Az elkövetkező napokban csak azon gondolkodtam, amit Tokoyami mondott nekem. Vajon tényleg viszont szeretne Shoto? Nem, nem, az képtelenség. Toko nem is ért a szerelemhez. Hülyeség az egész. Legalábbis próbáltam magamat meggyőzni erről...
-Sziaaaaa Ayumi!-Ugrott a hátamra Deku, aminek hatására majdnem előreestem-Idióta, majdnem hanyattvágódtam miattad-Morogtam neki-Jól van, jól van, ne hariii-Nevetett és leszállt rólam-Akkor, miről akartál velem beszélni?-Tértem a lényegre-Gyere, üljünk le arra a padra-Mutatott rá és el is indult felé. Miután leültünk, bele is kezdett a mondókájába-Szóval... Ránk fér egy komoly beszélgetés-Komolyodott el, aminek hatására én is ijedt arcot vágtam-Nyugi, annyira nem durva dologról van szó, ne aggódj. Szeretnék beszélni a Todorokis dologról, még szeretnék tőled tanácsot kérni, de kezdjük veled. Mizu van vele? És ne keríts, mindent mondj el!-Nézett rám, mire én csak beletörődötten sóhajtottam-Először is, most már teljesen kibékültem vele, és kiderült, hogy ő se akart összeveszni velem. Az apja erőltette rá, de erre nem térek ki jobban, mert nem tudom, hogy Todo ebből mennyit "vállal fel". Szóval, kibékültünk, és minden rendben van, vagyis majdnem minden. Erről még nem beszéltünk, de szerintem már te is észrevetted, hogy tetszik-Mondtam ki, mire Izuku perverzen elmosolyodott-Ne vágjál ilyen arcot! Szóval, a szombati bulin nagyon leitta magát, ezért felvittem őt az egyik vendégszobába, hogy aludjon. Ő azt mondta, hogy addig nem fog, amíg nem fekszek mellé, ezért megtettem. Ő ráhajtotta a fejét a mellkasomra és úgy aludt el, de mielőtt lehunyta volna a szemeit, azt suttogta nekem, hogy szeret engem. És ez most bánt, mert tudom, hogy csak az alkohol miatt mondta, és a valódi érzései nem ilyenek-Néztem oldalra zavartan-Szokták mondani, hogy részegen...-Kezdett bele, de nem hagytam, hogy befejezze-A legőszintébbek az emberek, igen, igen. Tokoyami már mondta. Másnap reggel rákérdezett, hogy mi történt köztünk én meg bevallottam neki az egészet-Magyaráztam-Figyelj, igazából Todorokiról süvít, hogy szeret téged. Rajtad kívül senkinek sem engedi meg, hogy Shotonak hívja. Már ebből látszik, hogy imád-Nevette el magát-Hát nem is tudom, majd meglássuk, de most térjünk át rád!-Mosolyogtam rá-Rendben, szóval a bulin beszéltem Urarakaval, és hát az alkohol hatása miatt kicsit felbátorodtam és elhívtam randira-Pirult el-Úristen! Ez nagyon szuper! És, elfogadta?-Lettem izgatott-Igen, elfogadta, és szeretném ha adnál pár tanácsot. Rámférne-Nevetett kínosan-Oo, oké, oké! Szóval, először is, hova mentek?-Kérdeztem-Hát én igazából egy sétára gondoltam, meg esetleg fagyizni-Vakarta meg a tarkóját-Okés, az tökéletes lesz első randinak. Figyelj, ruhának, nem kell ilyen nagyon ünneplős dolog, de azért látszódjon rajtad, hogy készültél! Vegyél neki egy csokor rózsát és már a randi elején add neki oda! Soha ne legyen kínos csend közöttetek, erre nagyon figyelj! Nevessetek sokat, az mindig jó. Ha elmentek fagyizni, hívd őt meg, ne keljen magának fizetnie. A randi végén kísérd haza, és ha elég bátor vagy, akkor meg is kérdezheted tőle, hogy lesz-e a barátnőd-Oktattam ki-Mikor lettél te ekkora szerelem szakértő?-Nevetett-Én már csak ilyen vagyok-Rántottam vállat nevetve-Köszönöm szépen Ayumi, sokat segítettél-Ölelt meg-Nagyon szívesen, és szeretném ha az edzőtáborba már egy párként jönnétek-Öleltem vissza-Ennek örömére meghívlak egy fagyira-Vált el tőlem és felhúzott a padról-Fagyiii-Kezdtem el futni a fagyiárus felé, amin Izuku csak egy jót nevetett.
Miután Izukuval elváltak útjaik, én éppen hazafelé indultam, amikor egy siető Shotoval találtam szembe magam.
-Ho, ho, hoo! Hová futsz ilyen sietősen?-Állítottam meg a lihegő fiút-Az a...Az a helyzet, hogy egy kicsit túl sok dolgot vállaltam magamra és se...sehova nem fogok időben odaérni-Nyögte ki miközben próbálta szabályozni a légzését-Ohh, nekem úgy sincs semmi dolgom, ha szeretnéd akkor segítek valamiben!-Mosolyogtam rá-Tényleg megtennéd? Akkor ha nem baj...Megkérhetnélek, hogy elugrasz nekem a közeli virágboltba? Rendeltem egy virágcsokrot anyukámnak időpontra, de ha nem érek oda pontosan akkor eladják valaki másnak-Lihegte-És szeretném ha elvinnéd a kórházba. Nem kell felvinni, elég ha a recepción leadod, majd ők odaadják neki-Magyarázta-Rendben, megcsinálom-Mosolyodtam el-Köszi szépen Ayumi, egy életmentő vagy, imádlak! Ja üzentesd meg neki, hogy holnap meglátogatom-Ölelt meg és futott tovább az egyik épület felé, amin csak kuncogtam egy kicsit.
Miután beugrottam a boltba a virágért, elindultam a kórház felé. Igazából nem akartam leadni, én akartam személyesen odaadni a csokrot.
-Jónapot kívánok! Rei Todoroki nevű nőt szeretnék meglátogatni. Egy csokrot hoztam neki-Mosolyogtam aranyosan az egyik recepciósra-Persze, semmi akadálya! Annyi, hogy ezt itt írja alá és pakolja ki a zsebeit, kérem. Meg kell róla bizonyosodnunk, hogy nem visz semmi olyan dolgot a betegnek-Tolt elém egy lapot, amit én aláírtam és miután átnézték a zsebeimet, felmentem Mrs.Todoroki kórteméhez. Egy mély sóhaj után be is kopogtam rajta.
-Jó napot Mrs.Todoroki!-Nyitottam be a szobába-Ayumi Chishu vagyok, bocsánat, hogy csak így magára török-Mosolyodtam el halványan, és becsuktam magam mögött az ajtót-Ismerős ez a név...Várjunk, rólad szokott Shoto beszélni-Kuncogta el magát-Szokott rólam beszélni?-Lepődtem meg-De még mennyit! Ülj le, nyugodtan!-Mutatott az előtte lévő székre, amire le is csücsültem-Shoto küldte magának ezt a virágcsokrot, csak sajnos nem tudott eljönni, valami dolga volt, de azt mondta hogy holnap eljön meglátogatni magát-Nyújtottam felé a virágokat, amit ő el is vett-Oo, milyen szépek-Nézte a csokrot-Egyébként nyugodtan tegezz-Mosolyodott el-Rendben, Rei-Jöttem kicsit zavarba-Köszönöm szépen, hogy elhoztad ezt nekem. Már úgy is meg akartalak ismerni-Nevetett-Szóval, hogy is van az, hogy rólam szokott beszélni?-Nevettem én is-Amikor idejön mindig, beszél rólad és, hogy éppen mit csináltatok a héten. Azt is mesélte, hogy részben te miattad jött el engem meglátogatni, szóval nem tudom mit csináltál vele, de imád téged-Magyarázta-Amikor először beléptem az iskola épületébe, már akkor éreztem, hogy Shotonak kell valaki. Aztán egyre többet beszélgettünk, és bár nagyon sok hullámvölgyön mentünk keresztül, mostanra már mondhatom, hogy egymás támaszai vagyunk-Fejtettem ki-És pont ez az, amiért nagyon örülök neked! Kiskorában szinte soha sem mosolygott, de most mindig mosollyal és enyhe pírral mesél rólad. Jobb emberré tetted őt, amiért nem lehetek elég hálás!-Nézett rám már-már könnyes szemekkel-Örülök, hogy örömet szerezhetek neked és neki is-Mosolyogtam-Mennyit mesélt neked az égési sebéről?-Váltott hirtelen témát-Ehmm, hát semennyit, de őszintén szólva én se kérdeztem rá, mert látom rajta, hogy ez egy érzékeny téma-Sóhajtottam-Hát akkor, majd én elmondom. Miattam történt. Tudod, nekem már elegem volt abból, amit Shoto apja csinált. Tényleg nagyon kivoltam tőle, és mivel Shoto egyik felét az apjától örökölte, folyton rá emlékeztetett, és ez az őrületbe kergetett. Egyik este éppen vizet forraltam és közbe sírva telefonáltam az egyik ismerősömmel, amikor Shoto nyitott be a konyhába. Én egyszerűen nem bírtam az arcára nézni, és a forró vizet az arcára ö-öntöttem..-Sírta el magát a végére-Rei...-Ültem le mellé az ágyra-Ez egy baleset volt. És megnyugtatom, ettől a fia csak még érdekesebb és szebb számomra-Mosolyodtam el halványan, és átöleltem, amit ő is viszonzott-K-köszöszön szépen Ayumi, mindent-Vált el tőlem, miután nagyjából elapadtak a könnyei-Nagyon szívesen, máskor is-Mosolyogtam rá, amit ő is viszonzott.
Egészen a látogatási idő végéig maradtam beszélgetni, és miután az lejárt kimentem a kórházból és felhívtam Shotot.
-Szia Ayumi, mi volt?-Kérdezte a vonal másik feléről-Minden nagyon jól ment! Imádom anyukád-Sóhajtottam boldogan-Te komolyan felmentél hozzá? Mondtam, hogy leteheted nyugodtan a recepciónál-Lepődött meg-És én olyan vagyok, aki hallgat arra, amit mondasz?-Kuncogtam-Idegesítő vagy-Vágta rá egyből-Telefonon keresztül látom, hogy forgatod a szemeidet te nyomorék-Nevettem-És amúgy...Anyukád mondott egysmást dolgooot-Húztam el az utolsó szót-M-mégis mit?-Mondta ijedten-Hát, hogy mennyit beszélsz rólam meg ilyenek-Mosolyodtam el halványan. Ő erre nem válaszolt, csak kinyomta a hívást, amin én jót nevettem, és végre elindultam haza.
