Buliiiii

168 7 3
                                    

-Anya, szerinted ez a ruha jó lesz?-Kérdeztem, miközben lesétáltam a konyhába-Úristen, nagyon gyönyörű vagy-Jött oda és ölelt meg.

Úgy döntöttem, hogy-ha már nagyon ritkán járok el bárhová is bulizni-Most kiteszek magamért, és kiválasztottam a legszebb és legkihívóbb ruhámat.
Maga a ruha levendulalila színben pompázott. Testhez tapulós volt, így tökéletesen kiemelte az "adottságaimat". Kicsit soknak éreztem, de azzal nyugtattam magam, hogy a többi lány is így fog öltözni. Spagetti pántos volt, így egy dzsekit is a vállamra terítettem, hogy ne fázzak meg. A hajamat csak egyszerűen begöndörítettem, sminknek pedig egy barna-arany csillámos kombót raktam fel, egy sötétpiros rúzzsal.

-Ohh, Todoroki itt van-Mondtam miután hallottam, hogy valaki az ajtón kopog-Akkor menjél szívem, de ne igyál olyan sokat és ha esetleg úgy érzed nem tudnál hazasétálni, nyugodtan aludj Ochakoéknál, persze ha az neki se gond-Figyelmeztetett Anyu-Rendben Anya, köszi-Nyomtam egy puszit az arcár-Szia Apa-Intettem Apunak is, aki természetesen válaszra sem méltatott.
Kimentem az előszobába, ahol felkaptam a magassarkúmat és kinyitottam az ajtót.
Ő egyből rám nézett és el is pirult.

-Gy-gyönyörű vagy-Mért végig a szemével-Köszi Piroska, örülök, hogy tetszik-Csuktam be magam után az ajtót-Ne hívj Piroskának-Forgatta meg a szemeit-De hát ha egyszer az vagy?-Nevettem-Amúgy nem öltöztem túlságosan ki? Mármint hozzád mérve...-Néztem rajta végig-Szerintem rajtam kívül mindenki ki lesz öltözve, de engem annyira nem érdekelt, szóval felkaptam egy fekete farmert és egy ünneplősnek mondható pulcsimat-Legyintett a kezévél-Oké, te tudod. Mehetünk?-Kérdeztem tőle-Persze, szabad?-Tette ki a kezét mosolyogva, amit én szívesen átkaroltam.

Az egész úton összekarolva beszélgettünk a semmiről.
Az út nem volt hosszú, gyalog kb egy tíz perc.

-Örülök, hogy eljöttetek! Úristen de jól nézel ki Ayumi!-Nyitott ajtót mosolyogva Uraraka-Köszi a meghívást-Mosolyodtam el és bementünk a házba. Már ott volt az egész osztály-Igen, még Bakugo is-És már nagyban buliztak. A legtöbben már eléggé részegek voltak. Egyedül Ochakoról, Bakugoról és Tokoyamiról lehetett azt mondani, hogy még tudják, hol vannak.

-Iszunk valamit?-Kérdeztem a nézelődő fiútól-Persze, mehetünk-Mondta és odasétáltunk a pulthoz, ahol Tokoyami keverte a piákat-Szia Toko-Intettem neki-Sziasztok. Mit adhatok nektek?-Nézett ránk-Nekem pezsgőt, légy szíves. Todo, te mit kérsz?-Kérdeztem a fiútól-Nekem is jó lesz a pezsgő-Bólogatott-Akkor egy pillanat-Mondta és a sötét árnyék gyorsan öntött is nekünk-Köszönjük!-Mosolyogtam rá és leültünk a közeli bárszékekre. Mielőtt szóba elegyedtünk volna, körbenéztem a termen. Valamilyen pörgős zene szólt, de nem túl hangosan. Lehetett rá táncolni, de beszélgetni is mellette. Szóval pont jó.
Kirishima éppen Denkivel és Minával nevetett valamin, Bakugo meg mellettük ült és csendben hallgatta őket.
Deku Ochakoval beszélgetett valamiről, hol-hol valamelyik elpirult.
Momo a többi lánnyal éppen táncoltak-Vagy valami olyasmit próbáltak csinálni-
A többiek pedig el-elszóródva a szobában csináltak valamit.

-Mennyire bírod a piát?-Kérdeztem Todotól-Ritkán iszok, sőt bulizni nem is járok, szóval nem tudom-Mosolygott kínosan-Én elég jól bírom, szóval nyugodtan leihatod magad-Kuncogtam-Észben tartom-Ivott bele a pezsgőbe.

Szokták mondani, hogy a jó társaságban gyorsan telik az idő.
Nos, ezzel egyet kellett értenem. Nem akartam egyedül hagyni Todot, de a lányoknak sikerült elrángatniuk párszor táncolni és még Dekuékkal is sikerült pár szót váltani. A pia eléggé fogyott, bár nem miattam, hanem Shoto miatt.

-Todo, elég lesz!-Húztam el előle a poharat-De még csak egy kicsiiitt-Nyúlt a pohár után, amit én még jobban eltoltam-Már beszélni se tudsz rendesen. Tokoyami, ne adj neki több alkoholt-Néztem szigorúan a fiúra, aki csak bólintott egyet-Ochako, van valami vendégszobátok vagy valami ilyesmi, ahol lefektethetem Todot? Eléggé leitta magát-Futottam oda a lányhoz-Persze, felmész az emeletre és balra az első ajtó-Mosolygott rám-Köszi!-Mondtam és visszamentem Shotohoz-Na gyere, felviszlek pihenni-Mutattam a lépcsőkre-De nem akaroook-Vágott durcás képet-Nem azt kérdeztem, hogy akarsz-e. Jössz és kész-Karoltam át a derekát és lesegítettem a földre. Ő úgy ahogy átkarolta a vállamat és elkezdett mellettem egy séta szerű valamit csinálni.
Nagy nehezen felszenvedtem őt az emeletre, és benyitottam abba a szobába.
Nem volt túl nagy helység, egy ágy volt ott és egy éjjeliszekrény.
Én nagy nehezen lefektettem őt az ágyra és betakartam.

Egymásra találvaHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin