With or without you!?

Breaking emotions!

Toni Topaz POV:

Látni akartam újra. Nem csak mert még mindig szeretem, hanem mert egyszerűen látnom kellett. Mindig is szerelmes voltam mindenébe. A hajába, a testébe, a hangjába, az illatába, a csókjaiba. De leginkább az érzésbe, amit kiváltott belőlem. A partián láttam utoljára, és ott nem viselkedtem vele szépen, de akkor borzalmasan haragudtam rá. Valahogy azóta nem tudok másra gondolni csak rá. Valamit láttam a szemében, ami nem hagy nyugodni és ami aggodalomra ad okot. Szomorú volt és törött, mintha nem is az én Cherylem lenne. Teljesen eltűnt a tűz a szeméből, mintha belül teljesen üres lenne. Josie visszatér Riverdale-be, ez pont jó alkalom, hogy újra lássam anélkül, hogy tudna róla. Nem mertem neki elmondani, sem felhívni, rettentően szégyelltem magam az utóbbi viselkedésem miatt, és amúgy is, lehet látni sem akar. Igaz, már a terhességem végén járok, és nem biztos, hogy jó ötlet ennyit utaznom, és valószínűleg Fangs sem fog örülni neki, de látnom kell.

-Fangs, beszélhetnénk?

-Persze Toni, mondd csak.

-El kell utazzak. Látnom kell. Azóta sem tudok másra gondolni csak rá. Meg kell tudnom mi van vele és bocsánatot kell kérjek a legutóbbi viselkedésemért.

-Biztos vagy ebben Toni? Ki fogod bírni?

-Igen, biztos vagyok benne.

-Rendben, de én is veled megyek. Vigyázni akarok rád, és a baba is bármikor jöhet.

-Rendben és köszönöm. Pakoljunk és induljunk is. Illetve nemi s mondtam, Josie hazalátogat Riverdalebe, úgysem láttuk már rég.

­­-Ez szuper hír, akkor pakolok is és induljunk. A régi lakásunk úgyis üres, ott aludhatunk éjjel ha úgy adódik.

Cheryl Blossom POV:

Hiányzik. Rettentően hiányzik. De legutóbb a tudomásomra adta, hogy nem akar látni. Annyira látni akarom, ölelni, csókolni és tudni, hogy mellettem van. Még mindig a legfontosabb ember az életemben, azok ellenére is amik történtek és amiket mondtunk. De Ő nem akar látni így csak az emléke marad nekem. Már másik családja van, amibe Én nem férek bele. Üresnek érzem magam, töröttnek és magányosnak. A festésbe menekülök és alkalmi kapcsolatokba csak hogy ne rá gondoljak. De miközben Minervával voltam, akkor is csak rá tudtam gondolni. Az Ő csókját képzeltem oda, az érintését, az illatát, a hangját. Nem tudom, hogy fogok ezen túllépni, de muszáj lesz elfogadnom. Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Josie hív. Miért keres? Évek óta nem láttam és nem is beszéltünk. De mivel rég találkoztunk és jó lenne Nanan kívül mással is beszélni, ezért úgy döntöttem felveszem.

-Szia Josie, örülök, hogy hívtál.

-Szia Cheryl, örülök, hogy hallom a hangod. Nagy hírem van. Képzeld, Riverdalbe látogatok.

-Ez fantasztikus hír. Találkozhatnánk?

-Persze. Este a Fehér Féregbe, adunk a lányokkal egy adománygyűjtő koncertet, szívesen látnánk.

-Mindenképpen ott leszek, alig várom, hogy lássalak titeket.

Miután letettük a telefont, a gardróbomhoz mentem és kiválasztottam a ruhát amiben megyek. Ezután a sminkelő asztalomhoz ültem, hogy valami egyszerű sminket készítsek az estére. Miközben ott ültem és néztem magam a tükörben egyre csak arra gondoltam, hogy vajon Őis ott lesz? Elvégre, Ő a hely tulajdonosa és Josiet is már rég látta. Titkon reménykedtem benne, hogy ott lesz és el is képzeltem milyen lesz mikor meglátom. Hevesebben kezdett verni a szívem a gondolatra, hogy ha csak egy kicsit is de újra megpillanthatom. Megmondom Őszintén szükségem volt a látványára, arra hogy egy kicsit kiszakítson ebből a depressziós világból. Miközben e gondolatok cikáztak a fejemben, azt vettem észre hogy a kedvenc vörös rúzsáért nyúlok. Imádta rajtam ezt a rúzst. Ígyhát ezt választottam. Majd  mikor már teljesen elkészültem, a kocsimhoz mentem és a Fehér Féregbe indultam.

Toni Topaz POV:

Út közben folyamatosan arra gondoltam, hogy vajon el jön-e. Beszéltem a többiekkel és mindenki azt mondta hogy nagyon ritkán látni a városban. Csak akkor bújik elő, ha muszáj. Bevallom bántott a gondolat mert régen nem ilyen volt. Nem tudom mi történt vele, már mikor visszatértem Riverdalbe akkor furcsa volt. Mintha valami különös megszállta volna, rá sem ismertem. Az egykor tüzzelteli szemei most üresek voltak és segítségért kiálltottak, a szíve tele volt szomorúsággal és haraggal, hangja elcsukló volt. Igaz hogy nem vagyunk már régóta együtt, de valamiért mégis úgy érzem, hogy segítenem kell rajta. Sokmindenen keresztül ment már, nem veszhet el teljesen. Ha csak barátként is, de segítenem kell neki.