𝐀𝐒𝐇𝐄𝐒 ☾ 𝓀𝓊𝓇ℴ𝓀𝒶𝓌𝒶 𝒾𝓏𝒶𝓃𝒶

𝐏𝐑𝐎𝐋𝐎𝐆𝐔𝐄

2005.
DECEMBER 26, karácsony másnapja.

Fehér pelyhek szállingóztak le könnyeden az égből, meghintve a világos réteggel az utcaképet. A karácsonyi témájú díszek, égősorok még változatlanul ékesítették a belvárost, üzenve az embereknek, hogy a szeretet ünnepe még nem múlt el. Így is volt; az emberek dísztasakokat szorongatva, esetleg forrócsokival a kesztyűvel fedett kezükben sétáltak, vagy tartottak éppen rokonokhoz, hiszen az ünnepi ebédek és a családi összejövetelek tömkelege az utolsó aktuális napjukhoz érkeztek.

Hayami is egy amolyan találkozó szerűség okán indult el, annyi különbséggel, hogy míg másoknak egy kis békés családi ház, vagy otthonos lakás felé vezetett az útja, a fiatal lány mögött egy vaskapu zárult egy füleket sértő nyikorgással, a bejárat felett pedig egy temető felirat díszelgett.

A balszerencse áradása már rég elapadt, egyetlen nyoma maradt ennek csupán, hogy a számára békés, átlagos 16 életévéből, 11-et azzal töltött ezen a napon, hogy egy síremléket látogatott a vaskapu mögötti területen. Bár már rég történt a tragédia, azonban akárhányszor tért a halott emberek nyugvóhelyére, annyiszor futott végig a hideg a gerincén és öntötte el az az ismerős kétségbeesés, melyet arról a napról ismert a legjobban.