A fény és a sötétség birodalma

17. fejezet

Az istállókhoz érve meglepettségemre nem láttam ott senkit. Bementem és felnyergeltem Kaeya-t az éjfekete lovamat. Épp répával etettem amikor hirtelen valaki a vállamhoz ért, ijedten hátra fordultam de szerencsére csak Sarah volt.

-Jó elgondolkoztál-húzta mosolyra a száját.

-Hát igen eléggé.

-A többiek?

-Mindjárt ittlesznek, te ma Ambert kapod mert ő elég nyugodt természetű.

-Gyönyörűek ezek a lovak-mondta és látszott az arcán, hogy tényleg így gondolja.

Megint elmerültem a fejemben lévő gondolatok tömegében. Alex is annyira másképp viselkedik velem egy ideje... Hirtelen nevetést gallottam ezért odakaptam a fejem, Luna és Elena volt. Nagyon izgatottnak tűntek, de az igazat megvallva én is az voltam.

-Sziasztok-köszöntek feltűnően vidáman ami gyanús volt.

-Miben mesterkedtek?

-Semmiben, na de szerintem induljunk-terelte el a szót ügyesen.

Mindenki felnyergelte a lovát és szépen sétálva kimentünk a szabadba. Kint várt ránk 8 palotaőr lóháton, ők kísérnek el minket.  Az út eleje csendben telt de szerencsére mindenkinek jó volt a kedve így elkezdtünk beszélgetni.

-Hogy tetszik a környék Sarah?-kérdezte Luna

-Nagyon szép, imádom és egyszerűen nem tudok betelni vele.

Ekkor jutott eszembe valami fontos...

-Jajj, jut eszembe. Sarah holnap bemegyünk a városba estefelé, hogy amire hazajönnek a szüleink legyen szép új ruhánk és eggyúttal megnézhetnéd a várost.

-Ezt most komolyan mondod?

-Igen miért?

-Persze, hogy szeretnék menni.

Hirtelen kedvünk támadt egy kis gyorsabb tempóhoz így véletlenül szétváltunk. Amikor észrevettem egyből vissza indultam megkeresni a lányokat. Hirtelen elfutott előttem egy ember alakú lény, de sajnos a csukjája miatt nem láttam ki lehetett. Megjelenik mellettem Elena és hirtelen a csukjás alak megcélozza majd vállon lövi. Erős fájdalmat érezhet a vállában és végül vér folyik le a testén. Felemelem a fejem de a nyilas már sehol sincs. Mintha megérkeztem volna, hogy mellettem van így gyorsan leszálltam a lóról és mielőtt újra lőhetett volna felgyujtottam az íját.

Nekem futott, de pár ütéssel és a szél erejével hamar eltiportam.

-Ki vagy te?-kérdeztem de amire megnézhettem volna köddé vált.

Ráeszméltem, hogy még mindig Elenában van van egy nyílvessző így gyorsan odafutottam hozzá, ahogy kezdett elmúlni a pánik érzetem hirtelen már hallottam ahogy Elena gyorsabban szuszog és néha feljajdul.
Felültettem magam elé és elindultam megkeresni a többieket. Folyamatosan próbáltam nyugtatni Elenát de attól még fáj neki a sebe...

U.i 𝙺𝚘̈𝚜𝚣𝚒, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚎𝚕𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚝𝚊́𝚝𝚘𝚔🥰