Ne jáccadozz velem

Chapter 1: AND HISTORY WILL CALL THEM...

Danna's POV:
BESTIES... mindig is azok voltunk és leszünk is. 8 éve mikor először beléptem ebbe a régi, dohos, omladozó épületbe ő volt az első akit megláttam. A szőke göndör fürtjei már akkor kitűntek a tömegből. Nem is beszélve a mély barna szemeiről amiben olyan könnyen el lehetne veszni... KHM MÁRMINT HOGY! JA tök pfhuj... elviselhető a gyerek... ennyi. Épp ezért vagyunk padtársak, semmi több.

Ez is ugyan olyan napnak indult mint a többi. Beléptem az osztályterembe ahol már mindenki nagyban mesélte hogy milyen uncsi és érdektelen volt a hétvégéje. És mivel leghátul ülünk ezért végig kellett haladnom mindenki mellett. A lányok már ott ültek egy kupacban és vihorásztak szokás szerint. Utálom a lányokat... ki találta őket ki? Tök feleslegesek. Khm! Mármint hogy... nem érnek fel hozzám, ennyi. Csak egy van akivel elvagyok, Fifko, de vele is csak azért mert ő egész okos. A többiek mind odavannak érte, de számomra csak egy hangya a többi között.

Az élet olyan nehéz ha ilyen tökéletes vagy mint én. Szőkés barnás hajam mindig csillog a zsírtól és a világért se vágatnám le. Egyesek azt mondják olyan mintha felmosó lenne a fejemen de tudom hogy csak irigyek mind. Olyan vagyok akárcsak Szőke a Shrekből, és várok az én egyetlenemre hogy a térdeim előtt heverjen és lábtámasz legyen a fárasztó napjaim végén. Én pedig cserébe beszélgetek vele. Kivéve szeptemberben mert a NO SIMP SZEPTEMBER komoly dolog bárki bármit mond.

De vissza a valóságba, elhaladtam a vihogó, rikácsoló, csillámkupac mellett és lehuppantam a helyemre. Marco már ott volt, szemei a telefon kijelzőjére tapadtak, szőke tincsei az arcába lógtak. Szemüvege az asztalon hevert, ő azon kevés emberek közé tartozik aki szemüvegben és szemüveg nélkül is jól néz ki, akárcsak én. Ezért érdemli meg a figyelmet amit szentelek neki, meg mert annyira nem unalmas.

-Csövi. -köszöntem neki miközben férfiasan rácsesztem a táskám az asztalra. Válaszul viszont csak egy halk hümmögést kaptam tőle.
Nem figyel rám? Mi lehet olyan érdekes? Mi lehet érdekesebb nálam?!
Ezernyi gondolat száguldott át az agyamon. Rápillantottam a képernyőjére és akkor láttam meg... a gyomrom görcsbe rándult. Megint Jungkookról nézegetett képeket... Nem hiszem el! Már vagy 2 hónapja szakítottak! Még a nyáron!

-Ezzel csak megnehezíted a saját dolgod. -suttogtam. Mégse hagyhattam szó nélkül. Én voltam az egyetlen aki tudott róluk, vagy arról hogy Marco mindkét nem iránt "érdeklődik". Az elején elég undinak találtam de mivel rajta kívül csak Zsabival beszélgetek (aki nem túl érdekes és nem ér fel hozzám még annyira se mint Marco) kénytelen voltam elfogadni.

-Haaa.... Tudom... De hiányzik. Nem tehetek róla. Majd az idő megoldja... gondolom. -sóhajtott, szomorúnak tűnt de már nem annyira mint egy hete. Egyszerre sajnáltam és utáltam. Ne azt a hülyét nézze! Engem!
-Találhatnál valaki jobbat. Valakit aki megbecsül! Valaki akivel dicsekedhetsz meg ilyenek.
-Kire gondolsz? -húzta össze a szemét.
-Senki pontos... csak mondom. -rántottam vállat mire ő lassan végigmért a szemével. Imádom amikor rám néz, beleborzongok. No homo! No homo! Csak barátok vagyunk mint ahogy azt az elején is mondtam. De bár sose venné le rólam a szemét.

Sajna ezt a gondolatot hamar félbeszakította a tanár mögött becsapódó ajtó. Na fene... nem is halottam a jelzőt. Marco gyorsan visszadobta a táskájába a telefont mielőtt a tanci meglátja és felállt a helyéről a többiekkel együtt. Na fasza... ez sok idomított hülye... hosszú lesz a mai nap előre érzem. Sóhajtottam majd magam alól kicsapva a széket felálltam hogy köszönjünk.

A/N: UwU!!!! SO MUCH A CHEMISTRY UGYE?!😜🤪🥰❤️ Ki tudja talán találnak valami közös szálat nagyon hamar!❤️😇🥰 DE NO MORE SPOILER🤫😜 Hamarosan jön a kövi rész!😘🥰😍