A démon vágyai (Befejezett)

8.fejezet: Az új homok-ninja

Sakura csendben hallgatta a démont...

A faluja... a családja... a szerelme...
Igen, a szerelme Gaara is az alku tárgya.
-...cserébe csak ezt az egy dolgot kérem tőled. - fejezte be mély, karcos hangján a démon.
Sakura megremegett. Jól tudta, hogy mindegy mit kér tőle, meg kell adnia. Nem tagadhat meg tőle semmit...
Sukaku gonosz vigyorral figyelte az alatta fekvő kis testet... kívánta. "Miért is ne kóstolhatna bele ő is egy kicsit?"
- Szépen elköszönsz mindenkitől, és velünk jössz Suna-ba... - sorolta halkan, miközben megszabadította a ruháitól. - ...ahol boldogan engedelmeskedsz a parancsainknak. - folytatta, és végigsimogatta a meztelen testet. - Mmm... hidd el, jól fogod magad érezni velünk...
- Ne... - suttogta könnyes szemekkel.
- Mi a baj, kicsi Sakura? - lehelte a fülébe a férfi, és végignyalta az arcát. Érezte, hogy a lány megremeg, és kajánul elvigyorodott. Lenyúlt a combjai közé, és finoman becsúsztatta kezét a legféltettebb kincséhez. Ujjainak érzéki játéka nem maradt hatástalan... halk sóhajok szakadtak fel Sakura ajkairól, a démon legnagyobb megelégedésére.
- Kérlek ne... - lehelte Sakura, és felnézett rá. - És Gaara...?
Halk kuncogás volt a válasz.
- Ő és én szinte összefonódtunk. Még nekünk is nehéz eldönteni, hol kezdődik az egyikünk, és hol végződik a másikunk. Ő is itt van, hall és lát minket... - kuncogott fel újra.
- És... Ő is... - próbált Sakura akadozva beszélni, ugyanis a férfi ujjai megállíthatatlanul folytatták az izgató játszadozást, és egyre ködösebb lett a tudata. Sukaku elégedett vigyorral figyelte...
- Igen, Ő is ezt akarja. Mi mást?
- Ahh...ne... - nyögött fel Sakura, ahogy a férfi egyik ujja behatolt a hüvelyébe. Behunyt szemekkel, ívbe hajolt testtel élvezte, gátlásait teljesen levetkőzve nyögdécselt. Képtelen volt ellenállni... a veszély, a félelem és a vad vágy elsöprően felizgatta. Ugyanezt érezte akkor este is, amikor Gaara...
- Ahh... - nyögött fel érzékien, fejét hátravetve.
- Ez az... - sziszegte elsötétült szemekkel a férfi. - ...élvezz...
- Ne...ne...kérlek ne... - nyöszörögte remegve, és zihálva próbált ellenszegülni.
- Gaara-t szeretnéd? - suttogta a férfi a lány ajkaiba, és vadul megcsókolta. - Igen, ez a legjobb ötlet... én csak megölnélek közben. - morogta mély hangján, és még utoljára beleharapott a puha ajkakba, és a kiserkenő kis vért borzongva nyalta le.
- Ne feledd amit mondtam... - hallotta Sakura a mélyről jövő hörgő hangot, és mire felpillantott, már Gaara nézett le rá... Türkizkék szemeiben vad vágy lobogott, amely szinte elemésztette.
- Sakura... - zihálta a férfi az immár jól ismert mély hangján. - Maradj velem... kérlek... feleségül veszlek, szülhetsz nekem gyermekeket, boldoggá teszlek...
- Cserébe nekem kell lekötnöm a démon energiáit... - fordította el a fejét tőle. "Pedig azt hittem szeret."
Gaara beléhatolt, és egyszerre nyögtek fel....
- Ahh... - hörögte Gaara. - Légy az enyém... a miénk! - kezdett el mozogni a lányban.
Sakura felnyögött a gyönyörtől, és lábait a férfi dereka köré fonva ölelte magához.
- Tehetek mást...? - nézett fel rá. - Ha nemet mondok...
Gaara egy erősebb döféssel szakította félbe, lehajolva végignyalta a melleit, s közben felnézett rá. Türkizkék szeme jegesen villant.
- Akkor lesújtok mindenre és mindenkire, akik fontosak számodra. - mondta, de nem a saját hangján... A démonén.
Sakura-n végighullámzott a jeges félelem...
A férfi mélyet szippantott a rettegés szagából, és behunyt szemekkel felnyögve hatolt mélyebbre. Lenézett egy pillanatra, és szemei megint sárgás-barnák voltak, de néhány másodperc után visszaváltoztak.
Az izgató veszélyt megérezve a lány testén forróság cikázott fel és alá, vágya szinte szétfeszítette... úgy érezte, leolvad a bőre... Nyögve, sóhajtozva gátlástalanul tárta szélesebbre a combjait, és mélyebben magába fogadta Őt. A kemény döfések tovább fokozták gyönyörét, szenvedélyét... Gaara csókolta, harapdálta az ajkait, a bőrét a nyakán, mellein, és szilaj vágtája űzte, hajtotta őket...
Sakura sikolyai összefolytak a férfi hangos nyögéseivel, hörgéseivel, verejtékben úszó testük síkosan tapadt össze...
Amikor Sakura úgy érezte, hogy ezt már nem bírja tovább, ez már elviselhetetlen, beleharapott Gaara vállába, és szenvedélyesen végigszántott körmeivel a hátán... Gaara a fájdalomtól, a vér szagától és a gyönyörtől megrészegülve felkiáltott.
- Bestia... - hörögte a démon a szájából, és ordítva élveztek el újra és újra, Sakura kéjes sikolyának kíséretében.......


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Tsunade elégedett mosollyal figyelte, ahogy a Kazekage aláírja a békeszerződést, majd megkönnyebbült sóhajjal vette át tőle. Figyelte ezt a félelmetes, erős ninját, és gondolkozott.... a szövetséggel vajon mi legyen? Kettesben voltak az irodájában, és Ő egyre feszültebb lett. Konoha-nak szüksége van Suna-ra...
- Kazekage-sama... - kezdett bele sóhajtva. - ...a szövetségről... - folytatta, de a férfi felemelte a kezét, hogy félbeszakítsa. Lemondóan sóhajtott. Sejtette, hogy Gaara elutasítja... Suna-nak csak kolonc lenne Konoha.
- Rendben. - hallotta a mély hangot, és egy pillanatra nem értette... "Mi van rendben?!" Aztán felfogta, és boldogan ugrott fel a székéről.
- Hogyan...?! De hát miért...? - kérdezte izgatottan.
- A két falu jó viszonya fontos. Ezért Konoha ad nekem egy jó feleséget, amely megerősíti a két falu kapcsolatát. - zendült a rideg bariton.
Tsunade elsápadt ekkora pofátlanság hallatán. Rendkívül sértő módon, parancsként csattantak a férfi szavai.
- Sakura? - suttogta, és visszaült a székébe. A férfi jegesen nézett rá, és nem válaszolt.
- De hát Őt nem viheted el... Csak egy kis szórakozásról volt szó, semmi többről. Megkaptad, amit akartál nem?! El akarod vinni? Túl nagy veszteség lenne, Ő a legjobb medi-ninjám... - dadogta.
- Ó igen, és Suna ezért rendkívül hálás. - jött a rideg válasz.
Tsunade és Gaara hosszan néztek farkasszemet, végül a Hokage sóhajtva bólintott.
"Bocsáss meg, Sakura..."


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura a kage díszpáholyából figyelte a genineket... csendben figyelte a vizsgára érkező diákokat, de gondolatban teljesen máshol járt... Az elmúlt éjszaka fejleményei kavarogtak a szeme előtt. Egy átszeretkezett éjszaka után Gaara a Hokage irodájába ment, és egész délelőtt vele tárgyalt, és még most sem értek a stadionba.
Végül megérkeztek, és leültek a székeikre...
Sakura beállt Tsunade mögé, a szokásos helyére, de Ő felé fordult.
- Neked a Kazekage mellett a helyed. - mondta halkan, szinte már szégyenkező kifejezéssel az arcán, és nem mert a lány szemébe nézni. Sakura elsápadt... Félénken a férfi felé pillantott, aki kifejezéstelen tekintettel figyelte a várakozó tömeget a nézőtéren. Ha akarta volna, sem tudta volna leolvasni az arcáról, hogy mit gondol, mert a kage-maszk és a kalap szinte mindent eltakart... Lassan Gaara széke mögé lépett, és remegve megállt Kankuro mellett. A magas férfi hidegen nézett le rá, arcán lévő lila mintázatával félelmetesen festett... De ekkor egy halvány mosolyt látott, és a férfi bíztatóan megszorította a kezét. Sakura hálásan mosolygott fel rá, jól esett neki ez a gesztus.
A Hokage ekkor felállt, és elkiáltotta magát.
- Kezdődjön a chounin-vizsga!


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


- Sakura... a Hokage hívat téged. - lépett mellé Shikamaru. A lány felnézett a munkájából. A vizsga véget ért, és Ő éppen egy kis sérült genint látott el. Miután végzett, sietett az irodába. Halkan kopogott, és benyitott. Két arc fordult felé azonnal... Két komoly arc...
- Hívattál, Tsunade-sama. - hajolt meg a két kage felé illedelmesen.
- Igen... - sóhajtott a nő, és felállt. - Sakura... mától nem vagy levél-ninja. - nézett rá szigorúan, barna szemeivel.
A lány hátratántorodott, és elsápadt... erőtlenül megkapaszkodott egy szék háttámlájában.
- Tessék...? - suttogta, és a férfira pillantott. Gaara kifejezéstelen arccal figyelte Őt.
A Hokage komoran nézett a Kazekage-ra, és dühösen folytatta.
- Úgy tudom, hogy össze akartok házasodni. De törvényeink nem teszik lehetővé, hogy egy levél-ninját vegyen feleségül egy homok-ninja. És bár néhány apróbb szabályt áthágunk ezzel, de ez a helyes út. - mondta egyre keményebb hangnemben, majd kinyújtotta felé a kezét.
- Kérem a homlokvédődet.
A lány remegő kézzel bontotta ki a fejpántként viselt szalag csomóját, és lassan levette. Könnyes szemekkel vetett rá egy utolsó pillantást mielőtt átnyújtotta. Szerette volna elmondani szeretett mesterének, hogy téved, és Ő nem akar elmenni, maradni szeretne... pedig tudta, hogy Tsunade a hibás... de nem volt képes rá neheztelni.
- Sajnálom Sakura... - suttogta Tsunade szomorúan. - ...de meg kell értened...
Csak bólintani bírt.

- És most, egy gyorsított eljárással homok-ninjává esketünk... - lépett el a faltól Kankuro. Sakura meglepetten nézett rá, nem is vette őt észre eddig... A férfi mély hangja betöltötte a szobát...
- Térdelj le a Kazekage előtt, és ismételd el, amit mondok!
Sakura felnézett Gaara kifejezéstelen arcára, és letérdelt elé, majd halkan mondta fel a szájába adott eskü szavait. Amikor végzett, egy pántot nyújtott át neki a férfi, és ő bizonytalanul felállva átvette. Felrakta a fejére, és lesütött szemekkel állt. Képtelen volt megmozdulni,... úgy érezte, teljesen kiürült. Mindentől megfosztották...
- Üdvözöllek Suna ninjái között! - ölelte meg Őt melegen Kankuro, és bíztatóan mosolygott le rá. Sakura hálásan viszonozta az ölelést, de mosolyogni... azt nem bírt.
Gaara az ajtóhoz lépett, és a kilincset megfogva megtorpant.
- Holnap reggel indulunk. - vetette hátra a válla fölött halkan. Hideg baritonjától megborzongott.
- Igen, Kazekage-sama. - válaszolt halkan Sakura.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Kilépett a folyosóra, Kakashi már várt rá, és Ő remegve vetődött a karjaiba. Úgy bújt hozzá, mintha a férfi mindentől megóvhatná...
- Sakura... láttam rajtad, hogy valami baj van. Mi tör...? - meglátta a fejpántját, és rémülten felnyögött. - Mi az ördög folyik itt?!
- Kakashi-sensei... - szipogott halkan. - Össze vagyok zavarodva...
- Homok-ninja lettél? De hát hogyan lehetséges ez? De ami még fontosabb: miért?
- Hogy a felesége lehessek...
Kakashi behunyt szemekkel hajtotta fejét a lányéra, és szorosabban magához vonta a reszkető kis testet.
- Értem. De hát nem erre vágytál? - kérdezte halkan.
Sakura-ban nagy volt a kísértés, hogy mindent elmondjon a férfinak, de nem tehette.
- De nem így... Én önszántamból akartam Őt követni, szeretni... Nem kényszerből! - csúszott ki a száján.
Kakashi megfogta az állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Sakura... a körülmények és az eszközök másodlagosak. A cél számít. Hiszen szereted Őt nem?
- Nem tudom... - suttogta könnyes szemekkel. - Azt hittem, hogy igen... de Ő annyira kegyetlen... és önző... és a démona uralja... - motyogta.
Kakashi szomorúan nézett rá. Nem tehetett semmit. Szívből sajnálta, hogy így alakult.
- Jaj, Sakura... - sóhajtott.

- Vedd le a kezed a Kazekage menyasszonyáról! - csattant fel egy mély férfihang. Meglepetten engedte el Kakashi a lányt, és az iroda ajtaja felé fordultak. Kankuro állt ott, és dühtől elsötétült arccal nézte őket.
- Nyugalom barátom. - válaszolt fagyosan a jounin. - Éppen búcsúztunk egymástól.
Kankuro közéjük lépett, és a lányt maga mögé terelve döfte tekintetét a férfiéba.
- Mától semmi közöd hozzá. Az engedélyünk nélkül hozzá sem szólhatsz. - sziszegte, és Sakura kezét fogva elindult a folyosón. - Gyere Sakura!
A lány még búcsúzóul megszorította Kakashi kezét...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Annak ellenére, ahogy Kankuro viselkedett Kakashi-val szemben, Sakura-val nagyon kedves és figyelmes volt. Hazakísérte, segített neki összecsomagolni, és a holmiját elküldte a homok-ninják csomagjaihoz, hogy azokkal együtt szállítsák el Suna-ba. Sőt, még kedélyesen beszélgettek is egy csésze tea mellett Sakura lakásának erkélyén. Felidézték régi emlékeiket, közös kalandjaikat...
- Köszönöm Kankuro. - mosolygott búcsúzóul a férfira. - Már nem is tűnik olyan félelmetesnek a homok-falu.
- Na látod... - vigyorgott rá vidáman a férfi. - Jól fogod magad érezni velünk. Akkor holnap! - intett búcsút, és vidáman fütyülve, zsebre-vágott kézzel elindult a szállása felé.
Sakura még meglátogatta Naruto-t, és Ino-t... elbúcsúzott. Mindkét barátja nagyon nehezen fogadta el a történteket, és értetlenül ellenezték a dolgot, de Sakura nem mondhatta el nekik...

A sötétben tartott éppen hazafelé, amikor valaki elétoppant. Villámgyorsan előrántotta kunai kését, de az idegen gyorsabb volt, és lefogta, majd átölelte... Sakura azonnal felismerte a férfi finom, kesernyés illatát.
- Sensei...? - suttogta meglepetten.
- Követnek téged... megfigyelés alatt tartanak, és én parancsot kaptam, hogy nem mehetek a közeledbe, de... El akartam tőled rendesen búcsúzni.
Sakura remegve simult a vigasztaló ölelésbe, és boldogtalanul felsóhajtott. Olyan volt számára ez a férfi, mint egy idősebb testvér, vagy... valami sokkal közelibb.
- Isten veled Kakashi-sensei... - suttogta.
A férfi felemelte az állánál fogva a fejét, de ebben a sötétben nem látta a szemét... Viszont megérezte ajkain forró csókját... Visszafogott, sóvárgó csók volt ez, és Sakura nem haragudott érte. A szíve mélyén mindig tudta, hogy a férfi vonzódik hozzá, és úgy érezte, meg kell valahogy hálálnia ezt a sok szeretetet és törődést... Felsóhajtott, a férfi remegő testéhez simult, és viszonozta a gyengéd csókot... Hosszú perceken át álltak ölelkezve, és ajkaik gyengéden vallottak érzéseikről. Kakashi szerelméről, Sakura baráti szeretetéről... Végül a férfi elengedte Őt...
- Isten veled. - lehelte a fülébe, és eltűnt.