A biztos pont

4. Fejezet

Levi:

Amikor a jégen volt, olyan felszabadult volt, amilyennek már rég láttam. Gyönyörűen siklott a hideg maró kezei között. Ő maga volt gyönyörű, a legszebb teremtmény, akit valaha láttam.

Halkan beosontam a lelátóra, hogy onnan figyeljem, de belerugtam a táskájába. Meghallott, de nem vett észre, haladtam tovább tervem felé és megkerültem a páját. Kimentem a hátsó ajtón és elbújtam az épület mögött. Nemsokára meghallottam, hogy valaki zárja az ajtót. Lassan előlrelopództam és elkaptam. Kloroformos kendőt nyomtam az orra alá, egy ideig még kapálózott, de utána karjaimba esett.

Felkaptam és a cuccait is a vállamra raktam. Hihetetlenül könnyű volt, egyszerűen elsétáltam a kocsimhoz és beraktam.

Hé kölyök! Eszel te rendesen? - Nyilván nem kapok választ, de azt már úgyis tudom. A válasz pedig, nem igazán.

Akkor majd én etetlek. - Indítottam el a kocsit.

Sokat számított a tény, hogy a bilincs amit elhoztam lecsúszott volna a csuklójáról. Tehát nem lett megkötözve, na sebaj, majd otthon.

Leparkoltam a tanyánk előtt és vállamra kapva az alvó csecsemőt belibegtem. Levettem a cipőmet és bejjebb léptem. Eren cuccait az előszobámban hagytam, őt pedig felvittem a szobámba és az ágyamra fektettem.

- Halló Törpi! Meghoztad a zsákmányt? - Jött beljebb és hajolt a kisbaba felé.

- Ja, de hozz valamit amivel megkötözhetem. Nemsokára felbéred és el fog menekülni. - Hange rámnézett és egy mozdulattal kioldotta a nyakkendőmet.

- Ez megfelel? Te komolyan öltönyben dolgozol? - Csak kivettem a kezéből az anyagot és munkához láttam.

Eren kezeit feje fölött összefogtam és hozzákötöttem a nyakkendőmmel az ágy kovácsoltvas támlájához. Majd elindultam a konyhába, hogy teát és vacsorát készítsek a ház népének. A választásom a palacsintára esett. Tehát nekiálltam több száz palacsintát megsütni. Egy nagy adag teát is lefőztem, bár azt csak én szeretem hármunk közül. De én magam is el tudom fogyasztani egyedül.

Amint végeztem a konyhában, gondoltam lefürdök. Végre lemoshatom magamról a mai koszt. Igen, egy rend és tisztaság mániásnak, nagyon nagy megkönnyebbülés. Levetkőztem és beálltam a hideg zuhany alá. A hideg cseppek, mint a jégcsapok lógtak le fekete hajamról. Megtörölköztem, derekam köré csavartam a halványkék textilt. A szobám felé vettem az irányt, ahol még mindig aludt a kis gombócka. Időközben annyira összehúzta magát, hogy csak a kikötözött kezei lógtak ki a kis fehér hógolyóból. Gyorsan kivettem a ruháimat a szekrényemből és felkaptam magamra. Felhoztam a vacsorát és leültem a székre olvasni.

- Mhm... - Kezdett el mocorogni a kis gombócka. Lassan kinyitotta gyönyörű smaragd szemeit.

- Jó reggelt álomszuszék. - Vágtam gúnyosan a fejéhez.

- Ki vagy te? - Nézett rám riadtan és elkezdte rángatni a kezét.

- Finom volt a keksz! - Először értetlen arcot vágott, majd leesett neki.

- Te vagy a fekete törpe? - Ez a név kicsit szívenszúrt.

- Jól látod a helyzetet. Annyira naív voltál, hogy nem is menekültél. - Lehajtotta a fejét és lehunyta szemeit. Aminek nem örültem.

- Nem naív voltam, csak nem volt B opció. - Na most én vágtam értetlen arcot.

- Ezt meg, hogy érted? - Sóhajtott, majd ismét felemelte fejét.

- Csak nézz rám! Szerinted meg tudnám védeni magamat, veled szemben? - Ezzel az állításával egyet értettem. - Vagy elfutni előled? - Most már tudom, hogy miért volt annyira maga alatt.