-Úristen! Te összejöttél Todorokival?-Kezdett el kiabálni Izuku barátom-Ne kiabálj, te suttyó! Rajtad kívül csak Momo tudja és ez maradjon is így!-Koppintottam a fejére mérgesen-Gratulálok nektek! Most pedig mesélj el mindent-Ölelt meg-Hát ugye volt a bál, amire elhívtam magammal Todorokit is. Szerencsére igent mondott. Hatra mentünk oda, ahol Momo üdvözölt, majd ketten elmentünk a bárhoz, aztán megtáncoltatott. És utána kimentem a wc-re, de mielőtt visszamentem volna a báltermbe, megpillantottam egy nagyon szép erkélyt, így kimentem rajta. Kicsit kint voltam, de mielőtt bemehettem volna, kijött Shoto és innentől kezdve nem részletezem, a vége az lett, hogy megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője-Foglaltam össze nagyvonalakban-Hát, ez nagyon ariii! Imádom-Vigyorodott el-Na, de most azt meséld el, hogy mi lett veled és Urarakaval-Pillantottam rá izgatottan-Pénteken a randin összejöttünk-Pirult el-A legjobb barátomra rátalált a szerelem. Gratulálok! Most már mehetünk dupla randira!-Nevettem-Szerinted Todoroki ilyenbe belemenne?-Nevetett ő is-Én majd úgyis rászedem-Legyintettem, de mielőtt Izu szólásra nyitotta volna a száját, pittyant a telefonom-Shoto írt, hogy nem-e megyek át hozzá. Nem baj, ha...-Pirultam el-Dehogy, menj csak szerelmes madaram! És add át üdvözletem neki!-Mosolygott-Rendben, és köszi-Öleltem meg gyorsan és felkelve a padról indultam meg Shotoék háza felé. Azt írta, hogy az apja megint elment valahova, így átjöhetnék ha szeretnék, amire persze én igent is mondtam.
Szerencsére a park, ahol Izukuval találkoztam, nem volt messze a házuktól, alig egy utcányira, így egy kettő odaértem, majd boldogan kopogtam be az ajtón, amit egy lisztes Shoto nyitott ajtót.-Hát te? Tiszta liszt és máz vagy-Nevettem el magam, ahogy Shoto arcára néztem-Sütit sütök-Pillantott oldalra pirultan-A konyha még megvan?-Néztem rá most már komolyan, amire csak egy szemforgatást kaptam- Megölelnélek, de az a póló van rajtam, amit te adtál kölcsön, és azt nem szívesen cseszném össze-Vigyorodtam el-Azt már soha nem fogom visszakapni, ugye?-Mosolyodott el-Hát abban biztos lehetsz! Na, de még itt akarsz állni az ajtóban, vagy esetleg be is engedsz?-Vontam fel a szemöldököm, mire ő szó nélkül elállt az útból.
Miután átvettem a cipőmet egy papucsra, befutottam a konyhába, ahol eléggé nagy rendetlenség uralkodott.
-Te Úristen!-Csaptam magam homlokon-Egyáltalán, hogy jött a sütés ötlet? Azt se tudtam, hogy tudsz olyat-Fordultam felé-Meg akartalak lepni-Pillantott félre zavartan-Aww, Shoto! Imádlak!-Mentem oda hozzá és lehúztam magamhoz egy csókra-Nagyon aranyos vagy-Mosolyogtam rá-Na nézzem, mit hoztál össze-Engedtem el és mentem oda a pulthoz, ahol a maffinsütőben lévő tésztát kezdtem el tanulmányozni-Hallod ez egész jó, az állaga tökéletes és szerintem az íze is az lesz-Nézegettem-Berakom a sütőbe, kb egy húsz perc és kész is-Raktam be az említett tárgyba, majd előkerestem a seprűt-Te szépen felsöpörsz, én pedig letakarítom a pultot és elmosogatok-Pusziltam meg és nyomtam a kezébe a seprűt-Meg akartalak lepni, a vége meg az lett, hogy te takarítasz-Kezdte el felsöpörni a padlót-Ugyan, én akkor is örülök neki. Egy kis takarítás meg sosem árt-Mosolyogtam rá, amitől látszólag kicsit megnyugodott, majd boldogan kezdtem bele a magamra vállalt teendőimbe.
Miután kész lettem vele, kivettem a sütiket is és hagytam kihűlni. Amint ez megtörtént, elvettem egyet a tányérról és bele is haraptam. Isteni volt, és ezt nem győztem Shoto tudtára adni, amit ő csak egy mosollyal díjazott.
-Asszem túl sok volt a süti-Nyöszörögtem az ágyban fetrengve-Megmondtam vagy megmondtam?-Kérdezte gúnyosan, és befeküdt mellém-Idegesítő vagy-Forgattam meg a szemeimet-De azért szeretsz-Hajtotta a fejét az egyik combomra mire én csak mosolyogva a hajába túrtam-Amúgy anyu látni akar. Amióta voltál nála, azóta csak rólad beszél-Fordult felém-Mondtad már neki, hogy együtt vagyunk?-Pirultam el egy kicsit, ahogy kimondtam-Még nem-Rázta meg a fejét-Akkor mi lenne ha most elmennénk hozzá? Még két óránk van a látogatási idő végéig-Vetettem fel az ötletet-Benne vagyok. Úgy sincs jobb dolgunk-Pattant ki az ágyból, amit én is követtem.
Lebaktattunk a lépcsőn és a cipőnket felvéve, összekulcsolt ujjakkal léptünk ki a házból.
-Szia Anyu!-Köszönt Shoto az anyukájának, mikor beléptünk a terembe-Szia Rei!-Köszöntem én is mosolyogva-Oo, hát sziasztok! De örülök, hogy itt vagytok!-Ölelt meg mindkettőnket-Hogy vagytok, mi történt amíg nem találkoztunk?-Kérdezte és leült velünk szembe-Hát igazából történt valami, amit el szeretnénk mondani-Vakarta meg zavartan a tarkóját barátom-És mi lenne az?-Nézett ránk kíváncsian-Ayumival egy hete egy párt alkotunk-Mondta ki, aminek hatására mindketten elpirultunk-Úristen!-Sikkantott fel-Nagyon gratulálok nektek! Szívből örülök neki. Olyan aranyosak vagytok!-Kezdett el ugrándozni örömében-Köszönjük szépen-Mosolyodtam el és Shotoval összekulcsoltam a kezeinket-Innentől kezdve többször kell látogatnotok engem! Mindenről tudni akarok amit csináltok-Nézett ránk szigorúan, majd elkuncogta magát-Az én kicsi fiam szerelmes, el sem hiszem-Tette mellkasára a kezét-Anyu!-Szólt rá a fiú anyjára, mire képtelen voltam nem elnevetni magam-Oo, fiam, várd meg míg elkezdek neki kiskori képeket mutogatni rólad-Vigyorodott el-Sőt, ha már szóba hoztam-Kezdett el turkálni az egyik fiókban, amiből aztán ki is vett egy kis albumot-Anyu, esküszöm hazamegyek-Morgott az orra alatt-Jaj, ne legyél már ilyen, csak pár kép-Forgatta meg a szemeit és a kezembe nyomta a könyvecskét-Igen Shoto, csak pár kép-Legyintettem és kinyitottam a könyvet, amiben egyből meg is pillantottam a fiú kiskori arcát-Aww, de aranyos voltál! Persze most is az vagy, de itt...imádom-Csillantak fel a szemeim, mire Shoto csak morgott valamit.
Csendben nézegettem végig a képeket, néha-néha eleresztettem egy aranyos megjegyzést, ami Shotonak nem tetszett, de az anyukájának annál inkább.
Miután a végére értem az albumnak, még beszélgettünk egy kicsit, majd nagy köszönések közepette elhagytuk a kórházat.-Tényleg nagyon imádom anyukád-Öleltem még mosolyogva a barátom, amikor felértünk a szobájába-Én is, de utálom ha előhozza az albumokat-Nézett le rám-Miért? Hisz tök aranyosak azok a képek!
Imádtam egytől egyig!-Néztem fel rá én is és kitűrtem a haját az arcából-Akkor se szeretném ha folyton azokat mutogatná-Forgatta meg a szemeit-Jól van, ne durcizz, inkább játsszunk még azzal a harcolós játékkal mint múltkor-Húztam mégszélesebb mosolyra a számat-Oké, de csak, hogy tudd, azóta gyakoroltam-Mosolyodott el ő is és egy puszit nyomott a számra-Na, akkor nézzük mennyit fejlődtél-csaptam össze a tenyereimet és bevetettem magam a TV elé.Már nagyban lenyomtuk a hatodik vagy hetedik kört, amikor is hallottuk, hogy valaki trappol fel a lépcsőn. Mi csak összenéztünk, de egyből tudtuk, hogy ki az.
-Nem azt mondtad, hogy apád csak holnap jön?-Kérdeztem kicsit idegesen-De, úgy volt. Nem tudom mit keres itt-Nézett rám-Ki fog engem nyírni-Nyögött egy fájdalmasat-Ha téged kinyír, akkor velem mit fog csinálni?-Temettem az arcomat a kezeimbe-Veled semmit, azt nem hagyom-Szorult ökölbe a keze-Oké, aranyos vagy és köszi, de ne miattam halj meg inkább. Nincs más választásom ki kell szöknöm a házból-Keltem fel az ágyról-Még is, hogy akarod? Ha kimész az ajtón, észrevesz-Pillantott rám értetlenül-Akkor marad az ablak-Vontam vállat és indultam el felé-Hülye vagy? Fent vagyunk az emeleten-Nézett rám ijedten-A cipőm lent van az előszobába, azt addig rejtsd el valahova!-Mondtam neki és kinyitottam az ablakot-Ayumi, ki ne merj lépni rajta-Nézett rám szigorúan-Már késő-Mosolyogtam rá és kiugrottam az ablakon, de mielőtt még földet értem volna, a levegő segítségével megtartottam magam-Te idióta-Hajolt ki az ablakon a fiú-Én csak megoldottam a helyzetet. És ne hívj idiótának!-Pillantottam fel mérgesen-Uhh, már itt az apám, mennem kell! Írj ha hazaértél-Csukta be az ablakot-Neked is szia!-Forgattam meg a szemeimet és mosolyogva indultam el haza, ahol persze magyarázhattam anyunak, hogy hol voltam egész nap.