Hát elérkezett ez is. A suli első napja. Két hét telt el a költözés óta. Azóta kicsit jobban megismertem Sydney-t. Legalább már nem fogok eltévedni iskolába menet. 😃 - Adie, fent vagy már? - kérdezte Ashton. Megbeszéltük, hogy egy darabig ő fog iskolába vinni. - Igen. 15 perc és kész vagyok. - mondtam, majd elmentem zuhanyozni. Gyorsan végeztem, majd magamra tekertem egy törölközőt, és a szekrényem elé álltam. Na igen. A reggel legnehezebb része. Hosszas gondolkodás után kiválasztottam egy fekete csőfarmert, hozzá egy fekete Asking Alexandria pólót egy piros kockás inggel. Felvettem az egyik kedvenc sapkám, majd lementem a földszintre. Mikor leértem, kissebb sokkot kaptam. Az asztalon REGGELI volt. Ehető állapotban. Ashtontól. Úgy, hogy még a konyha se gyulladt fel. - Ezt hogy csináltad? - kérdeztem csodálkozva. - Hát, vannak rejtett képességeim. - mosolyodott el. Ezzel csak annyi a baj, hogy Ash-nek régen egy rántotta elkészítése is nehézségeket okozott. Na mindegy. Nem is firtattam tovább a dolgot, leültem az asztalhoz és mind a ketten enni kezdtünk. Miután végeztünk, felvettem a fekete deszkás cipőm, vállamra dobtam a fekete DC-táskám, majd beültem előre Ash mellé.
- Izgulsz?
- Kicsit.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha meg valami gyökér piszkálna csak hívj, és elintézem. - mondta Ash atyáskodóan.
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy rögtön az első napomon mészárlást kéne rendezned. - mondtam kicsit elviccelve.
- Hát jó... Megérkeztünk. - parkolt le Ash a suli előtt. Kiszállt, majd mint egy igazi gentleman, kinyitotta nekem az ajtót.
- Hohó. Hooooo. Mióta vagy te ilyen figyelmes?
- Jót tett a levegőváltozás.
- Köszi, hogy elhoztál. Ha nincs más dolgod, délután haza is vihetnél.
- Hívj, mikor végzel, és meglátjuk.
- Oké. - öleltem meg bátyámat, majd adtam neki egy puszit.
- Vigyázz magadra, kicsilány. - köszönt el, és beszállt az autójába.
Elindultam az iskola felé. Rengeteg diák volt mindenféle. Egy táblán volt feltüntetve, hogy az osztálytermek hol találhatóak. Az enyém -11.B- a másodikon az első terem volt. Mielőtt bementem volna az osztályba, elmentem az igazgatói irodához. Bekopogtam, majd miután hallottam a "szabad" szót, beléptem.
- Jónapot. Adelaide Lancaster vagyok. Az új 11.es diák.
- Jónapot Lancaster kisasszony. James Simpson vagyok, az iskolaigazgató. - bemutatkozásunk után kezetráztunk, majd leültem vele szemben egy székre.
- Ma még csak négy osztályfőnöki órája lesz, és kb. 12:30-ra végez. Itt az órarendje a könyvei és a házirend.
- Köszönöm. A házirendet már elolvastam az iskola honlapján.
- Ezt örömmel hallom. Azért odaadom, hogy legyen egy nyomtatott példánya is.
- Köszönöm.
- Végeztünk is. Nyugodtan mehet órára. - mondta kedvesen az igazgató, elköszöntem tőle, a könyveimet a táskámba tettem, és mostmár ténylegesen az osztály felé indultam. Beléptem. Az osztály egy emberként felém fordult. - Sziasztok. - köszöntem nekik kicsit félénken. Nagy meglepődésemre nagyon kedvesen köszöntöttek. Ez az első pozitív élményem a gimivel kapcsolatban. A legszimpatikusabb az ajtó felőli padsor leghátsó padja volt. Beültem a belső helyre, és még tudtam, hogy kb. 15 perc van vissza az óra kezdetéig. Elővettem az IPhone-omat, bedugtam a fülhallgatómat, és elindítottam a The Vamps - She was the one című számat. (Zeneileg mindenevő vagyok. A stílusom ne tévesszen meg senkit.) Meghallottam a jelzőcsengöt, majd elraktam a telefonom. Felnéztem, és láttam hogy három srác jön be egyszerre. Mindegyik elképesztően jól nézett ki. Mikor odaértek a terem közepére, rájuknéztem, és akkor, ott, láttam meg Őt.
