Skarlát Farkas

1 Rész

Ugorjunk vissza az időben a Polgár háborúig :

- ÚGY TŰNIK KIENGEDTÉK AZ IKREKET! - mondta Steve.

-Aucs ez fáj hogy már ember számba sem vesznek! - mondtam mögötte kamu sértődött arcal.

- Hát ez meg ki volt? - kérdezte Steve mert mire megfordult nem volt itt senki.

- Hát én - mondtam majd átváltoztam farkassá és neki vetettem magam Stevenek.
Szana szét haraptam a jobb karját így nehezen dobálta a pajzsát.

- SRÁCOK VAN MÉG EGY MUTÁNS! - mondta a fülesbe miközben engem keresett a fejével.

- 1 nem vagyok mutáns
  2 kikérem magamnak
  3 jóéjt! - mondtam majd kiütöttem és elájult.

- STEVE JÓL VAGY? STEVE? - kérdezték a fülesébe amit levettem róla és a fülembe raktam.

-Jól van nyugi csak csucsul egy kicsit - mondtam a fülesbe.

- Ki vagy te? - kérdezte valaki a fülesből.

- az most nem számít. - mondtam majd farkassá váltam és elkezdtem kiszimatolni a többi bosszúállót.

Meg is éreztem valami Zöld izét ami csak zúzott össze vissza.
Vettem egy nagy levegőt és kék tűztől izzó szemekkel funi kezdtem felé.
Rávetettem magam és karmoltam haraptam minden felé amikor végre elterült az ő fülesébe is beszéltem.

- még egy - mondtam majd eldobtam a fülest és farkassá váltam és vonyítottam eggyet majd mentem a következőért.

Útközben láttam ahogy Pietro viccelődik az ijjassal és megálltam egy kicsit hogy nézhessem. A bokorban lapulva néztem őket egy darabig kuncogva. Majd tovább álltam.
Kiszagoltam egy embert aki Vas Páncélban volt persze a páncél ellenére is éreztem.
A levegőben repkedett és próbált bejutni. Emberré váltam és felmásztam egy fára majd onnan vetettem rá magam farkasként a páncosra.

- MI F* EZ MEG HOGY KERULT IDE? - ordibált a páncélban az az ember. Erre én letéptem a páncél karját mire lezuhantunk és nyílván fogjuk rá hogy talpra estem.
Ezek után haraptam karmoltam és végül ő is elájult.

- ez már három - mondtam a fülesbe már már majdnem sírós hangon.

Én nem akartam soha senkit sem bántani, őket is mind csak elájultattam. De volt már rá példa hogy majdnem megöltem valakit.

Majd éreztem hogy valami közeledik felém ezért farkas bőrbe bújva észre vettem egy kalapácsos fickót aki az előbb megpróbált megdobni vele.
Erre csak morogtam eggyet.

-mérges a pici kutyimutyi? - kezdett el gügyögni.

- ajajj ebből baj lesz - állt meg mellette Pietro. - haver őszintén sajnállak! - mondta majd elfutott.

- Mivan? - kérdezte a kalapácsos.

- utolsó szavak? - kérdeztem.

- aww kutyumutyuuu - csak folytatta nem hiszem el.

Fogtam magam és habzó szájjal méllyen bele haraptam a karjába majd karmolgattam össze vissza.

Majd emberré válltoztam és ki akartam tekerni a kezét mire ő megindította a kalapácsát. Amit megfogtam és eltérítettem.

- Ezt meg hogy????? - kérdezte.

- Úgy hogy én már mondtam hogy nem akarlak titeket bántani, de muszály - a muszályt már szinte suttogva mondtam hogy ne hallják meg a Hydrások.

- Muszály? - kérdezte.

- igen de nem csak engem kényszerítenek. - mondtam miközben egy könnycsepp esett le az arcomról. - sajnálom - mondtam majd kiütöttem.