A démon vágyai (Befejezett)

7.fejezet: A démon ajánlata...

- Sakura kedvesem... - ölelte át a derekát jól ismert mozdulattal a férfi. - A Hokage hívat téged.
- Köszönöm sensei. - mosolygott fel rá hálásan. Nagyon megszerette Őt az elmúlt hónapokban. Ha Kakashi nem lett volna... Megrázta a fejét, hogy elterelje buta gondolatait, és sietett a Hokage irodájába.

- Üdvözöllek Tsunade-sama. - lépett be mosolyogva, de a nő komor arcát látva meglepődött. - Mi történt?
- Sakura... - biccentett a hölgy. - Mint azt te is tudod, egy hét múlva chounin-vizsga lesz.
- Ó igen! Szívesen segítek a szervezésben... - mosolygott.
- Nem. - rázta meg a kage a fejét. - Te új feladatot kapsz. Látogatóba jön a Kazekage erre a rendezvényre, és egyúttal béketárgyalásokat is folytatunk... Sakura? - nézett fel meglepetten a hirtelen elsápadt lányra. - Mi a baj?
- Se...semmi... - dadogta zavartan.
- Nézd... - sóhajtott a hokage. - Tudom, hogy szörnyű lehetett a homokfaluban fogságban lenni, de most már béke van. Győzd le a haragodat és az ellenszenvedet...
- Tessék? - kerekedtek el Sakura szemei. "Ellenszenv..." Ezek szerint Kakashi tényleg nem mondta el neki.
- Tudom, hogy nehéz... - nézett rá a kage együtt érzően, de valahogy mégis hamisan csillogott a szeme.
- Nem... menni fog... - rázta meg a fejét Sakura. - Mit kell tennem?
Tsunade összevont szemöldökkel nézett rá.
- Te leszel a kísérője. Valami miatt személyesen téged kért. Valószínűleg jó viszonyt akar kialakítani a volt foglyokkal, így a békét megszilárdíthatjuk. Jó lenne felgyorsítani a folyamatokat, mert Konoha-nak szüksége lenne egy rendkívül erős szövetségre... És Suna erre tökéletes lenne. - gondolkozott hangosan. - Na de, félre a szócsépléssel! - mosolygott a lányra. - Ma este érkeznek, a kapunál fogadod őket Lee-vel, Gai-al, Kakashival és Yuu-sama-val.
- Értem. - bólintott Sakura.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Hazáig szaladt, és sápadtan rogyott az ágyára. "Gaara idejön..." Szíve boldogan kalimpált, de esze tudta, hogy ez így nincs rendjén. Az elmúlt hónapokban mást sem tett, mint hogy próbálta elfelejteni a férfit, és új életet kezdeni... A szerelmet mélyen eltemette magában, lelkében már két kis szerelem-sírhalom volt. Egy Sasuke, egy Gaara. Keserűen elmosolyodott a buta gondolatra, de könnyei megállíthatatlanul folytak. "Mi lesz, ha újra szemtől szemben állunk? Vajon mit tesz majd Gaara?" Valószínűleg semmit... A két falu közötti béke most fontosabb. És Tsunade-sama nagyon szeretne szövetségre lépni...
Kopogtattak az ablakon.
Sakura félrehúzta a függönyt, és beengedte a férfit.
- Kakashi-sensei... - suttogta, és a karjaiba bújt.
- Igen, már tudom. - ölelte magához komoran. - Ezért jöttem ide.
- Most mi lesz? Én nem vagyok képes... úgy tenni, mintha mi sem történt volna...
- Sakura... - sóhajtott a férfi. - Menni fog. Csak tartsd szem előtt Konoha érdekeit. Ne félj, ott leszek melletted. - húzta közelebb magához.
- Köszönöm sensei. - motyogta, és átölelte Kakashi-t.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A lenyugvó nap sugarai lágyan ölelték körül vöröses-narancs színükkel az öt várakozó alakot, akik hosszan fürkészték a horizontot.
- Yuu-sama... - nézett kérdően Lee a tanácstagra. - Előre menjek megnézni, hogy...
- Hagyd csak, fiam. - mosolygott az idős férfi.
-Ott jönnek. - mutatott Gai-sensei a távolba, és Sakura összerándult.
Mind Yuu-sama mögé álltak egymás mellé, és kifejezéstelen arccal várakoztak.
A szél megtáncoltatta az idős tanácstag krémszínű köpenyét, és Sakura hajába is lágyan beletúrva borzolta össze a rózsaszín fürtöket. A nap utolsó sugara még megvilágította a közeledő csapatot, és az élén álló férfit, majd kihunyt, s a félhomály vette át helyét. Gaara a jellegzetes kage köpenyt, kalapot és maszkot viselte, így csak fagyos, türkizkék szeméről lehetett Őt felismerni. Végignézett a fogadóbizottságon, és tekintete pár pillanatra megpihent a lesütött szemekkel álló sápadt lányon.
A két magas rangú ninja üdvözölte egymást, és a Kazekage belépett a faluba, majd elindultak a Hokage rezidencia felé. Az épület előtt Tsunade-sama állt ünnepélyesen, jouninokkal körülvéve, és kezdetét vette a hosszadalmas, protokoll-szerinti üdvözlés, majd mind besétáltak a nagy tárgyalóba, és elkezdték az egyeztetéseket. Sakura hevesen dobogó szívvel, sápadtan viselte el az eseményeket, és nem mert ránézni Gaara-ra, csak egyszer, amikor a Hokage-val beszélgetett éppen. Óvatosan felpillantott rá, és szíve hevesen dübörögni kezdett... Végignézett a magas, izmos testen, és oldalról látta a türkizkék szemek csillogását... Újra és újra megborzongott a férfi mély hangjától...

Gaara-ban egyre csak dagadt a düh... "Sakura még csak rám sem néz." Pedig olyan boldog volt, amikor újra láthatta... Szebb volt, mint valaha... Erőszakkal fordította figyelmét kötelezettségeire, de közben végig azon gondolkozott, miképpen maradhatna kettesben Vele.
Tsunade elejtett egy megjegyzést a szövetségről, de Gaara fanyalogva tért ki a kérdés elől. Suna-nak semmi előnye nem származna belőle... Befejezték a protokoll-megbeszélést, és Gaara várakozóan nézett a Hokage-ra. Kíváncsi volt, hogy betartja-e a nő az ígéretét.
- Sakura-san. - mosolygott a nő, és intett a lánynak.
- Igen, Tsunade-sama? - hajolt meg kecsesen.
- Kísérd a Kazekage-t kérlek a szállására. Ti pedig... - fordult a többi ninjához. - ... a kísérőket vezessétek szintén a kijelölt lakhelyükre.
Sakura sápadtan biccentett, és Gaara-ra nézett. Egyenesen az őt fürkésző jeges szemekbe...
- Kövess kérlek. - szólt halkan, és elfordult tőle, de érezte a tekintetét a hátán. Remegve nézett Kakashira, aki alig észrevehetően biccentett neki. Sakura megnyugodva indult a Hokage rezidencia mögötti elegáns épület felé... Beléptek az ajtón, és félénken fordult a férfi felé.
- Jó éjszakát. - hadarta zavartan, és a kilincs felé nyúlt...
Egy erős kéz megragadta a csuklóját, megfordította... Gaara nézett néhány centiméterről nézett a szemébe, immár kalap és maszk nélkül. Pár pillanatig némán csodálták egymást, s végül a férfi törte meg a csendet.
- Mi van köztetek? - szemeiben düh csillogott, és a falhoz szorította törékeny kis testét. Sakura megremegett a férfi forróságától, és elpirult.
- Tessék...? - suttogta elhalóan. Képtelen volt megmozdulni. Teljesen a férfi hatása alá került... Ezt látva Gaara szemei elhomályosultak a vágytól, szája lecsapott a reszkető kis ajkakra, és hevesen birtokba vette. Csókja azonnal viszonzásra talált, és ő boldogan felnyögve kapta karjaiba. Azonnal a hálószobában termett, és ledobta Őt a puha ágyra. Vágytól remegve mászott fölé, és fullasztó csókját megszakítva elszántan nézett a gyönyörű, smaragdzöld szemekbe.
- Te az enyém vagy. Senki másé... - mondta halkan, fenyegetően. - Megértetted?
Sakura sápadtan nézett rá. Nem értette miért mond neki ilyeneket...
- Felejtsd el Kakashi-t, vagy... - Gaara meglepetten elhallgatott, amikor a puha kis ajkak a szájára tapadtak.
- Nincs köztünk semmi. - lehelte végül a lány, és kedvesen elmosolyodott, . Nem kell féltékenynek lenned...
Gaara megnyugodva nézett le az alatta fekvő kedvesére.
- Hiányoztál... - suttogta.
- Te is nekem. Nagyon... - nézett fel rá könnyes szemekkel Sakura. - De most mennem kell. Nem maradhatok itt Veled, mert ha kiderül... A Hokage...
- Ugyan. A Hokage-tok bármire képes, csak hogy szövetségre lépjek vele. - vágott közbe türelmetlenül a férfi.

Ekkor Sakura-ban szörnyű gyanú ébredt... Ellökte magától, és felpattant az ágyról. Döbbenten nézett Gaara-ra, és hitetlenkedve mérte végig.
- Ti ezt előre kiterveltétek? - suttogta - Maga a Hokage ajánlott fel engem?
Gaara is felállt, és hidegen viszonozta a pillantását. Chakrája dühödten keringett körülötte, és perzselte a lány bőrét. Félelmetes volt... A dühe határtalan volt. Saját magára haragudott, amiért elszólta magát... Végignézett gyönyörű szerelmén.

Sakura remegve figyelte a férfi reakcióját, és magában rimánkodott. "Könyörgöm, mondd hogy nem igaz... kérlek..."
Gaara közelebb lépett hozzá, és kissé lehajolt, hogy a szemébe nézhessen.
- Számít ez? - kérdezte halkan, arca nagyon komoly volt.
- Ha hazudtatok nekem, és kihasználtatok, akkor igen. - nézett a férfi szemébe, fájdalmát képtelen volt elrejteni. - Mondd el az igazat kérlek...
- Fölösleges. Már mindent tudsz. - mondta halkan.
Sakura csendben figyelte Őt, s egy könnycsepp indult hosszú útjára...
- Az a tekercs... - suttogta a férfi hátának.
- Üres volt. - fejezte be Gaara.
Sakura hátratántorodott.
- Miért...? - képtelen volt ellenállni ösztöneinek, és kétségbeesetten a férfi hátához simult, átölelve a derekát. Szüksége volt rá... érezni akarta.
- Sakura... - sóhajtott fel a férfi. - Hát nem tudod? - fordult felé, és szorosan magához ölelte, majd letörölte ujjaival a könnycseppeket.
- Nem...
- Nézz körül. Alig egy tucat jounin-ja maradt Konoha-nak, amíg Suna-nak vagy bármelyik másik falunak a sokszorosa áll rendelkezésre. Tsunade pengeélen táncolt idáig. Egy kis támadással is bármikor el tudtuk volna pusztítani a falutokat, annyira lemerültetek a háború miatt. A Hokage, hogy népét megmentse, arra kényszerült, amire bármelyik kage hajlandó lenne hasonló esetben. A békéért cserébe felajánlott bármit, amit csak kérek...
- Bármit? Akármit? - képedt el Sakura, és nagy szemekkel nézett fel a férfi arcába. - De... ez...
- Igen... - vágott közbe Gaara. - De meg kell értened... Ő egész Konoha-ért felelős. És egy vezetőnek néha nehéz döntéseket kell meghoznia.
- Értem. - bólintott szomorúan Sakura. - És te engem kértél. A Hokage pedig beleegyezett, de nem akarta, hogy kitudódjon, ezért ál-küldetéssel juttatott a kezedre... - suttogta lehajtott fejjel. Elárulták. Az árulta el, akiben a legjobban megbízott...
Gaara az állánál fogva felemelte a fejét, hogy a szemeibe nézhessen.
- Háború van Sakura. - nézett a szép szemekbe. - És addig tart, amíg én alá nem írom a békeszerződést. De ezzel még nem menekültetek meg. Ha valamelyik falu nem lép szövetségre Konoha-val, egy egyszerűbb támadás is végezhet veletek.
- Ez igaz? - sápadt el a lány. Felnézett a férfi komor arcára, és végre megértett mindent. - És velem... milyen terveid vannak? - suttogta. Gaara leült az ágy szélére, és az ölébe vonta Őt, majd mélyen a szemébe nézett.
- Kellesz nekem...nekünk. Maradj velem önként. Csak annyit ígérhetek, hogy megpróbállak boldoggá tenni.
Sakura csendben figyelt rá, majd gondolataiba merülve nézett ki az ablakon. Nem tulajdonított jelentőséget a "nekünk" - szónak. Fel sem fogta...
- Nekem ez kevés... Én normális életre vágyom... Családra, gyermekekre... - suttogta. - Te ezt meg tudod adni nekem? - szemei könnybe lábadtak, hisz jól tudta, mit fog válaszolni a férfi. Kazekage nem vehet nőül idegen kunoichi-t.

Gaara levegőért kapkodott... Milyen csodálatos lenne... közös élet, gyermekek... De nem teheti. Akkor sem, ha ő a leghatalmasabb ninja. Ő Suna Kazekage-ja. Nem veheti feleségül, bármennyire szeretné...
Vagy mégis? Végülis bármit megtehet! De ezt a Suna-Tanács nem engedné... Ellene fordulnának, és... Végül Sakura-n csattanna az ostor. Megöletnék, és Ő nem tudná megvédeni...

Gaara feje megfájdult... A Sukaku, aki eddig visszafojtott lélegzettel figyelte az eseményeket, most dühösen felmorrant. Ő csak a lányra vágyik, mindegy hogyan. Gaara vágyai, kívánságai nem érdekelték. Akarta Sakurát, és ordítva marta körmeivel börtönének falat. "Mi az, hogy a világot is a lábai elé helyezzük, ő pedig még követelődzik?" - hörögte. Dühe egyre jobban dagadt, míg végül eluralkodott a férfi testén, és olyan elfojtott erőket szabadított fel, amelyeket eddig titokban tartott.
- Sakura... menekülj... - nyögte a férfi, és hirtelen felállva elhátrált a lány közeléből.
- Gaara... - nézett rá ijedten a lány. - Mi az....? Mi történt...? - látta, hogy a falba mélyeszti az ujjait, megrepesztve azt, és remeg egész testében. Rémülten lépett mögé. - Válaszolj... mi a baj? - Ekkor megérezte a veszélyt...

A férfi chakrája fellángolt teste körül, és hirtelen szétrobbant a szobában... Forrósága és hatalmas ereje körbeölelte a lányt, aki levegőt sem volt képes venni tőle... Mikor az áramlat alábbhagyott, térdre rogyva zihált, és a földre támaszkodva próbálta összeszedni magát. Felnézett, de nem látta már sehol sem kedvesét. Felállt, és körbefordult...
- Keresel valakit? - suttogta egy mély férfihang a fülébe, és megremegett a perzselő leheletétől. Rémülten fordult meg....
- Gaara...? - nézett az ismerős arcba, amely most valahogy más volt. Olyan kegyetlen vonásai voltak, amelyeket eddig nem látott... és a szemei... nem türkizkék színük volt, hanem sárgás-barna... hosszúkás pupillákkal... - Mi...mi történt veled?
A férfi halkan felnevetett, hangja sziszegő volt... mintha nem is ugyanaz a férfi állt volna vele szemben.
- Gaara... - suttogta Sakura. - ...megrémítesz.... - megremegett a félelemtől, és hátrálni kezdett.

A démon mélyet szippantott a levegőből...
- Igeeen... - sziszegte. - ...érzem... - elkapta a csuklóját, és magához rántotta.
- Ne... - sikoltotta a lány. - Gaara...engedj el...
A Sukaku felnevetett. Hangja más volt, mélyebb, karcosan zengő.
- Őt hiába szólongatod kicsi Sakura... - folytatta kuncogva. - Arca folyamatosan változott, és már csak a vörös haj hasonlított a test tulajdonosára. Most más volt. Olyan félelmetes... Sakura látta, ahogy az arcvonások szinte szemmel láthatóan átrendeződnek, és az eddig oly szeretett arcból egy másik férfi nézett le rá.
- Ki vagy te? - suttogta, és végül felfogta, mert eszébe jutott egy régi emlék. "Hiszen Ő olyan, mint Naruto. Egy démon van a testében lezárva. Lehet, hogy..."
- Te vagy a démon? Aki...
Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen felemelkedett a levegőbe, valami láthatatlan erő dobta a magasba... az ágyra érkezett szerencsére, így nem ütötte meg magát. Gyorsan felpattant, hála a menekülési ösztönének, és már éppen lelépett volna az ágyról, amikor egy erős kéz visszarántotta.
- Nem, nem kis vadmacskám. - hallotta a kuncogást. - Nem mész sehova.
- Eressz el! - kiabálta a lány rémülten. - Mit akarsz tőlem? - felnézett az idegen arcra, és jeges félelem szorította össze a torkát, ahogy az lemosolygott rá. Az izmos test fölé kerekedett, és a férfiből áradó erős chakra forrón égette a testét. Felnyögött a fájdalomtól.
- Hogy mit akarok tőled? Téged... - válaszolt mély, karcos hangján, és lefogta az ellenkező kis kezeket.
Sakura meglepetten nézett fel rá. "Engem? Minek? Meg akar ölni? Akkor miért nem teszi? Vagy azt akarja? Nem, nem lehet, hiszen a démonok ősi lények, amelyek céltalan pusztításra teremtődtek." Teljesen összezavarodott.
A Sukaku felnevetett öblös hangján, és lehajolt hozzá. Lágyan suttogott a fülébe.
- Több ezer éves vagyok, Sakura. Számtalan testbe voltam már bezárva, és mindent tudok az emberekről, sokat tapasztaltam általuk. De még soha nem volt részem ilyen élményben, amelyben te részesítettél engem. Te kis bestia... - hörögte az utolsó mondatot, és vadul megcsókolta.
- Ne... ne... - nyöszörögte.
A férfi komoran a szemébe nézett.
- Kiszabadultam a börtönömből, és nincs ami megállíthatna. Egy mozdulattal elpusztíthatom az egész faludat, és a környező többi falvakat is. - hörögte. - Csak te tarthatsz vissza ettől.
Sakura a szavai hallatán lebénult.
- Meg fogsz...ölni? - suttogta. A démon felnevetett... Vidáman nézett le a sápadt kis szépségre. Régen nevetett már...
- Alkut ajánlok neked. Soha, senkivel nem tettem még ilyet, ezért jól figyelj rám. - zengte komoly arccal.
Sakura remegve feküdt alatta, félelme lebénította, de figyelt... mást nem tehetett.


Csendben hallgatta a démon szavait, és könnyei lassan csordogálni kezdtek szép szemeiből...