Kibontakozott egyensúly (versek)

Apám

Elszakít az èlet,
A tegnap megtörtèntek.
Ott voltam segíteni,
Mèg is kèpes voltál semmibe venni.

Nèha kutyakènt bánsz velem,
Mèg is elvárod hogy èn veled mint egy istennel.
Logikád elèg zavaros,
Hívhatnál a szádra egy lakatost.

Tudod neten már sok dolog fenn van manapság,
Az apaságról nem ártana megnèzned egy tutorialt.
Belèd van gènelve igaz ?
Ezèrt nem tudsz rajta változtatni akárhogyan.

Fejed tele èrtelmetlen dolgokkal,
Kiosztasz mert azt èrzed egyenlő vagyok a nyomorral.
Szègyennek èrzem, hogy apámnak kell hívjalak,
Lelkem nagyon szeretnè hogy tèged èletemből kitiltsalak.

Igen ilyen fiatalon írom verseim rólad,
Mèg is többet elèrtem eddig mint te valaha.
Hamarosan vège ennek a szörnyűsègnek,
Ennek, ami rosszabb mintha a csuklóm feszítenèm kèsnek.

Nèha csak azt remèlem titokban  nem a tièd vagyok ,
De sajnos ez sosem fog valóra válni azt gondolom.
Mindenki tudja milyen vagy,
Mègsem tesznek ellene semmit mert legtöbbjük vak.

Soraimat sosem fogod látni,
Ezzel is kèpes lennèl megalázni.
Sokan vágynak apjuk büszkesègère,
Èn inkább csak arra hogy ne vegyèl semmibe vègre.

Ezek dolgok ellenère mèg is szeretlek,
Apám vagy örökkè töretlen.
Sosem fogod megtudni igazán èrzèseim,
Az hogy tönkretettèl mellèkes is.

2020, szept. 14