Szombat reggel vigyorogva ugrottam ki az ágyból. A gondolat, hogy én elmegyek Shotoval egy bálba, boldoggá tett.
Még az is eszembe jutott, hogy esetleg ez lenne a tökéletes időpont a szerelmi vallomásra, de ebben még nem vagyok annyira biztos.
Anyunak amint meséltem erről a bálról, teljesen bezsongott. Azt mondta, hogy nem kell ruhát vennünk, neki van egy tökéletes erre az alkalomra. És igaza is volt.
A ruha egyszerűen gyönyörű volt. Világoskék színben pompázott és néhol megcsillant rajta egy kis csillám. A vállam teljesen fedetlen volt, a kulcscsontom is kilátszott, de ez egyáltalán nem zavart. A felső részét kisebb-nagyobb rózsák borították, a ruha alján pedig mindenféle virág helyezkedett el. Mesébe illő egy ruha, az biztos.
Igazából az idő rettentően lassan telt el. Amíg el nem kezdtem készülődni, addig gyakorlatilag csak gyötrődtem az ágyban fetrengve.
Fél ötkor pedig izgulva vettem fel a ruhámat. A hajamat most is csak simán begöndörítettem és hagytam, hogy eltakarja fedetlen vállamat. Nem vagyok a "sminkek embere" szóval abból is csak egy keveset raktam fel. Egyedül a számat emeltem ki jobban egy kis vörös rúzzsal.
Parfümnek a szokásos, epres illatot használtam, és tíz perccel fél hat előtt már kész is voltam.
-Úristen, nagyon gyönyörű vagy Ayumi drágám!-Sírta el magát anyu, amikor lesétáltam a lépcsőn-Ne sírj, a végén még én is elkezdem-Nevettem zavartan-Nézd drágám, milyen gyönyörű a lányunk-Fordult oda apuhoz továbbra is könnyes szemekkel-Aha nagyon, de...Tényleg gazdagok akikhez mész?-Csillantak fel a szemei-Ez most komoly? Téged csak ez érdekel? Nem hiszem el, hogy ilyen apám van!-Csattantam fel és választ sem várva a cipőmet felhúzva kicsörtettem a lakásból.
Shotot még sehol nem láttam, így gondoltam elé megyek, legalább kevesebbet kell sétálnia. Amint kiértem az utcából, megpillantottam őt fekete öltönyében.
-Ayumi, hát te? Elkéstem volna?-Pillantott az órájára-Nem, dehogy, csak picit felkaptam a vizet apámra, így jobbnak láttam, ha kijövök a házból-Magyaráztam, miközben zavartan a hajamat igazgattam-Ohh, értem. A-amúgy nagyon sz-szép vagy-Jött ő is zavarba hirtelen, amikor végig pillantott rajtam-Örülök, hogy tetszik-Kuncogtam-Na gyere, mert elkésünk-Karoltam belé automatikusan, amit ő mosolyogva fogadott.
-Nagyon örülök, hogy eljöttetek! Köszöntelek titeket nálunk!-Jött oda hozzánk üdvözölni Momo-Köszönöm a meghívást! Nagyon szép a ház, és te is-Öleltem meg mosolyogva-Te beszélsz? Szinte ragyogsz te lány!-Nézett végig rajtam nevetve-Figyeljetek, ott van a bár, nyugodtan rendeljetek amit szeretnétek, középen van a táncparkett, ha esetleg táncolni van kedvetek, én még üdvözlök pár embert! Érezzétek jól magatokat, majd még beszélünk!-Mondta és ezzel elindult a többi vendég felé-Iszunk valamit?-Néztem fel a fiúra, aki csak bólintott, majd elindult a bár felé. Miután nagy nehezen átjutottunk a tömegen, megálltunk a pultnál, ahol rendeltünk egy-egy vörösbort-Még magassarkúban is olyan alacsony vagyok, hogy elveszek a tömegben-Nevettem el magam-Akkor jobban szemmel kell tartsalak-Mosolyodott el a felemás.
Amint megkaptuk az italunkat, elsétáltunk a fal mellé, messzebb a tömegtől-Mégegyszer köszönöm, hogy eljöttél velem. Tényleg sokat jelent-Törtem meg a csendet-Mondtam már, hogy nem kell mindent hatszor megköszönni-Forgatta meg a szemeit-Bocsiiii-Nevettem és kínomban beleittam a borba-És amúgy min is vesztetek össze apáddal?-Váltott témát-Nem nagy dolog, csak már megint a pénzen járt az esze. Amint megtudta, hogy ahova jövök bálba, azt egy gazdag család tartja, úgy csillogtak a szemei mint amikor egy kisgyerek megkapja az első nyalókáját-Forgattam meg a szemeimet-Kezdem úgy érezni, hogy az apáink nagyon jól kijönnének egymással-Morogta-Egyetértek!-Vágtam rá azonnal.
A bort megidva Shoto megkérdezte, hogy táncolok-e vele, amire én pironkodva igent is mondtam. Megfogta a kezemet és úgy vezetett végig a tömegen, majd a táncparkett közepére beálltunk a többi táncoló pár közé. Már nagyon régen nem táncoltam, de igyekeztem nem széttaposni Shoto lábát, ami szerencsére sikerült is. Természetesen pár számot végignyomtunk, majd az utolsó végén szóltam a fiúnak, hogy elmegyek wc-re. Amint elvégeztem a dolgomat, mentem is volna vissza, de a folyosó végén megpillantottam egy erkélyt. Nem is gondolkodtam, elsétáltam oda és ki is mentem. Elmentem egészen a korlátig és onnan néztem a lemenő napot. Tökéletesen rá lehetett látni, semmi sem takarta el. Csak néztem ahogy egyre-egyre lejjebb megy, majd a helyét átveszi a sötétedő égbolt. Gyönyörködésemből egy zakó a vállamon zökkentett ki.
-Mit csinálsz kint? Meg fogsz fázni-Sétált mellém Shoto-Olyan szép volt a naplemente, meg akartam nézni. És amúgy meg így te fogsz megfázni-Akartam levenni a zakót, de ő a kezével megakadályozta azt-Én nem fázok, neked nagyobb szükséged van rá-Mondta, miközben rámnézett-Hát akkor köszi!-Mosolyodtam el halványan..
-Figyelj, mondani akarok neked valamit-Fordult felém teljes testével pár perc néma csend után-Rendben, mondjad-Követtem a mozdulatát-Ne szakíts félbe ,rendben?-Nézett rám, miközben láttam, hogy egyre jobban vörösödik-Oké, csak mondjad!-Siettettem kicsit ijedten-Szóval, amikor először megláttalak, nem gondoltam volna, hogy mi valaha is ilyen jóban leszünk. Aztán amikor barátok lettünk, bár nem mutattam ki, de nagyon örültem neki. Te voltál az egyetlen, aki ha örültem, akkor velem örült, ha sírtam akkor igyekezett megnyugtatni. Még apámnál is több dolgot tettél meg értem, amit én tényleg nagyon nagyra becsülök. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre jobban éreztem valamit irántad. Még soha nem voltam szerelmes, így nem tudtam, hogy ez az az érzés lenne, de mostanra már biztos vagyok benne. Sz-szeretlek Ayumi...-Mondta nekem kicsit gyorsan. Én először csak dermedten pillantottam rá, majd éreztem, hogy előtörnek a könnyeim-Én is szeretlek Shoto!-Mosolyodtam el és öleltem át, amit ő természetesen viszonzott is-Én is nagyon sokat köszönhetek neked. Én is hálás vagyok mindenért! Szeretlek-Suttogtam a fülébe, amitől a fiú még jobban magához szorított.
Pár perc álldigálás után megfogta a vállaimat és eltolt magától, majd összeérintette a homlokunkat-Szabad?-Suttogta a számra, amire természetesen bólintottam egyet.
Amint összérintette az ajkainkat, éreztem, hogy elönt a forróság. Kezeit a derekamra csúsztatta és úgy húzott közelebb magához. Én az egyik kezemmel átkaroltam a fiú nyakát, míg a másikkal beletúrtam selymes hajába. Pár másodperc után engedélyt kért a szám bejutásába, amit természetesen meg is adtam neki, ezzel elmélyítve a csókot.
Egészen addig ment ez, míg a levegő hiánya miatt el nem váltunk egymástól.
-Hát ez...-Nyögtem ki, miközben igyekeztem szabályozni a légzésemet-Csodálatos volt-Fejezte be a mondatot ő is lihegve-Tudod milyen régóta vártam már erre a pillanatra?-Nézett rám kipirultan-Annyira régen biztos nem mint én-Vigyorodtam el-Ayumi, leszel a barátnőm?-Kérdezte meg, miközben megfogta a kezeimet-Természetesen!-Mosolyogtam rá-Köszönöm-Mosolygott ő is és egy puszit nyomott a számra-Na gyere, ünnepeljük ezt meg egy pohár pezsgővel-Karoltam belé-Rendben, főnökasszony!-Válaszolt és csendben elsétáltunk a bárpultig. Miután kikértük az italt, Momo trappolt oda hozzánk-Gratulálok nektek!-Vigyorgott ránk, mire csak egy értelmetlen fejét kapott tőlünk-Ne játsszátok a hülyét! Mindketten eltűntetek egy elég hosszú időre, majd úgy jöttök vissza, hogy rajtad van Shoto zakója-Nevetett, mire mi csak elpirultunk-Jó, oké, igen, de Shoto, el akarjuk mondani most azonnal ezt az osztálynak?-Pillantottam a fiúra-Hát nem is tudom, nem szeretném, hogy emiatt folyton körbenyüzsögjenek minket-Nézett rám vissza-Rendben, akkor egyelőre nem fogjuk elmondani nekik, szóval légyszi tartsd te is a szád-Szóltam Momonak-Rendben, de most hagylak titeket, ünnepeljetek!-Hagyott ott minket a lány-Igazából én se akartam most azonnal a többiek tudtára adni a dolgot, de Deku és Tokoyami biztos rá fog jönni-Mondtam a fiúnak, amikor már ketten voltunk-Várj, azt még értem, hogy Deku rájöhet, mert nagyon jó barátok vagytok, de Tokoyami? Azt se tudtam, hogy jóban vagytok-Vonta fel a szemöldökét-Először is, én az osztályból midndenkivel jóban vagyok, kivéve persze Bakugo, de ő más tészta. Másodszor pedig, amikor buli utáni reggelen mosogattam, Tokoyami csörtetett mellém és elmondta, hogy látta mi történt közöttünk és szerinte össze kéne jönnünk, mert szeressük egymást-Magyaráztam neki-De hát még is mi történt közöttünk? Azt mondtad, hogy nem csináltunk semmit-Hajolt hozzám közelebb-Igazából semmi, csak mielőtt elaludtál rajtam azt mondtad nekem, hogy szeretsz-Vörösödtem el egy picit-Ohh, ezt akkor miért nem mondtad?-Kérdezte-Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni még jobban-Nevettem el magam, mire ő is elvörösödött.
Szinte egyből témát váltott, amit én mosolyogva elfogadtam.
Nagyjából tízig ott lehettünk, de amikor már eléggé untuk magunkat, elköszöntünk Momotól és összekulcsolt ujjakkal hagytuk el a bált.
-Holnap nem jössz át? Egyedül leszek egész nap, unatkozni fogok-Kérdeztem, amikor már a házam előtt álltunk-De, szívesen-Mosolyodott el és egy csókot nyomott a számra-Jó éjt Ayumi-Suttogta a számra és elhajolt-Neked is Shoto!-Mondtam kicsit elpirultan.
Miután elbúcsúzkodtunk, elindult haza. Amíg csak láttam, néztem őt, majd amikor eltűnt, én is bementem a házba. Már anyuék aludtak, így csendben lépdeltem fel a szobába, majd az ajtóm becsukása után boldogan dőltem le az ágyba.
Most már száz százalékik biztos voltam benne.
Én szerelmes vagyok Todoroki Shotoba.
