogy nem" szemléletemet, mindenféle kételkedés nélkül el lehet hinni -, a nyár alatt lett neki még egy a felkarján, a vádliján, (meg a mellkasán lévő tetoválását is, ami ugye a nevem, folytatta egy kicsit, de ezt nem számolja külön tetkónak, én viszont imádom <3), illetve most készült egy a hátára elvileg.
- Az, amelyiket mutattad? - csillant fel a szemem.
- Aha.
- De jóó - vigyorogtam - Majd mutasd meg. Nem fájt nagyon?
- Ki lehetett bírni - vont vállat - Csak rám mászott a tetováló csaj.
- Mi? - kaptam fel a fejem, mire Casso szórakozottan elmosolyodott.
- Szivatlak, nyugi.
- Pedig már úgy kiakadtam volna, nem hiszem el - ciccegtem.
- Ja, túl jófej vagyok, hűséges, meg ilyenek, én is kezdem unni már - mondta poénkodva, mire felnevettem.
- Hiányzik a dráma. Akassz már ki - nevettem.
Túl jól megy a kapcsolatunk, ez van. :)
- Mivel kezdünk? - kérdezte Laci körbekiáltva az osztályteremben első óra előtt.
- Életvitel - kiáltott vissza Ricsi a telefonjával a kezében, felrakva a lábát a padjára.
- Az mi?
- Honnan tudjam?
- Gondolom az életről fogunk beszélgetni - szólt közbe Niki.
- Ilyen környezetvédelem, meg ilyenek? - nézett rá Kriszti.
- Hát ja, vagy tudod, ilyen kresz, vagy mi.
- Ja, le is tesszük a jogsit helyben - biccentett Casso szórakozottan reagálva a két lány felettébb bölcs beszélgetésére.
- Neked már van, mit akarsz - vigyorgott rá Andris - Te fogsz hazavinni mindenkit bulikból.
- Másnap maximum - röhögte ki Casso.
Szóval életvitellel kezdtünk, csengetéskor Várady bejött hozzánk a terembe, Domi és Paula jelentettek, majd elkezdtük a tananyagot kezdetben csak szóban, olyanokról beszélve, hogy család, emberi kapcsolatok, blablabla.
- Valakinek valami kérdés még? - kérdezte Várady óra végén, kicsengetés előtt, végignézve rajtunk.
Nem volt, úgyhogy mehettünk szünetre, én pedig egyből előszedtem a kajás dobozomat.
- De mitcsinááálsz - bökdösött Casso szórakozottan, hogy idegesítsen, miközben megint leesett a villámról az olívabogyó, persze azért, mert böködött. :)
- Te mitcsinááálsz - vágtam rá nevetve.
- Az a vicc, hogy ha valaki egy éve azt mondja nekem, hogy egy nap nem Nutellás palacsintát, meg chipset nyomsz majd magadba, és nem vásárlod fel az egész büfét, hanem görög salátát eszel, amit hoztál magadnak, nem hiszek neki, az biztos.
- Én se. Főleg, hogy mostanában még mozgok is.
- Az meg a másik - nézett rám mosolyogva - De amúgy nem azért, mindkettő ugyanúgy bejön, szóval mindegy. Már megint leejted, ezt nem hiszem eeel - röhögött ki az olívabogyókra pillantva.
- Jól van már - nevettem.
A második óránk német volt, ráadásul Madarassal, aki mondjuk már nem ofőnk, de azért jó volt találkozni. :)
- Te ki a rákom vagy? - kérdezte Andris egyik szünetben átkiáltva a termen egy alsóbbéves srácnak, aki egyszer csak indokolatlanul megjelent a termünkben.
A srác vigyorogva ránézett, majd nemsokára hozzácsapódott egy hasonló önbizalomtúllengéses haverja, és egy-egy kisfiús, "most megmutatom" mosollyal odamentek a táblánkhoz, elvettek két táblafilcet és jól takargatva felírtak valamit.
Mi, akik az osztályba járunk, végigkövettük a tekintettünkkel a jelenetet, aztán befejezték az irkálást és a következményeket nem vállalva vigyorogva elkezdtek kifutni a teremből. Kicsit sem gyerekes.
Egyébként nemmellesleg a szöveg, amit felírtak:
"Árlista: Niki, Betti, Leni, Saci, Csenge - 20.000 Ft/óra
Szuper leárazás, egyet fizet, kettőt kap"
Ha. Ha. Ha.
Egyébként ha ezt gondolják rólunk, miért jártak utánunk annyira, hogy a neveinkkel is tökéletesen tisztában vannak?
- Basszátok már meg! - szólt utánuk Niki felcsattanva, mire a két fiú vihogva megtorpant és visszanézett.
- Nincs kedvetek élni, vagy mi a fasz? - kérdezte a srácoktól Ricsi (ő főként Saci miatt).
Amúgy egyik fiú se lehet valami nagy ész (mármint az alsóbbévesek közül), mármint egy komplett végzős évfolyamot magadra haragítani, egy részét, mert lekurváztad őket, egy másik részét pedig mert lekurváztad a barátnőjét/legjobb barátnőjét stb., ráadásul nem is akárkik az idei végzősök (nem magamról beszélek nyilván, de szerintem nem kell mondanom, kikre gondolok), nem túl bölcs ötlet.
Ugyanezek az azt hiszem, tizedikes fiúk egyébként máskor meg bámulják azokat a lányokat, akiket felírtak, mint "kurvák", próbálják felszedni őket, Cassoékkal pedig haverkodni akarnak.
Ó, jut eszembe, Casso.
- Ez melyik volt? - szúrta ki a táblán lévő feliratot, ahogy a történtek után nagyjából fél perccel belépett a terembe.
Másodperc töredéke alatt megkapta a választ többünktől, mire Casso rágózva a tizedikes srácokra nézett, és nem bonyolította túl, a megszokott határozottságával és önbizalmával tényként közölve csak ennyit mondott:
- Na, akkor azt ott van tíz másodperc letörölni - biccentett a tábla felé.
Na, ezért mondom azt, hogy alfának születni kell - a neveink tíz másodpercen belül szó nélkül le is lettek törölve a tizedikes fiúk által. Cassonak nem sokan mernek ellent mondani, alsóbbévesek főleg, nem azért, mert fegyvert tartana a fejükhöz, egyszerűen csak a népszerűsége magával vonz egy tekintélyt, ami szimplán a kisugárzásából adódik. Menő, helyes, végzős, rosszfiú srácba, akinek rengeteg haverja van, (meg egy szintén végzős barátnője, alias én :D) nem kötünk bele. :) Imádom.
Órák után elmentünk kajálni a lányokkal.
- Bocsi, Ákos hívott - huppant le hozzánk Saci vigyorogva, aki időközben otthagyott minket egy gyors telefonra, amíg mi a kajákra vártunk.
- És, mi volt? - érdeklődött Lili.
- Nála alszom pénteken - vigyorgott.
- Fogadjunk, hogy "filmezés" az alibitek - röhögte el magát Enikő.
- Na - nevettem fel.
- Most ezt úgy mondod, mint ha ti nem ugyanezt csinálnátok Cassoval - mosolygott Enikő derűsen.
- Mostanában nem annyira, úgy is mindenki tudja, hogy nem csak filmezünk - vallottam be őszintén nevetve.
- Hát, mondjuk ha lenne egy Casso-klónom, mellette én se filmeznék - mondta Enikő poénkodva - Mondjuk te meg Ákosról mutattad múltkor azt a kockahasas képet... - gondolta át
szórakozottan Sacira nézve, mire Saci elvigyorodott.
Oda van Ákosért, azóta is.
- Laci meg miattad kipattintotta magát egy éve... - folytatta Enikő Lilire pillantva - Én pedig nem mertem eleinte Andris ölébe ülni, nehogy túl nehéz legyek. Aztán persze rájöttem, hogy amúgy tök erős, csak vékonyabb alkatú, de ehhez idő kellett.
- Legalább már ezt is tudod - mosolygott Lili - Tényleg, Leni, mi van a közös edzéssel Cassoval?
Na igen, még a nyáron egyszer szerintem a hő hatására eszembe jutott, hogy edzhetnék Cassoval, de aztán rájöttem, hogy nem lenne túl imponáló mellette szenvednem, izzadnom, meg ilyesmik, ő inkább a folyamat helyett csak a végeredményemet lássa, az a biztos.
Persze szívesen megnézem, ahogy ő edz, erről szó sincs, bár pontosabban egyszer már láttam is félszemmel, ahhhw, őszintén, abban a pillanatban kész lettem volna férjhez menni. De komolyan, minden lánynak kijárna az a látvány, ahogy Casso edz, vagy bármit sportol, nem fogtok csalódni, ígérem. :)
- Megjöttem! - köszöntem a családnak, ahogy beléptem a házba délután.
Mondanom sem kell, Csepi egyből lerohamozott, először megölelt, aztán felnyújtózkodva megfogta a kezem és felvezetett a szobájába, a "birodalmába", hogy játsszak vele.
Hamar kidőlt (mármint a fáradtságtól), úgyhogy szépen megvacsoráztam, összekészültem a holnapi sulira, lefürödtem, majd már az ágyamban, az éjjeli szekrényemen lévő lámpám megvilágításában, a hasamon fekve irogattam picit Cassoval.
"Nem tudom, hogy hülye legyek vagy bunkó, döntsd el gyorsan" - írta, mire értetlenül elnevettem magam.
"Én sem tudom, próbáljuk ki a hülyét."
"Oké, húzd be a függönyöd."
Erre felnevettem.
Na igen, már megint beleestem egy ilyen helyzetbe, lenge, fehér hálóingben feküdtem az ágyamon, fenékkel felfelé, ráadásul a hálóingem felcsúszott a csípőmig, ahogy így végignéztem magamon, már mindent értettem. :)
"Ez egy kicsit deja vu." - írtam nevetve.
"Az."
"Na jó, behúzzam a függönyöm?"
"Felőlem nem muszáj, de nem mondhatod, hogy nem szóltam."
"Olyan perverz vaaaagy" - ebbe belemosolyogtam.
"Te meg túl jó nő, csodálod?" - ebbe pedig mégjobban. :)

Mai nap - 5/5: igazából jól érzem magam, minden értelemben. :)