Aaron:Öltözz csinosan,és bízz bennem!
Ez az üzenet várt a telefonomon,mikor a tanulás végeztével rá pillantottam.
Gondoltam,sőt szinte biztos voltam benne,hogy nem fog válaszolni a kérdésemre,de úgy voltam vele,egy próbát megér.
Én:Hova megyünk? Így nem tudom hova öltözzek:(
Küldtem el az üzenetet,rögtön érkezett a válasz. Mintha megint 2 perccel ezelőtt lenne. A kacsintós smiley kivételével.
Aaron: Öltözz csinosan,és bízz bennem!😉
Már kezdtem volna beletörődni a sorsomba,mikor az ajtóban váratlanul megjelent Mariann.
-Hát te? Olit keresed? A konditeremben van.-mondtam,mivel nem jelzett,hogy átjönne,ezért azt hittem a bátyámhoz jött. Nos tévedtem.
-Nem Olit keresem. Ami azt illeti téged. Kaptam egy csinos kis üzenetet a szépfiútól,miszerint enyém a feladat,hogy kicsinosítsalak.-hadarta el egy szempillantás alatt Mariann a jelenléte okát.
-Ha jól sejtem,te sem árulod el,hova megyünk igaz?-vergődtem a kételyeim között,s egy morzsányit reménykedtem benne,hogy elárulja. Bár nem így lett,ez is azt bizonyítja,Aaron mennyire komolyan vesz egyes dolgokat.
-Ne is álmodj róla-kotorászott a szekrényemben,majd nevetés közben hozzátette-Csipkerózsika-Most komolyan? A barátnőm átpártolt Aaron oldalára. Ezáltal 1-0 a szépfiúnak. Hihetetlen.
-Nagyon vicces-vonultam volna be a fürdőszobába,azonban épp mikor csuktam volna az ajtót,Mar kiáltott egyet. Az őszintét megvallva megijedtem.
-Mi az?-mentem vissza a szobámba.
-Megvan a tökéletes darab-majd előhúzott a szekrényemből egy fekete,mélyen dekoltált ruhát. Imádtam ezt a ruhát,bár az utóbbi időben egyszer sem volt alkalmam felvenni.
-Hozzá pedig a tökéletes cipellők-vette ki a szekrény aljából az egyik tűz piros magassarkú cipőmet.
-Egy piros rúzzsal tökéletesen gőg mutatni-örült a barátnőm saját magának,hogy ilyen tökéletes öltözéket talált nekem.
-Ne is álmodj róla-próbálkoztam,sikertelenül,ugyanis Mariann megmakacsolta magát.
-Veled ellentétben én nem szoktam álmodozni-kacsintott rám.
Igaza volt. Állati szexin mutatott a piros rúzs-fekete ruha-piros cipő kombinációhoz. A tükörbe nézve,azon tanakodtam,ez valójában én vagyok-e? Tejföl szőke hajam lágy fürtökben omlott a vállamra,a szemhéjamon a visszafogott smink ellensúlyozta a szám tűz piros árnyalatát,s az öltözékem is kifogástalan volt. Mariann kitett magáért.
Abban a percben,amikor is a cipőm is felkerült a lábamra,csengettek.
-Majd én nyitom-Mariann bakkecske módjára tűnt el az előszobában.
-Hű! Ez igen apukám! Jól nézel ki- intézte szavait a barátnőm Aaron felé,majd mikor megpillantottam a pasim,megértettem őt. Lélegzetelállítóan nézett ki. Fekete farmernadrágban volt,felsőtestére egy fekete hosszúújjú inget húzott,s a legfelső két gombot kigombolva hagyta. Az első gondolatom az volt,hogy rögvest segítek neki tovább gombolni.Haját szokásosan szél fújta stílusba igazította,ami szintén baromi jól állt neki.
Közelebb jött,majd egy szál rózsát nyomott a kezembe.
-Köszönöm-majd egy csókot nyomtam ajkaira.
-Gyönyörű vagy-mondta szemembe nézve,mire elmosolyodtam.
-Jó szórakozást fiatalok. Csak óvatosan-szórakozott Mariann,aki felcsapott immár házőrzőnek.
...
Végül egy elegáns étterembe mentünk. A vacsora isteni volt. Aaron velem szemben foglalt helyet,majd megfogta a kezem az asztal felett. Az érintése baromi jól esett. Azt éreztem,mellette biztonságban vagyok. S ez így is volt.
A vacsora végeztével fogtuk magunkat,elhagytuk az éttermet. Épp szálltunk volna be a kocsiba mikor meg hallottunk egy nyávogó hangot.
-Mi a szent szar ez? Ez valami vicc?-kérdezte megrökönyödve Aaron.
-Mit keresel itt?-intéztem szavaim ellenségesen a lány felé,akit a hátam közepére sem kívántam. Ugyanis a kis picsogó hang Beatrice O'Conelly-hoz tartozott.
-Láttalak titeket,miközben kiszolgáltam,majd úgy voltam vele,muszáj beszélnem Aaronnal. -nevetgélt,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne,hogy mi itt hárman épp az első randink után trécselünk.
-Én azonban egyáltalán nem vagyok rád kiváncsi-felelte Aaron mogorván,beült az autóba,s bevágta annak ajtaját.
-Charlotte,kérlek! Menjünk.-szólt,engem azonban nem érdekelt. Becsuktam az autó ajtót,utána közelebb léptem a lányhoz.
-Egyszer mondom el,és utoljára. Nem érdekel mit találsz ki, mire vagy kiváncsi,sőt még az sem,hogy Chris-szel,vagy együtt aki egy paraszt,vagy valaki mással,de azt nem hagyom,hogy közénk furakodj újra,mint egy kis féreg. S most ha megbocsátasz,érzelmes búcsút veszünk egymástól. Mondjuk ha nem,akkor se lesz lelkiismeret-furdalásom.- ezzel megfordultam,magára hagyva a döbbenettől megnémult lányt. Pillanatokkal később nemes egyszerűséggel be ültem az autóba,bevágtam az ajtót.
Egy ideig nem szóltunk egymáshoz majd egyszercsak megtörtem a csendet.
-Jól esett ennek a ribancnak a szemébe mondani,amit érzek-fújtam ki a levegőt.
-Ledöbbentettél te lány. Csupa meglepetés vagy. Azt tudtam,hogy bő a szókincsed és nem rejted véka alá a véleményed ugyanis nekem is volt hozzá szerencsém,de ez meglepett.-emlékeztetett arra,amire én is pontosan emlékeztem. Mikor felpofoztam,amiért ,,két legyet ütött egy csapásra".
Úgy látszik,valamivel nagyon magunkra haragítottunk valakit odafent,ugyanis itt az este még nem ért véget. A házunk elé érve,újabb kedves ismerősünkhöz volt szerencsénk. Christopher állt a kapuban.
-Ti sosem adjátok fel?-kérdeztem a szememet forgatva,mivel 30 perc alatt ő már a második nemkívánatos ember. Akik mellesleg egy párt alkotnak.
-Charlotte beszélnem kell veled- mire Aaronnal elkapott minket a röhögés.
-Mintha ma ez már hallottam volna valahol.-ironizáltam.
-A drága barátnőd ugyan ezeket a szavakat használta fél órával ezelőtt ugyanebben a sorrendben.-röhögött fel Aaron kínjában.Nagyon örültem,hogy itt volt,és nem egyedül nyitottam Chrisnek ajtót semmit sejtve.
_________________________
Sziasztok!<3
Meghoztam a következő részt ami lényegesen hosszabb lett,s tartalmasabb mint az eddigiek. Az igazat megvallva beleszerettem a saját kitalált karakterembe. De ki tudna ellenállni Aaron Cooper csábításának.Hát senki. Főleg az nem,akinek a képzeleteiből jött létre. Ha tetszett nyomj egy vote-ot😉
Puszi nektek!
~R~
YOU ARE READING
Segítség,szerelmes vagyok!
Romance,,Te hiszel az első látásra szerelemben?-Én nem hittem,míg egy véletlen folytán össze nem sodort vele az élet..." Charlotte Williams egy átlagos egyetemista mindig is utálta a szerelem témát és magát a szerelmet. Majd egy nap az élet úgy hozta hogy...
