A démon vágyai (Befejezett)

6.fejezet: Felejtsd el Őt

Gaara az irodájában olvasta át a jelentéseket, amikor halkan kopogtattak.
- Tessék. - szólt mély hangján.
- Kazekage-sama. - hajolt meg egyik embere. - A Konoha küldöttsége közeledik a kapuhoz, a tanácstagok már mind ott vannak.
- Rendben. - biccentett, és homokfelhő lepte el testét, majd eltűnt, hogy az őt váró Tanács előtt jelenjen meg újból. Hidegen nézett végig rajtuk, a kapu felé fordult, és biccentett az őröknek, engedélyezve az ajtószárnyak kinyitását.

Tíz-fős levél-ninja csapat állt a kapu előtt, néma csendben. Mindkét oldal kifejezéstelen arckifejezéssel fürkészte a másikat...
Előre lépett egy idős férfi, a Konoha Tanács jellegzetes köpenyében, és udvariasan meghajolt.
- Üdvözöllek Kazekage-sama. A nevem Shingo Yuu. Azért jöttem, hogy tisztelettel tolmácsoljam Hokage-sama üzenetét: Konoha fegyverszünetet ajánl fel a homokfalu népének, és béketárgyalásokat óhajt kezdeményezni. - zengte dallamos hangján, s mindenki feszülten figyelte. - Jó szándékunk jeléül elhoztuk magunkkal a foglyainkat, hogy békével térhessenek vissza népükhöz.
Gaara előre lépett, és karba tett kézzel, fagyosan nézett végig a küldöttségen. Harag villant egy pillanatra türkizkék szemében, amikor meglátta közöttük Neji Hyuuga-t, és lassan végigmérte riválisát. "Erős ninja." Mély hangja betöltötte a teret, amelyben olyan mély csend honolt, amely eddig soha, hisz sorsdöntő pillanatok voltak ezek, mindenki feszülten figyelt.
- Üdvözlöm a küldöttséget. A Hokage ajánlatát elfogadom, és a kölcsönös jó szándék nevében mi is visszaszolgáltatjuk a fogságban tartott konohai ninjákat.
Ekkor néhány levél-ninja kivált a többitől, és maguk mögött vezették foglyaikat, majd átadták őket a kapuőröknek.
Gaara biccentett, ekkor néhány embere udvariasan elővezette a foglyokat. Kakashi, Gai és Lee határozott, erős léptekkel siettek társaikhoz, de Sakura csak lassan követte őket... Bizonytalanul hátranézett a komor szoborként álló férfire, aki leszegett fejjel, kifejezéstelen arccal nézett maga elé, nem nézett rá...
Mikor kilépett a kapun, Neji sietett elé, és melegen átölelte.
- Sakura... kedvesem... jól vagy? - nézett rá aggódva halványlila szemeivel.
- Igen... - bólintott szomorúan. A férfi gyengéden elvezette Őt, és puhán megpuszilta a homlokát.
- Sakura-chan! - sietett elé Naruto is, de véletlenül Gaara-ra nézett, aki dühtől eltorzult arccal nézte a lányt ölelő férfit, s megdermedt. Végigmérte gyorsan sápadt kis csapattársát, látta elesettségét, szomorúságát...
- Gaara... - hördült fel mérgesen, és fenyegetően indult el a férfi felé. - Mit műv...
- Elég Naruto! -- vágott közbe Kakashi, és elé állt. - Azonnal menj hátra!
- De sensei... - remegett a dühtől.
- Naruto... Ezt bízd Yuu-sama-ra. - nézett összehúzott szemekkel a jounin hátra, Gaara felé, aki körül már ott hömpölygött homok-jutsuja, és egész lényéből áradt a fékezhetetlen, vad, félelmetes erő. Vörös haja az arca körül lobogott, jeges szemeit Naruto-ra szegezve, kissé leszegett fejjel, karba tett kézzel várt. Arca ismét kifejezéstelen volt.
- Yuu-san. - zengett mély hangja. - Fáradj be, kérlek.
Az idős férfi biccentett, és egyedül lépett be a kapun...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


"Miért?"

"Miért?"

Egy könnycsepp indult útjára...

- Sakura... Jól vagy? - hajolt le hozzá Neji.
- Jól vagyok. - válaszolt halkan.
- Mindjárt ott vagyunk, és pihenhetsz kedvesem... - vette őt karjaiba a férfi, egy pillanatra magához szorította, s arcán őszinte aggodalom tükröződött. Társaik komoran néztek össze...


Esteledett, mire hazaértek Konohába. Csak hatan voltak, a többiek Yuu-samaval maradtak. Maga a Hokage fogadta őket a kapunál, és aggódva nézett végig rajtuk. Arcán boldog, elégedett mosoly derült fel, amikor felmérte állapotukat. Ekkor Sakura-t letette Neji, és most csendben állt mestere előtt. Tsunade-sama a lány tekintetét látva elkomorult...
- Sakura?
- Tsunade-sama... üdvözöllek. - köszönt halkan.
Az idősebb nő kérdően nézett a többiekre, és Kakashi alig észrevehetően rázta meg a fejét.
- Bocsássatok meg, haza megyek pihenni. - indult el lassan Sakura, és alakja elveszett az esti félhomályban.
- Kakashi. Beszélnünk kell. - fordult mérgesen a Hokage a férfi felé.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Mit tudsz? - csapott az asztalra, amikor végre kettesben maradtak az irodában.
- Keveset... - nézett rá komoran a férfi. - Elválasztottak minket, külön cellákban voltunk. Egy alkalommal behozták Őt hozzám, és remegve ölelt át. Valószínűleg megzsarolták. De hogy milyen árat fizetett az életünkért, azt nem tudom. De van egy sejtésem...
- Gondolod hogy...? - sápadt el a nő.
- Nem, biztos nem árulta el a falu titkait, Sakura nem tenne ilyet.
Tsunade leszegett fejjel állt pár másodpercig, és elgondolkozva az ablakhoz lépett.
- Derítsd ki mi történt. - szólt hátra halkan.
Kakashi meghajolt, és eltűnt.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------





Sakura csendben dolgozott a kórteremben. Aktuális betege eszméletlenül feküdt előtte, hasi sérülései ijesztően véreztek. A lány keze felizzott, és kékesen sugárzó chakrát áramoltatott óvatosan a sebfelszínre. Mire végzett, a vérzés elállt, és a sebszélek összeforrtak. Elégedetten sóhajtva lépett ki a folyosóra, ahol már várták.
- Szia Sakura. - köszönt rá Kakashi kedvesen.
- Sensei... - mosolygott rá halványan. - Mi járatban? Csak nem...? - nézett végig rajta aggódva.
- Nem... - hajolt közelebb hozzá vidáman. - Úgy tudom, végeztél mára, így szeretnélek meghívni egy ramen-re. Volna kedved hozzá?
- Persze, köszönöm sensei... - mosolygott fel sugárzóan a férfira. Hálás volt neki, amiért segíteni próbált.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Azt csiripelték a verebek, hogy szakítottál Neji-vel. - tért a tárgyra Kakashi, amikor kiléptek a kórház kapuján. Biccentés volt a válasz, és a lány szemlesütve, szomorúan ment mellette.
- Megkérdezhetem, hogy miért? - nézett rá óvatosan Sakura sápadt arcára.
- Mert... nem vagyok szerelmes belé. - sóhajtott.
- Eddig sem voltál... - bökte ki rövid hallgatás utána férfi. Sakura meglepetten torpant meg, és levegőért kapkodva nézett Kakashi-ra.
- Honnan...? - suttogta.
- Ugyan kedvesem... kicsi korod óta ismerlek. - mosolygott rá a férfi, és lágyan megsimogatta az arcát. - Jól tudom, ki életed nagy szerelme...
Szavai hallatán Sakura szíve megfájdult, és könnybe-lábadt szemekkel fordult el a férfitől.
- Értem . suttogta.
- Sakura... - lépett mögé. - Mondd el mi történt a homokfaluban.
A lány némán rázta meg a fejét, s könnyei lassan folytak végig fehér bőrén.
- Kérlek... - fordította Őt maga felé, hogy a szemeibe nézhessen. - Tudom, hogy történt valami. Lee elmesélte, hogy miután megkínozták, téged bevezettek a cellájába, hogy lásd. De azt már nem hallotta, hogy mit követeltek tőled. Látom rajtad, hogy valami nyomja a lelked. Talán tudok neked segíteni, csak bízz bennem.
- Nem tudsz... - suttogta Sakura. "Senki sem tud segíteni rajtam..."
Kakashi gyengéden magához ölelte remegő kis testét, és vigasztalóan simogatta a selymes, rózsaszín fürtöket.
- Sakura... Gaara bántott téged igaz?
A férfi nevének hallatán megmerevedett, és megpróbált kibontakozni az ölelésből, de az erős karok nem engedték.
- Amikor ott a cellában hozzám bújtál... - folytatta elmélázva a férfi. - Olyan voltál, mint egy menedéket kereső kisállat.... Van egy elméletem a történtekről, de lehet, hogy tévedek... vagy inkább remélem.
- Lefeküdtem vele... - suttogta Sakura megtörten a férfi mellkasába, és erősen kapaszkodott az oltalmazó karokba. Kakashi visszafojtott lélegzettel hallgatta Őt, közben monotonul simogatta a hátát.
- Kezdetben azért, hogy az életeteket mentsem... de aztán... - zokogott halkan.
- Beleszerettél? - suttogta a férfi. Igen, ez mindent megmagyaráz. A Kazekage elfogadta Konoha ki tudja hányadik békeajánlatát, amin mindenki meglepődött. És az arckifejezés, amivel Neji-re nézett... "Szegény Sakura..." - sóhajtott fel. "Úgy tűnik az a végzeted, hogy mindig olyan férfiba szeress bele, aki elérhetetlen számodra. Ha meg is kötjük a békét, a két falu közötti viszony nem engedi meg a kapcsolatukat. Pláne, ha a Kazekage-ről van szó..."
- Sajnálom. - suttogta. Tényleg nagyon sajnálta. Itt ez a gyönyörű nő a karjaiban, aki végre szabad. De természetesen halálosan szerelmes egy újabb méltatlan férfiba. - Majd szép lassan elfelejted Őt. - folytatta mély hangján, vigasztalóan.
Sakura felnézett rá, szép arca piros volt a sírástól, és könnyes szemei őt fürkészték.
- Szóval szerinted is...
- Igen. Ő a Kazekage. Nem lehet köztetek semmi. - Nézett le rá határozottan. - A békét veszélyeztetné, ha folytatnátok. A homokfalu népe gyűlöli a miénket, és ha vezetőjüket egy levél-ninjával látnák, abba Gaara belebukna, és a háború újból kitörne. A Hokage pedig ha megtudná, akkor ugyanez történne, sőt. Sajnálom... Titokban kell ezt tartanunk, nem tudhatja meg senki!
Sakura kibontakozott a karjaiból, és Ő vonakodva bár, de elengedte.
- Felejtsd el Őt.
- Megpróbálom... - sóhajtott fel Sakura.
- Jól van... - mosolygott le rá a férfi, és letörölte a kis arcocskán csillogó könnyeket a kezeivel. - Gyere, vár minket az ebéd! - folytatta vidáman, és a derekát átölelve húzta magával Ichiraku-hoz.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Gaara szenvedett.
Kimondhatatlanul hiányzott neki a lány, ezért csak nehezen tudott koncentrálni a kötelességeire, ráadásul a démon is dühös volt. Mert hagyta elmenni Őt... egy másik férfival. Dühösen sétált fel-alá az irodájában, és egyre feszültebb lett. Már két hete elment Sakura, és azóta sem hallott róla semmi hírt, pedig két kémet is utána küldött...
"Valószínűleg már férjhez is ment..."
Felidézte maga előtt a képet, ahogy Neji átöleli és megpuszilja Sakura-t... Felhördült, és az asztalra csapott, amely azonnal ripityára tört. Ekkor kopogtattak.
- Mi van? - csattant fel.
- Bocsáss meg Kazekage-sama. - hajolt meg sápadtan egy embere. - A várt jelentés megérkezett Konoha-ból.
Gaara azonnal kikapta a tekercset a ninja kezéből, és vadul feltépte. Ó, hogy várta már! Izgatottan átfutotta, és elégedetten elmosolyodott a jó hírek láttán.
"Sakura Haruno felbontotta az eljegyzését..."
Sóhajtva ült vissza székére a törött íróasztal mögé, és lenyugodva olvasott tovább.
"A kórházban dolgozik, minden nap reggeltől délig, utána Kakashi Hatake-val ebédel, és a délutánokat is vele tölti. Sokat edzenek együtt, beszélgetnek, sétálnak, vásárolni járnak, láthatóan nagyon jó kapcsolat van közöttük. Intimitást nem tapasztaltam, csak a férfi részéről, aki szívesen ölelgeti a célszemélyt..."
Gaara dühösen olvasta végig, de több lényeges információt nem tartalmazott a jelentés. A féltékenység ismét fellángolt benne, és a démon is reagált, tovább szítva benne az indulatokat.
- Szívesen ölelgeti... - sziszegte haragosan.