Szavak nélkül...

4.

dedicated to: GabAlexa16

Failure: 

misspelling a word so badly, that there are no spelling suggestion

Hányni fogok. A kezeim és a lábaim elzsibbadtak. Lassan összefolytak a dolgok a szemem előtt. Nem tudom, meddig mehettünk. 20 perc? Fél óra? Elvesztettem az időérzékem. Pánikrohamom volt.

De Steve csak kapkodta a kormányt, egy pillanatig sem figyelt rám.

-És mint mindig, a Főnök tarol! Hölgyeim és uraim, üdvözöljétek a sebesség koronázatlan királyát! - mondta büszkén, miután néhány másodperccel a másik kocsi előtt értünk vissza a telepre.

Pár pillanat múlva azonban valaki feltépte az ajtómat.

-Te jó ég, Cora! - nézett rám Nathan és az arcomat fürkészte aggódva. - Jól vagy?

Erőtlenül ráztam meg a fejem. Minden homályos volt.

-Haver, te normális vagy? Nem látod, hogy rosszul van? Csinálj már valamit! - ordította le a bátyám fejét, aki kissé kómásan nézett vissza rá.

-Már ne is haragudj, de most nyertem meg egy versenyt. Ha megbocsátasz, most megyek ünnepelni -közölte és indult is a barátai felé.

-Itt vagyok, jöttem, ahogy tudtam - hallottam meg távolról Salome lihegő hangját. -Mi ez a hely egyátalán, és minek kellett ilyenkor iderángat... Cora? -nézett értetlenül először rám majd Nate-re. -Mit csináltatok vele? Tudjátok jól, hogy nem bírja az autózást! - üvöltött.

-Akkor gondolom nincs hozzászokva a gyorsulási versenyekhez - vakarta meg a tarkóját.

-Hogy mi? Hol van ilyenkor Stephen? - nézett körbe.

-Részeg. Ő vezette a kocsit.

-Steve részeg és képes volt... Csak egyszer kerüljön a kezeim közé az a...

-Most inkább segítsünk valahogy Cora-nak - állította le a fiú, így mostmár mind a ketten nekem szentelték az összes figyelmüket.

-Drága, mit tehetünk, hogy jobb legyen? - hajolt le hozzám, én pedig egy közeli fa felé biccentettem. Ehhez a művelethez minden erőmet össze kellett szedjem és már lassan több volt a kis fekete folt, mint a fény.

-Segítsünk kiszállni? Gyere Nate, nem bírom el egyedül - fogta meg az egyik karomat, Nathan pedig a másikat és sikeresen kitámogattak az autóból.

-Érzed te is, mennyire remeg? - suttogta Salome hitetlenkedve.

A fához érve térdre rogytam és kiadtam magamból mindent, amit az elmúlt időben ettem. Annyira szégyelltem magam, hogy ezt mind a nőveremnek, mind Nate-nek végig kell néznie, de nem tehettem mást. Miután túl voltam rajta, egész egyszerűen nekidőltem a fatörzsnek és összegörnyedtem. És innentől képszakadás az egész...

Nathan :

Nem akartam magára hagyni Cora-t, de Salome elküldött, hogy keressem meg és rángassam ide az ikertestvérét.

Stephen-t a garázsban találtam meg, ahol már nagyban ment a buli. Ő az italos pultnál állt és valami random tagokkal röhögött. Nem kérdeztem semmit, csak megfogtam a felsője nyakánál fogva és magam után rángattam. A barátai hozzá hasonlóan már jócskán berúgtak, így nem próbálták ellenkezni. Ő pedig nem tudott.