Egy szép júniusi napot láthatunk, a magyar, hattagú, tánczenekar, a Carson Coma próbáját figyelhetjük meg közelebbről. Jónás Attila, a zenekar nagybőgőse - és alkoholistája - Kun Bálinttal, a billentyűssel üldögél a terem előtt. Attila kezében egy cigi látható, amit Bálint szóba is hoz:
-Le kéne már szoknod a cigiről, nem elég hogy alkoholista vagy, még láncdohányos is?
-Nem vagyok én láncdohányos, barátom - válaszolt, miközben a távolba tekintett tipikus, basszeros arccal, és olyan eleganciával szívott bele a cigijébe, mintha csak egy pipa lett volna.
-Már mindenki leszokott rajtad kívül.
-Tényleg, akkor miért szívunk együtt Barnabással minden koncert után egy szálat?
Héra Barnabás a zenekar dobosa. Őt a terem belsejében találhatjuk meg. Négyen tartózkodtak összesen bent, ez tulajdonképpen úgy nézett ki, hogy Barnabás és Fekete Giorgio -az énekes -, valami nagyon fontosról beszélgettek, vagy az is lehet hogy veszekedtek, mivel a kelleténél hangosabban beszéltek, Gaál Péter, az ütőhangszeres és Bóna Zsombor, a szólógitáros, a kettő leghalkabb tag a zenekarban, pedig csöndben figyeltek, néha rötyögtek a két jómadár faszságain.
-Fu várjál, eszem valamit. JA AMÚGY HOZTAM PALACSINTÁT! - Üvöltötte el magát Barnabás, hogy mindenki hallja. Sikerrel is járt, mivel egyről a kettőre oda is termett mind az öt tag.
-Hölgyeim és uraim, Héra Barnabás híres palacsintája! - Emelt ki Bálint kettő palacsintát a dobozból, amibe Barnabás becsomagolta őket.
Fél órával később járunk, a zenekar mindent csinál, csak azt nem amit egy próbán kéne csinálni.
-Na, gyerekek mostmár tessék felállni a formás kis seggetekről, itt vagyunk már vagy egy órája, azt nem is zenéltünk! - Törte meg a semmittevést Attila.
-Ahj, várjál még be kell hangolnom a gitáromat - mondta Zsombor, miközben mászott le a kanapéról.
-Eddig mit csináltál? - Kérdezte Bálint, aki már hangszere mögött várta a többieket.
-Hát nem azt - mondta a gitáros enyhén sértődötten.
-Mivel kezdjünk? - Tette fel a kérdést Giorgio.
-A jó öreg kordbársony megfelel? - Kérdezte a dobos.
-Természetesen.
-Mivan Peti - fordult a dobos az ütőhangszereshez -, olyan csendes vagy.
-Túl sok palacsintát ettem - válaszolta a fiú, a külsejéhez képest meglepően mély hangjával.
-Na készen vagytok már? - Siettette Attila Zsombort és Bálintot, aki billentyűs hangszerével segített behangolni a gitárt.
-Ja - ballagott oda komótosan megszokott helyére Zsombor.
Barnabás elkezdte játszani a kordbársony dzsesszklub bemutatja: jellegzetes dobját, aztán sorban belépett a többi ember. A végén Giorgio gitárral is belépett mert amúgy ő titokban gitározik is.
-Fu, hát én már nagyon elfáradtam - mondta Giorgio a dal után.
-Akkor most énekeljen Barni! - Javasolta Bálint, mert amúgy Barnabás titokban énekel is, meg amúgy Bálint is, de ez is titok.
-Jól van - állt fel Barnabás a doboktól, akinek Peti vette át a helyét.
-Peti? - Fordult Barnabás Péter felé.
-Igen? - Kérdezett vissza az elmített fiú.
-Puszillak. - küldött egy puszit a fiúnak, vagyis mindenki tudta mi következik; Peti és én.
-Mostmár én is elfáradtam - mondta Barnabás a szám végén és indult vissza a dobok felé.
-Carson coma blues? - Vetette fel az ötletet Attila.
Sajnos Barnabás nem úszta meg, mert ebben a számban ő is énekel, sőt ő kezdi a dalt. Egy résznél Bálint megcsillogtatta szájharmónika tudását, mert amúgy ő titokban szájharmónikázik is.
-Na most mi legyen? - Kérdezte Giorgio a dal után.
-Palacsinta? - Indult meg Péter az asztal felé.
-Feladom - vette elő Attila a cigisdobozt a zsebéből és inult el az ajtó felé.
