Másnap reggel a fiúk egy része elég másnapos volt, viszont muszáj volt felkelniük mert Bálint nem hagyott nekik más választást.
-Fiúk, ha nem keltek föl, odamegyek - írta Bálint a közös messenger csoportukba.
-Én itt vagyok, mivan? - Válaszolt neki Barnabás.
-Tovább kéne írni a számot, csomó ötletem van, kéne megint egy próba.
-Oké, már csak fel kéne éleszteni a többieket.
-Én élek - írta Zsombor.
-Szuper, már csak a banda másik fele kell - válaszolta Barnabás.
-Felhívom Attilát - írta a már türelmetlen Bálint.
-Én Giorgiot - válaszolt Barnabás.
-Akkor én Petit - írta végül Zsombor.
Bálint fel alá járkálva várta hogy Attila felvegye a telefont. Nem is kellett sokat köröznie.
-Mi van? - Szólt bele mély, fáradt hangon Attila.
-Nézd a csoportot! - Mondta Bálint.
-Jól van, várjál.
-Ok, na szia - baszta rá a telefont Bálint.
Barnabás még ágyán feküdt mikor Giorgiot tárcsázta.
-Mit akarsz Barni? - Szólt bele a másnapos Giorgio.
-Bálint most írt a csoportba hogy írjuk tovább a dalt és menjünk próbára.
-Kurva jó, várjál, csak alig élek.
-Jól van, csak ne aludj vissza, írj ha már élsz!
-Jó, szia.
-Cső.
Zsombor barátnőjével kávézott, miközben Petit hívta. Viszont a fiú nem vette fel, de ez Zsombort nem nagyon izgatta, ő elvolt barátnőjével. Csak beírta a csoportba hogy:
-Nem veszi föl.
-Én itt vagyok - írta Attila.
-Én is - folytatta Giorgio.
-Oké, mikor találkozzunk? - Kérdezte Bálint.
-Petivel mi lesz? - Írta Attila.
-Mondtam, odamegyek - válaszolt Bálint.
-Megyek veled én is - ajánlotta föl Barnabás.
-Akkor már menjen mindenki, nem? - Kérdezte Attila.
-Nem rossz ötlet - válaszolt Bálint.
-Délben a terem előtt? - Vetette föl Barnabás.
-Oké, ne késs Giorgio! - Írta Bálint.
-Jó, jó - válaszolt az előbb említett, de mindenki tudta hogy úgy is késni fog.
Delet ütött az óra, amikor a négy fiatal, Bálint, Barnabás, Attila és Zsombor Giorgiora vártak, Attila éppen gyújtotta a második cigarettáját, amikor Bálint feldobott egy ötletet:
-Nem indulunk el Peti felé? Giorgio úgy is onnan jön.
A másik három odaállt Bálint mellé, jelezve, hogy indulhatnak. Már javában tartottak Péterhez, amikor Barnabás telefonja elkezdett csörögni.
-Bazdmeg, Gyuri az - nézett rá a dobos telefonjára - Szervusz, mi van? Ahj bazdmeg, elindultunk Petihez, azt hittük innen jössz. Oké, szia. - rakta le a telefont.
-Most mi van már? - kérdezte Bálint.
-Sárától jött, azt mondja várjuk meg - válaszolta Barnabás.
-Szuper - örvendezett Bálint.
Pár perc múlva már meg is látták az arra suhanó Giorgiot.
-Helló - mondta lihegve a bajszos, mikor odaért.
-Na, mostmár indulhatunk? - Kérdezte Bálint.
-Mehetünk - bólintott Giorgio.
Nem sokára Péter háza előtt is voltak.A kapu ki volt támasztva, szóval egyszerűen bejutottak Péter lakásának ajtajához.
-Most mi legyen? - Kérdezte Zsombor, miután pár másodpercig csak az ajtót nézték.
-Barni, neked nincs kulcsod? - Kérdezte Attila.
-Ennyire nem furcsa a kapcsolatunk - mondta Barnabás, majd odaballagott a csengőhöz és megnyomta.
Vártak körülbelül egy percet, és miután látták hogy nem történik semmi, megnyomták a csengőt mégegyszer.
A lakás belsejében az éppen ágyából kimászó Pétert láthatjuk, aki az első csengőszóra csak azt hitte hogy halucinálta. Felvett egy éppen földön lévő pólót, majd kinyitotta az ajtót.
-Petikém, hát élsz? - Köszöntötte Attila.
-Fogjuk rá - válaszolt a másnapos fiú.
A többiek elmesélték neki a fejleményeket, Péter pedig elment átöltözni, majd a hat fiatal együtt indult a próbatermük felé.
