ShigaDabi Mini Storyk(szüneteltetve)

Szírén 2/2

Pár év múlva

Tenko és touya azóta mindig találkoztak. Erős kapcsolatúk volt. Csak azt nem vették észre hogy a kapcsolatúk már nem barátsághóz hasónló. Hanem lassan érzéseket tápláltak a másik iránt. De mindketten túl naivak voltak hogy megértsék.

Senki pov:

-És be köpött a testvérem

-de bunkó már. Legszivesebben bele folytanám a vízben 

Touya nevetett egy kicsit. És nézte ahogy tenko a kövön pihenget.

-és mi van a növéreddel?

-semmi érdekes csak iritál azza hogy menjek haza....biztos hogy nem fogok

-apád miatt?

-neeem

mondta szarkaztukúsan. Erre csak nevetett a másik. Lassan le csuszott a kőrről és el kezdet a másik felé uszni. A pirós hajú csak figyelelte mosólyagva majd amikór a fekete szírén már az arca előtt volt megszolalt.

-hello~

-szia~

mindketten nevetek. Majd egy pár pillanatig meg áltak csak hogy belle bámúljanak a másik szemébe. Meg áltak egy pillanatig. Csak nézték egymást. lassan Egymás felé hajóltak. Majdnem össze értek az ajkaik amikor-

-TOUYA HÁTRÁLJ EL ATOL A LÉNYTTŐL

Mindketten oda kapták a fejüket. Touya apja volt ott emberekkel és halász hállokkal meg szigonyokkal.

Tenko meg ilyed és be ment a vízbe. Valaki meg fogta a másik fiút és el rántotta a vízből. Tenko észrevette és vissza fordult. rá akkart támadni amikor hallot egy ismerős hangót.

-MENJ

-huh?

abban a pillanatban egy szígóny szurtak az úszónyában és fájdalmában fel orditott egyet. Touya ki szabadult a karok közűl ami vissza tartotta őtt. Oda ment és ki szedte a fiúból a szigónyt. És az emberek felé irányitotta.

-MENJ INEN!

-de-

-MENJ HA MARADSZ MRGÖLNEK

-NEM HAGYHATLAK ITT

-meg találak....meg igérem...de most menj!

A fiú könyekkel teli szemekkel bele mélyedt a vízbe és el uszott a barlangtól. Csak uszott és uszott ameddig ki nem nézett a vízből. Valahól a szíklák mellet volt. Amik a abarlang másik végén helyezkettek el. Hallota hogy touya fájdalmasan fel sikit. Oda akkart menni. Valamit csinálni. De touya meg mondta hogy rá talál. Hogy menjen el. Sírva elúszót a szíget másig végére.

-Touya....anyira sajnálóm....

Évekkel később

Dabi pov:

-kapitány! Földet láttok

Hallotam hogy az egyik emberem. Sako szólalt meg a fészekból. Ki néztem és a szűlő hazámat láttam. Meg szóritottam anyakláncót amit a zsebemben tartottam. Miútán az az este megtörtént. Apám el küldött a világ másik végére. Teljesen máshogy néz ki. Égéssek vannak a testén. Az apja meg kérte a fogva tartóit hogy a lehető legrosszabb módón kinózák. Majdnem minden este meg égeték. Végig nézték ahogy a testét a tűz el nyeli. De a többi fogva tartottal ki szöktek abból a pokólból. Ugy döntöttek hogy el lopnak egy hajót és ugy élik az életükket ahogy akkarják. Loptak, Gyilkoltak, Szorakoztak. Másók szemébem "kalozók" voltak. És ő volt a kapitány. De ő nem tudott meg feledkezni arról a lényről. A gyönyörű fiúról akivel évekkel ezelőtt beszélgetett. Ezért vissza jött hogy meg találja őtt. Hogy vissza térjen hozzá.