-Szia Shotooo!-Kiabáltam bele a telefonba-Ayumi, szombat reggel hét óra van! Minek keltettél fel?-Morgott a telefonba rekedtes hangján-Apud otthon van?-Érdeklődtem-Nem nincs, egész hétvégén nem lesz otthon. Miért érdekel?-Kérdezte-Akkor átmegyek hozzátok-Kezdtem el felöltözni és választ sem várva kinyomtam a hívást.
Reggel hétkor még elég hideg volt, hiába írunk már nyarat, szóval felkaptam egy világoskék színű kötött pulcsit, aminek az alját betűrtem a fekete farmeromba. Cipőnek egy magasított, fehér színű tornacipőt vettem fel. Hajamat konytba fogtam és el is indultam Shotoék házához. Amikor odaértem, bekopogtam a házba, abban reménykedve, hogy valaki ajtót is nyit. Pár perc múlva Fuyumi meg is tette.
-Szia Fuyumi! Ugye nem keltettelek fel?-Kérdeztem tőle-Nem dehogy, már fent voltam. Nemsokára megyek dolgozni-Mosolygott-De amúgy mégis mit keresel itt hétkor?-Nézett az órájára-Shotot jöttem buzerálni-Vigyorogtam gonoszan-Oo, már értem!-Nevetett és betessékelt-De előtte bemutatlak még valakinek-Fogta meg a kezem és húzott el egészen a konyháig-Ő itt a Natsou, a testvérünk-Mutatott az asztalnál ülő fiúra-Szia! Én Todoroki Natsou vagyok!-Állt fel és kezet fogtunk-Én Ayumi Chishu-Mosolyogtam rá-Szóval te vagy az a lány akiről Shoto annyit mesélt-Kuncogta el magát-Tényleg nagyon szeret rólam beszélni-Forgattam meg a szemeimet-Hát ilyen a szerelem-Mondta Fuyumi, miközben pakolt össze a konyhában-Sz-szerelem?-Kérdeztem vissza-Látszik rajta, hogy fülig beléd van zúgva-Nevetett továbbra is a lány-Mindegy, menj és keltsd fel őt, ha már nekünk korán kell kelni, akkor ő se maradjon ki a buliból-Mutatott az emelet felé.
Én szó nélkül, kicsit kipirulva futottam fel a szobája felé, amibe nagy hévvel be is nyitottam. Shoto a falnak háttal aludt. Én egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és ráugrottam.
-Jó reggelttttt!-Kiáltottam el magam-Fogd be!-Morogta és az arcát a párnába fúrta-Ne legyél morci! Úgy döntöttem, hogy egész nap itt leszek veled, szóval tessék nem így viselkedni-Túrtam bele a hajába-Egész nap velem leszel? Elég rosszul hangzik-Mondta továbbra is a párnába-Mekkora geci vagy, én itt kiteszem a szívem lelkem aztán neked még nem jó. Akkor inkább elmegyek-Vágtam be a durcát és másztam le az ágyról, legalábbis tettem volna, ha ez a nyomorék nem rántott volna vissza és gyűrt volna maga alá. Amint feldolgoztam, hogy mi történt, lepillantottam csupasz felsőtestére, ami miatt egy kis pír szökött az arcomra-Csak nem tetszik ez a látvány?-Mosolyodott el perverzen-Még mennyire, hogy tetszik-Viszonoztam és végigsimítottam hasától egész a nyakáig, aminek köszönhetően ő is erősen elpirult-De tudod mi tetszene még jobban?-Hajoltam hozzá közelebb úgy, hogy a szánk majdnem összeért-M-mi?-Kérdezte meglepődötten-Ez!-Mosolyodtam el és a vállát megfogva leböktem magamról, egyenesen a földre-Ayumi, baszki!-Szitkozódott-Bocsi, de muszáj volt kihasználnom az alkalmat. Megérdemelted, mert nem örülsz nekem-Néztem le a földre, ahol Shoto is feküdt-Nyugi már, örülök, hogy itt vagy, csak vicceltem-Jajgatott-Upsz, akkor bocsiii-Néztem rá bűnbánóan-Semmi baj-Nevetett és visszaült az ágyra-Mit akarsz egész nap csinálni?-Dőlt hátra-Először együnk valamit, még én se reggeliztem, aztán társasozhatunk vagy nézhetnénk filmet-Vontam vállat-Rendben, akkor együnk-Kelt fel és kapott magára egy pólót.
Amikor lementünk, már üres volt a konyha.
-Úgy látszik a testvéreid már elmentek-Néztem rá-Találkoztál már velük?-Kérdezte, miközben a hűtőhöz slattyogott-Fuyumival már igen, Natsout csak most ismertem meg-Magyaráztam-Értem. Ülj le az asztalhoz, én összerakok két szendvicset-Rakta elő a hozzávalókat, miközben én tettem amit kért-Köszi-Mosolyogtam rá és tovább figyeltem amit csinál.
Elkészítése után rárakta egy-egy tányérra és az egyiket elém tette le.
-Úfisten ef ifteni!-Mondtam teli szájjal-Örülök, hogy ízlik, de azért meg ne fulladj!-Nézett rám-Nyugi, nem fogok-Nyeltem le a falatot.
