Ne jáccadozz velem

Chapter 3: Bromance

Danna's POV:
Fénysebességgel odarohantam az ajtóhoz és lerántottam a kilincset. Éreztem ahogy a hideg szellő megfújja a hajam és a nap megvilágítja a dögös pofikám. Bizonyára úgy nézhetek ki mint egy félisten. Szemeim a hirtelen fénytől összecsukódtak de ahogy kezdtem megszokni erotikusan, lassan kinyitottam őket ahogy a hajamat lóbálta a kinti szél.

-Sziaaaaa! Jaj de rég láttalak! -köszönt vidáman egy női hang, a szemhéjam egyből felcsattant, legnagyobb meglepetésemre nem a szőke harry potterem állt az ajtóban hanem az anyja. Hupsz...
-Áh... hello... -köszöntem zavarodottan. Most az a sok férfiasság amit az ajtó kinyitásába öltem mind elveszett.
-Jaj hagyd már, kösz hogy elhoztál de mostmár leléphetsz. -lépett elő mögüle Marco aki láthatóan nagyon be akart már kerülni a melegbe;))
-Jó, na, értem értem, fiú buli. -Marco az anyja magyarázkodása közben sikeresen bejutott az előszobába és mielőtt folytathatta volna a beszédet, rácsapta az ajtót.
-Nem fog megsértődni? -kérdeztem. De nem mintha érdekelne. Örültem hogy végre itt van.
-Pffff hagggggyad, csak menjünk már. -lerugta a cipőjét és már indult is a szobám felé. Jaj de otthonosan van itt valaki, igazán moderálhatná magát, örüljön hogy a közelében lehet egy ilyen félistennek mint ÉN, DÁNYIEL THE FIRST, ez egy megtiszteltetés ő meg készpénznek veszi.... De most túl fáradt vagyok hogy lehúzzam az önbizalmát, talán majd később....

~Most ugrunk 2 órát mert én vagyok az író és mert megtehetem.*evil laugh*~

Marco's POV:
Már vagy 20 perce BTS számokat hallgatunk. Úgy látom Danna nem igazán élvezi mert most is a telefonját pötyögi.

-Felelsz vagy mersz? -ez volt az első játék ami eszembe jutott és valamit kéne már kezdeni magunkkal.
-Pfffffffffff az ilyen csaj játék.
-Jó akkor van más ötleted? Vagy egész este a képernyődet fogod bámulni? Haha -mondandómat egy huncut kacajba fojtottam aminek egy horkantás lett a vége, azonnal letette a telefont és rám nézet. Aaah igen, a tökéletes nevetésem bája magával ragadta. Kikapcsolta a telefonját és felült.
-Legyen, de appal játszuk. -Forgatta meg a szemét.

Ahogy ült a pólója megfeszült és így látszódott a szmexi habteste amire olyan büszke (mint minden mására). Kicsit nehéz vele amikor nem tudja befogni a pofáját és 20 percen keresztül beszél arról hogy mennyivel jobb mint a Kanidzsai Bazsi. Mert neki van bajsza a Bazsinak meg nincs.

-Hát nekem van appom. -lóbáltam meg a telefonom hogy világossá tegyem.b
-Ja, számítottam rá. -Mondta unottan miközben a csipszes ujjaival beletúrt a hajába hogy megigazítsa. Olyan stílusos és szexi.. KHM KHM... m-mármint hogy... ja... haverok.
-Nem tudom hogy ezt sértésnek vegyem-e de már nem is érdekel. Felelsz vagy mersz? -tettem fel előre a kérdést miközben megnyitottam a telefonom.
-Eeeeeeeeeh, felelek. -heveredett le a padlóra megint, az imént hajából kivett morzsás ujjakat pedig sorban lenyalta. Olyan kawaii...
-Hallod te hülye? Mondom felelek. -szólt megint de ez alkalommal felemelte a hangját. Hupsz egy kicsit elkalandoztam.
-JA jajajaja, igen igen. Uuuh... Szerinted kinek van a legjobb stílusa a jelenlévők közül? -olvastam fel a kérdést és abban a pillanatban realizáltam hogy milyen szar ötlet volt ez a játék.
-PFF! ÉN! Ez egyértelmű, de bárhol vagyok bárkikkel, akkor is én nézek ki a legjobban. Egyébként meg ez a játék k*rva szar. Akkor inkább már nézzünk valami anime izét.
-Milyen más választ vártam... Hát ja nézhetünk ybc-t. -ötleteltem, persze csak viccnek szántam de őszintén... szeretném ha szenvedne kicsit.
-Az mi?
-Egy ilyen szimpla 2 részes anime. -Vigyorogtam, tökéletes terv.
-....Legyen. -ment bele, majd odakúszott a laptopjához... nem is sejtve mibe ment bele. Muhahahaha