Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

53.rész

Hihetetlenül jó éreztem magam ebben a két napban. Egész végig napoztam, olvastam, együtt úsztunk, játszottunk, tanítottam neki pár szót magyarul, ezáltal nagyokat röhögtünk azon ahogy próbálja kimondani a szavakat. Úgy viselkedtünk, mintha már évek óta együtt lennénk és ismernénk minden egyes mozdulatát a másiknak.
Este 7 körül már hazafelé tartottunk Wokingba. De mielőtt még haza mentünk volna, tettünk egy apró kitérést a quadrant-os srácoknál.
- Sziasztok!- nyitott be az ajtón Lando és a másik kezével pedig fogta az enyémet.
- Sziasztok!- köszöntem halkan és integetettem.
- Szia Max vagyok!- jött oda hozzám egyből az egyik srác.
- Szia én Emma.- mutatkoztam én is be.
- Emma ő Aarav, Niran, Steve!- mutatott végig a fiúkon Max.- És az a lány, aki pedig a sarokban gubbaszt az Ria!- mutatott a fiúk mögé, ahol tényleg ült egy lány fülhalgatóval a fülében.
- Sziasztok mégegyszer.- köszöntem még egyszer.
- Hello!- jött válaszul kórusban.
- Emma lehet egy kérdésem?- nézett rám kérdőn Max.
- Persze mondjad csak.- mosolyogtam kedvesen és közben még mindig Lando kezét fogtam.
- Hogy tudod elviselni ezt a kölyköt melletted?- kérdezte nevetve.
- Az igazat megvallva én se tudom...- válaszoltam én is már nevetve és egy puszit nyomtam Lando arcára.
- Én is szeretlek.- forgatta meg a szemét és leült az egyik asztal elé.
- Szia Lando!- ment oda mellé Ria, aki csak most vette észre, hogy megjöttünk.
- Szia Ria...- köszönt vissza neki mosolyogva. Próbáltam a fiúkra figyelni, akik éppen mesélték nekem valami vicces sztorit Landoról, de csak azt tudtam nézni, hogy Ria, hogy rebbegtetti a szempilláját a pasimra. Úr isten most komoly féltékeny vagyok. Nem baj, igazából megtehetem.
- Egy pillanat és jövök.- szakítottam félbe Stevet, aki épp valami fontos résznél tarthatott. Én pedig egyenesen Landohoz mentem.
- Szia Szerelmem!- huppantam bele az ölébe és megcsókoltam. Nem kicsit meglepődőtt, de szerencsémre fél pillanattal később felvette a fonalat és visszacsókolt.
- Ria bemutatom neked Emmát...- mutatott be egymásnak, de muszáj volt közbeszólnom.
- A barátnője!- nyújtottam felé a kezem fölényes mosollyal az arcomon.
- Örvendek!- fogadta el és egy erőltetett mosollyal nézett rám. Nyilván a fiúknak ilyenkor annyi látszik, hogy két lány mosolyogva néz egymásra, de mi lányok minden pillantást  felismerünk és szavak nélkül kommunikálunk.
- Mikor megyünk? Kicsit fáj a fejem-  néztem vissza Landora és szinleltettem a fejfájást.
- Jól vagy? Mehetünk most is.- válaszolt és közben magamban röhögtem, hogy miket nem vesz észre, és minden itt történik az orra előtt
- Jól vagyok, csak egy kicsit fáj. Nagyon örültem Ria!- álltam fel az öléből és Ria felé fordultam mosolyogva.
- Én is, kár, hogy ilyen korán mentek!- játszotta el a szomorú embert.
- Bocsi fiúk, de fáj a fejem, de máskor nagyon érdekelne a történet vége.- mondtam a négy fiúnak, akik páholyból nézték az előbb történteket.
- Nagyon jó volt találkozni végre Lando barátnőjével.- mondta Max, majd végig nézett a többi fiún.
- Az biztos!- mondták egybehangzóan. Egy pillanatra hátra néztem és akkor láttam, hogy Ria lassú mozdulattal ad Landonak két puszit veszesen közel a tökéletes ajkaihoz. Majd elköszöntünk a srácoktól és mentünk most már végre haza. Ha még egy újjal hozzá ért volna Landohoz, biztos lehettek abban, hogy kitépen az összes haját.