Az elkövetkező napok egybefojtak. Nem léphettem ki a házból az éppen folyó ügy miatt.
Természetesen engem és Bakugot is kikérdeztek a történtekről, igazából elmondtam mi történt, aztán békén is hagytak.
All Might bukása óta Deku egy kicsikét maga alatt van, de én és Ochako igyekszünk jobb kedvre deríteni, ami napról napra hatásosabb.
Shoto szinte minden nap jár át hozzánk, aminek én és Anyu is nagyon örülünk.
A többiekkel azóta nagyon nem beszéltem, esetleg telefonon egy-egy rövidke beszélgetés elhangzott, de más nem.
Már egy héttel a harc után voltunk, amikor is nem várt emberek toppantak be hozzánk.
All Might és Aizawa tanár úr volt az. Az ok pedig amiért idejöttek, az a bentlakásos suli. A beszélgetésünkből kiderült, hogy a tanács szerint sokkal nagyobb biztonságban vagyunk, ha közvetlen a suli mellett lakunk, együtt. Anyu igazából nem is kertelt, egyből bele is egyezett a dologba.
Három nap elteltével el is készült a házunk, így még aznap reggel odamentünk.
-Sziasztok gyerekek. A mai naptól, a rátok leselkedő veszélyek miatt itt fogtok lakni.
Nem tilthatjuk meg, hogy kimenjetek, de legyetek mindig óvatosak, ha elhagyjátok az iskola területét. Igazából, nem akarok szent beszédet tartani, még egy dolog, aztán be is mehettek. Ayumin és Bakugon kívül legszívesebben mindenkit kicsapnák a kis magánakciótok miatt, de All Might bukásának köszönhetően ezt nem tehetem meg. Nos, menjetek be, a szobák fent vannak, lent pedig közös konyha, nappali és mosószoba található. A mai nap hagylak titeket, az edzés holnaptól indul-Vázolta fel a helyzetet a tanár úr és kisétált a kapun.
Mi egy kicsit megszeppenve, de bementünk felfedezni a hatalmas épületet. Nem hülyéskedem, tényleg óriási. Ahogy egyre beljebb mentünk, annál több és több szobát véltünk felfedezni.
Volt egy hatalmas kertje is, medencével.
Miután meglett a szobabeosztás is, az elkövetkező két órát pakolással töltöttem. A szobám sem tetszett annyira, így kicsit átalakítgattam, hogy valami normálisat hozzák ki belőle. Utána gondoltam, hogy lenézek a többiekhez, amiből végül az lett, hogy csináltunk egy szobabemutatót is. Ámuldozva nézegettem végig a szebbnél-szebb szobákat. Volt itt mindenféle. A csillogótól kezdve a koromsötétig, a rózsaszintól a zöldig, tényleg minden. Számomra Shotoé volt a legérdekesebb. Nagyon tetszett, bár nem tudom, hogy ennyi idő alatt, hogy rakta össze.
Végül a versenyt Sato nyerte a mennyei sütieivel, amit nem is csodálok. A lányok szívébe benyerte magát, az biztos.
Az este folyamán úgy döntöttünk, hogy leülünk egy jó kis felelsz vagy merszre. Még Bakugot is sikerült kirángatnunk az ágyból a játék miatt. A nappali közepére szépen leültünk egy körbe és belé is vágtunk a játékba.
-Nos, akkor kezdem veled, Ayumi!-Csapta össze ördögien a kezeit Mina-Felelsz vagy Mersz?-Húzogatta a szemöldökét játékosan-Merek-Mondtam magabiztosan-Akkor ülj bele Todoroki ölébe és maradj ott a játék végéig-Felelte nevetve-Hogy mire kéztetsz te engem, Mina-Sóhajtottam drámaian és beleültem az említett fiú ölébe, mitől egy kicsit el is pirult-Piroska-Kuncogtam halkan, mire egy morgást kaptam tőle-Oké, akkor Deku, te felelsz vagy mersz?-Fordultam az említett fiú felé-Merek-Válaszolta kicsit se magabiztosan-Te tudod, akkor csókold meg Urarakát!-Mosolyodtam el-Oké-Állt fel elpirulva és meg is tette amit kértem, mire a lány feje is paradicsommá változott.
És ez így ment körbe-körbe. Aki nem akart válaszolni, vagy megcsinálni amit kértek tőle, az vetkőzött. Igazából rajtam már alig volt valami. Próbáltam minél jobban húzni az időt, de a végére már csak gatya volt rajtam, bugyi és melltartó, amit Shoto nem nézett jó szemmel. Nem kellett sok idő, rámaggadta az ingjét, amit még pár körrel ezelőtt kapott le. A többiek egyszerre sokkoltak le a jelenettől.
-Todoroki, te...Komolyan ráadtad az ingedet?-Nyögte ki Mina kissé furán-Zavart, hogy csak melltartóban van-Vont vállát lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne-Szerintem elmondhatnánk már nekik. Majdnem a fél osztály már úgy is tudja-Mondtam neki kissé feszengve, mire egy bólintást kaptam tőle és a kezeit átfogta a derekamon-Együtt vagyunk srácok-Tette a fejét a vállamra-HOGY TESSÉK?Gratulálok srácok! Úristen, nagyon aranyosak vagytok együtt!-Ugrott fel boldogan Hagakure-Na, csak kinyögtétek nekik-Forgatta a szemeit Bakugo-Csak idő kérdése volt, grat-Szállt be Tokoyami is-Köszönjük srácok!-Mosolyodtam el boldogan-Egy kicsit álmos vagyok már. Én asszem megyek aludni-Szögeztem a mondatomat félig a többieknek, félig Shotonak-Megyek veled-Állt fel velem együtt-Hé, tegyél le, egyedül is tudok menni-Néztem rá durcásan, mire nem kaptam semmilyen reakciót-Nehogy aztán más is legyen belőle-Kiáltott utánunk Kirishima, mire kicsit zavarba jöttem-Ne is foglalkozz velük. Ugye alszol velem? Nem akarok külön aludni-Állt meg velem egy pillanatra-Persze, de a te szobádban. Tetszik a szobád. Hogy tudtad ennyi idő alatt összerakni?-Kíváncsiskodtam-Az titok-Mondta, de éreztem, hogy mosolyog.
Miután odaértünk-anélkül, hogy letett volna-kivette a kulcsot a zsebéből és kinyitotta az ajtót.
Engem letett az ágyra és beugrott mellém, amin egy jót nevettem. Mindkettőnket betakart és összebújva egy "Jó éjt, szeretlek" után álomra hajtottuk a fejünket.
Az éjjel közepén mozgolódásra keltem fel. Először azt hittem, hogy valaki van a szobába, de mint kiderült, ez Shoto volt. Felkapcsoltam a mellettem lévő kislámpát és akkor pillantottam meg a barátom ijedt arcát. Folyamatosan forgolódott, izzadt és egy-egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját. Nagyon rossz volt így látni, ezért meg is próbáltam felkelteni, ami szerencsére sikerült is. Olyan gyorsan ült fel, azt hittem lefordul az ágyról. A levegőért kapkodott, miközben próbálta magát lenyugtatni.
-Hé, hé! Shoto, mi a baj?-Tettem az egyik kezemet a vállára, mire felém kapta a fejét-R-rosszat álmodtam-Túrt idegesen a hajába-Ne haragudj, hogy felkeltettelek-Kért elnézést-Ezért ne kérj elnézést. Nem haragszom, csak kicsit megijesztettél-Nevettem egy kicsit és az ölébe másztam-Mit álmodtál?-Néztem mélyen a szemébe, amitől mindketten elmosolyodtunk-A gonoszokkal. A múltkori eset kicsit megrázott. Féltem, hogy nem találunk meg-Nyelt egyet és elnézett oldalra zavarában-Jajj Shoto. Az a dolog mindkettőnket megrázott, és biztos vagyok benne, hogy neked még nehezebb lehetett mint nekem, de azon már túl vagyunk. Ígérem, legközelebb jobban vigyázok. Nem kell értem idegeskedned-Toltam vissza a fejét, hogy újra az arcát nézhessem-Szeretlek-Válaszolta egyszerűen és megcsókolt-Én is téged, te majom-Mondtam neki miután elváltunk-Most már aludjunk, ránk fér-Dőlt hátra, így én a mellkasán landoltam-Jó éjt Ayu-Karolt át-Neked is Shoto-Válaszoltam és pár perc múlva egymás karjaiban aludtunk el...
