Lonely Hearts Club

Tizenkettedik Fejezet

Jó olvasást és kellemes hétvégét!💕

A reggeli idő maga volt a rémálom. Nem volt autóm, de ha lenne is vezetni se tudok, a szokásos buszt pedig lekéstem, ezért kénytelen voltam a szakadó esőben elindulni gyalog. Ha még nem lenne elég az eső egymagában, a szél is rákezdett, így azzal az esernyővel nem mentem sokra, konkrétan semmit se ért, szimplán dísznek volt a kezembe.

Emily Butler: Hol vagy?

Írtam barátnőmnek az iskola előtt állva.

Sophia Cooper: Ritka pillanatok egyik, drága bátyám volt oly' kedves, hogy elhozott az iskolába. Csak 10 percet kellett könyörögnöm érte:)

Üzenetét látva elnevettem magam és akarva akaratlanul, de lejátszódott előttem ahogy Soph éppen könyörög Harveynak. Nincs meg az a kép. Sokkal hihetőbb, hogy az apjuk parancsolt rá a fiára.

Sietve indultam el a bejárat felé, mivel már kezdtem fázni is. Leráztam az esernyőmet, majd miután a kártyámat felmutattam a portásnak, elindultam a termünk felé. Belépve nagy nyüzsgés fogadott, Soph is nagyon társalgott a mögöttünk ülő diákkal, észre se vett csak akkor, amikor fáradtan ledobtam táskámat.

- Jaj, mi történt veled Te lány? - fordult felém elképedve barátnőm és a srác is furcsán méregetni kezdett.

- Semmi, miért? - értetlenkedtem, miközben lehámoztam magamról vastag kabátomat.

- Úgy nézel ki, mint akit éppen megerőszakoltak a zuhany alatt. - jelentette ki rezzenéstelen arccal, mire ledöbbenve néztem rá.

- Tessék? - akadtam ki vékonyka hangomon.

- Oakley? - fordult hátra a sráchoz, akit ezek szerint Oakleynek hívnak. Még egy szót se beszéltem vele, de Õ magabiztosan állapította meg véleményét rólam.

- Mint egy mosómedve. - rázta meg fejét lemondóan, mire felháborodva újra Sophia felé fordultam.

- Most mi bajotok van a külsőmmel?

- Gyalog jöttél?

- Igen.

- Na ez! Az eső elmosta a sminkedet, hajad csomókban áll, mint valami felmosórongy!

- Oké, oké! Értettem. - szakítottam félbe. Ennyiből is megértettem, hogy borzalmasan nézek ki. - És akkor most mit csináljak?

- Menj és tedd rendbe magad! Majd Én lebeszélem a tanárral. - legyintett, miközben kacsintott egyet.

Nem is kellett győzködni, futni kezdtem a mosdó felé. Szerencsére senkise volt ott, így nyugodtan tudtam készülődni. A tükörbe nézve szörnyülködve vettem tudomásul, hogy tényleg kritikán aluli a megjelenésem. Hajam olyan volt, mintha épp az előbb megtépett volna valaki, kevéske sminkem csúnyán elkenődött arcomon, vizes ruhám pedig teljesen testemre tapadt.

Még jó, hogy csak páran láttak.

Szó szerint elmosott külsőmet látva, elment még az életkedvem is. Kedvem támadt volna haza indulni.

Lemostam sminkem maradványait, kócos hajamat felfogtam, vastag vizes pulcsimból pedig kibújtam. Csak egy vékonyka trikó volt alatta, de inkább fázzak, minthogy beteg legyek. Pont végeztem, amikor meghallottam a csengő éles hangját.

A terem ajtó már be volt csukva és furcsán csend is volt, ami egyet jelentett, hogy a tanár már bent tartózkodott. Remélem Sophia nagyjából vázolta a késésem történetét. Vettem egy mély levegőt, majd a kilincset megfogva, benyitottam. Amint észrevettek, az egész terem elhalkult. Páran halkan nevetni kezdtek, az újonnan megismert fiú elégedetten bólogatott, Sophia pedig idétlenül húzogatva szemöldökét bökött az asztalnál terpeszkedő tanár felé. Nem értettem, hogy mi annyira érdekes, késtem pár percet mint eddig már sokan mások is. Fejemet rögtön a tanárom felé fordítottam, aki nem volt más, mint személyesen maga Harvey szexi Cooper. Undorító, hogy ezzel a jelzővel illettem, de amint megláttam, ez a szó jelent meg szemeim előtt. Szexi, mert rohadtul az volt a fehér ingjében és a szaggatott farmerjában.