A jég csapdájában

Pt.19.- Valami más lett, de nem baj, irány megmenteni a földet!

Nem igazán tudtam magamban hova tenni a beszélgetésem Stevvel, ezért a bunkerbe sétálva, mint ha mi se történt volna, körbenéztem.

-Részemről lassan mehetünk- tártam szét a karom.

-Te így akarsz menni?- mért végig Natasha.

-Bocsi, nekem ez az egész új. Esetleg van valami dress code a világ megmentéséhez?- tettem fel a kapucnimat, miközben kérdőn felhúztam a szemöldököm.

-Nem vagy vicces- közölte Natasha pókerarccal- Amúgy meg, gondoltam nem úgy akarod megmenteni a világot, mint egy csöves.

-Hé! Te meg miről beszélsz- kaptam le a kapucnim sértetten.

-Ha minden igaz, egy hete ugyanabban a szerkóban vagy- mért végig.

-Mert nem volt időm az öltözködéssel foglalkozni- mentegetőztem.

-Most van öt perced. És vár egy szerkó a mosdó... féleségben- biccentett oldalra, mire átgondolva a dolgot, bólintottam.

-Hálas köszönet Natasha- húztam el mellette.

-Hidd el! Nekem teszel szívességet Theodora- biccentett komolyan meredve maga elé.

Az öltözőbe belépve, már pont kezdtem volna levenni a ruháimat, amikor megpillantottam azt a bizonyos szerkót.

-Biztos, hogy nem- motyogtam a fekete feszülős kezeslábasra, térdig érő csizmára és a kesztyűkre nézve.

Nem is értem, hogy minek kell ehhez beöltözni, de tényleg gáz volt már a pulcsim, így felkapva a Natasha szerint tökéletes harcos szerkót, kérdőn forogtam párat a tükör előtt, majd végül felvettem a hosszabb fekete pólómat az egészre, hogy azért valamit takarjon már el. Az özvegyek után megfogadtam, hogy soha többé nem megyek így sehova...

-Nincs valakinek egy farmerkabátja?- léptem ki, miközben a hajamat próbáltam összekötni, de beleütköztem valakibe.

-Véletlenül van egy ilyenem- mosolygott Loki, a kezembe nyomva egy kabátszerűséget.

-Te hogy kerülsz ide?- mosolyogtam rá, miközben megnéztem az Asgardi anyagból készült kabátot, ami állítólag golyóálló.

A kezem között tartva a térdközépig érő kabátot, szinte biztos voltam benne, hogy ez a legnagyobb érték, amim van. Egyrészt, nem tudnak benne lepuffantani, másrészt meg Lokitól kaptam.

-Mire vársz? Vedd fel- biccentett.

-Ezt megfogod- kaptam le a pólót, ezzel a tapadós szerkóban maradva.

-Hú! Tényleg jól időzítettem. Ezzel akartad elterelni az összes férfi figyelmét, vagy ez most divatos?- húzta fel a szemöldökét, egyértelműen elítélve.

-Csak ilyenjük volt, szóval roppant hálás vagyok, hogy itt vagy- vettem fel a tökéletes méretű fekete anyagot, amit felül össze lehetett gombolni.

-Én is örülök, hogy nem mentél így ki az utcára- bólintott.

-Au- néztem rá, majd megvoltam a vállam- Mondjuk én is, de akkor sem mondhatsz ilyet a szemembe.

-Király vagyok. Azt teszek, amit akarok- vigyorgott, miközben én végigsimítva az anyagon, kiszúrtam egy vékony kék szálat, ami végigfutott minden szegélyen, valamilyen mintákkal.

-Ez mi?- húztam fel a szemöldököm.

-Kértem, hogy tegyenek bele valamit, ami miatt egy kicsit személyesebb lesz a pajzs. A nagy része csak kék kocka, de ha megnézed a kéznél, akkor ott van egy mondat, hogy mindig emlékezz rám- hajtotta fel a jobb kéz ujját.