A démon vágyai (Befejezett)

9.fejezet: Sukaku

A hajnali pára átlátszó fátyolként borította be Konoha épületeit, és a környező tájat. Egy alak bontakozott ki a homályból, és a kapu felé közeledett lassú, megfontolt léptekkel. Már vártak rá.
- Indulhatunk? - mosolygott rá egy lila mintázattal díszített arc.
- Igen. - válaszolt halkan, és együtt folytatták tovább az útjukat. A közeli erdőben már vártak rájuk a többiek.

- Üdvözöllek Kazekage-sama. - hajolt meg kecsesen a lány, és rózsaszín tincsein megcsillantak a felkelő nap első sugarai...
Gaara csendben figyelte a sápadt kis arcot, és a szikrázó smaragdzöld szemeket. Nem válaszolt, csak biccentett, majd hátat fordítva elindult. Sakura szomorúan lesütött szemekkel állt dermedten... "Olyan rideg velem..." De nem értette miért, hiszen mindent feláldozott érte. Mindent...
Egy meleg kezet érzett a vállára nehezedni, és felnézett Kankuro bíztatóan mosolygó arcára.
- Ne feledd, hogy most egy homok-ninja vagy. Egy egyszerű chounin. - mondta nagyon halkan neki a férfi. - Ő a Kazekage. Nem bánhat veled másképpen az emberei előtt, amíg nem vagy a felesége.
Sakura csak bólintani bírt, és hagyta, hogy a férfi vigasztalóan megölelje.
- Induljunk. - fogta meg a kezét, és húzta maga után. - Hosszú az út, és szeretnénk sötétedés előtt haza érni.

A homok-ninják fegyelmezetten, csendben haladtak előre, védőn körülvéve vezetőjüket, míg Kankuro és Sakura mögöttük mentek egymás mellett. Kankuro vidáman csevegett, amitől Sakura végre feloldódott, és ellazult. Mégsem lesz olyan rémes neki Suna-ban, hiszen már van egy barátja... Éppen egy régi kalandjukról beszélgettek, amelyben a lány mentette meg a férfi életét egy mérgezéstől medi-ninjaként, amikor a csapat hirtelen megtorpant. Kankuro azonnal elkomorult, és levette hátizsákját. Sakura azonnal megértette... Ellenség van a közelben. Egy előre küldött felderítő csapat lépett elő a fák közül, és Gaara elé térdelve halkan számoltak be neki a látottakról. A Kazekage néhány apróbb kézmozdulattal utasította az embereit, ők pedig felvették körülötte a harci állást.
Kankuro megragadta Sakura karját, és maga mögé állította.
- Maradj a közelemben. - kérte halkan.
- Én is tudok harcolni, ne félts engem. - ellenkezett.
- Fogadj szót. - dörrent rá a férfi, és ennek már nem mondhatott ellent. Egy jounin parancsa volt ez.
- Értettem. - suttogta.
Ekkor hangos dörrenést hallottak, és mindent elborított a füst. Nem láttak semmit, levegőt sem kaptak. "Füstbombák!" Sakura köhögve nézett fel Kankuro-ra, aki pecséteket formált, majd előugrottak bábjai a földön heverő zsákból, és támadásba lendültek. Nem látta pontosan, hogy mire támadtak, mert csak érzékelte az ellenséget, és hallotta a többiek harcát... a pengék csattanását, öklök puffanását, a fájdalomkiáltásokat... Elővette kunai-késeit, hátát Kankuro-énak vetve éberen figyelt. Nagyon zavaró volt a füst, és égette a szemeit is, de kitartóan pásztázta a környezetét. Időnként látott küzdő alakokat, de nem mert shuriken-t dobálni... nem tudhatta kit lát éppen, saját csapattársában pedig nem akart kárt tenni. Valószínűleg ezért is hall annyi tompa puffanást... a többiek is inkább közelharccal próbálkoznak. Hátra pillantva, látta, ahogy Kankuro bábjai küzdenek, és mikor visszafordult, már felé is közeledett egy sötét alak. Felvette a harci állást, gyorsan meggyőződött róla, hogy nem homok-ninjával áll szemben, s támadásba lendült. Ügyesen ugrált és hajolt félre a felé záporozó ütések elől. A ninja szintén közelharcot használt, valószínűleg a társait féltve. "Annál jobb..." - gondolta elégedetten Sakura, és megpörgette késeit mutatóujjain. Halk kiáltással ugrott a férfinak, és sikerült komoly sérüléseket okoznia... Megvágta mindkét karját, és pontosan kimért metszéseivel tehetetlenné tette ellenfelét, aki hörögve szitkozódott, s ernyedten csüngő karjait lóbálva lendült ismét támadásba. Sakura Kankuro felé pillantott, aki körül már több holttest hevert, és végre tudatosult benne...
Ez egy élet-halál harc, és Ő még nem ölt embert...
Bizonytalanságát megérezte az ellensége, és gyomron rúgta majdnem, de egy homoknyaláb elévágódott, és megakadályozta. Sakura meglepetten nézett körül, elképzelni sem tudta, Gaara hogyan lát ebben a füstben... Visszafordult ellenfeléhez.
- Add fel. - mondta halkan a ninjának. - Különben meghalsz.
Nevetés volt a válasz, és ismét nekirontott. Sakura számtalan módját ismerte az emberi élet kioltásának, csupán választania kellett volna egyet a palettáról, de... akkor is egy ember életéről volt szó! Kimérte a döfés irányát, és behunyt szemekkel vágta el a férfi torkát a megfelelő helyen, amivel szenvedés nélküli azonnali halált okozhat. Ahogy megérezte a szövetekbe hatoló kés nyomását, és a különleges, semmivel össze nem hasonlítható hörgést, egy könnycsepp csordult ki szeméből. Ő nem így képzelte soha... Amikor a ninja élettelenül összerogyott, Kankuro-ra nézett, aki térdre ereszkedve szorította kezeit a hasára, és előre görnyedve szenvedett, ijedten felnyögött... Azonnal mellé ugrott, és hárítani kezdte az őket támadó két ninja ütéseit. Látta, hogy kunai-kés is van náluk... Nem volt más lehetőség... Pecséteket formált, ököllel a földbe csapott, és a kettéhasadó talaj elnyelte a két ninját... Mikor meggyőződött róla, hogy biztonságban vannak, visszafordult Kankuro-hoz, és letérdelt mellé.
- Mutasd. - ölelte át a vállát, gyengéden a hátára fektette, hogy megvizsgálhassa. - Mély a vágás, de nem vészes. - nyugtatta meg a verejtékező, ziháló férfit. Gyorsan körbe nézett, nem örült volna, ha közben megtámadják őket... Örömmel látta, hogy a füst majdnem eloszlott már, és a többiek körülöttük állva, lihegve figyelik őket. Gaara melléjük lépett, és letérdelt testvére feje mellé.
- Néhány perc, és jobban leszel. - mosolygott bíztatóan Sakura a páciensére, és felszakította a férfi hasát borító inget, hogy jobban hozzáférhessen a sebhez. Miután meggyőződött róla, hogy nincs benne idegen test, pecséteket formált, előidézte a gyógyító jutsuját. Kékesen felderengő kezeit a seb felé tartva behunyt szemekkel koncentrált. ".. kevés a chakrám..." Ahogy egyre jobban előre haladt a seb összeforrasztásában, annál gyengébb lett. "Pedig még sok teendőm lesz..." - nézett fel, és körülnézett. Voltak még sérültek bőven...
Ahogy befejezte, sóhajtva állt fel Kankuro mellől.
- Most már felállhatsz, végeztünk. - nézett mosolyogva Kankuro-ra, aki meghökkent mosollyal fogdosta immár sértetlen hasfalát.
- Nem semmi vagy kislány. - vigyorgott fel rá, és Gaara segítő kezét elfogadva felállt.
- Kösz. - vigyorgott vissza rá Sakura, majd a többiekhez fordult. - A súlyos sérülteket ellátom, de máshoz nincs elég chakrám. - Szólt a többiekhez, akik megértően bólintottak. Szerencsére csak két ilyen eset volt, és gyorsan végzett velük.
- Indulás. - zendült fel a rideg bariton, ahogy az utolsó sérülttől is ellépett, és ismét fegyelmezetten haladtak tovább.
Kankuro a lány mellett haladt, közben halkan beszámolt neki a támadó ninjákról.
- Köd-ninják voltak. Az utóbbi hónapokban csapataik Suna környékén portyáztak. Nem gondoltam, hogy ilyen messzire behatolnak a területünkre...

Csendben haladt tovább a csapat, és Sakura egyre kimerültebb lett. Kankuro észrevette rajta, és pihenőt vezényelt. Gaara jegesen nézett hátra.
- Nem állunk meg. - válaszolt halkan.
- Gaara... szükségünk van pihenésre... - próbált erőtlenül ellenkezni, de megérezte a lány kezét a karján.
- Minden rendben lesz. - suttogta Sakura halvány mosollyal. - Bírni fogom, ne aggódj értem.
Kankuro aggódva nézett le rá. Ennek a stramm lánynak köszönheti az életét... Már nem először. Bizonytalanul bólintott, és folytatták az utat.
Már sötétedett, mire megérkeztek Suna kapujához, és végre beléphettek rajta. Sakura meglepetten nézett körül. Ezúttal teljesen kihaltak voltak az utcák, nem úgy, mint amikor utoljára látta. A házak ablakaiból fény szűrődött ki, és tompán verődött vissza a mindent beborító homokról.
A csapat ninjái várakozóan sorakoztak fel Gaara előtt, aki halk utasításokat osztott szét. Közben Sakura félénken nézett Kankuro-ra.
- Hol lesz a szállásom? - suttogta.
- A kage rezidencián természetesen. - mosolygott le rá a lilamintás arc.
- Sakura. - hallotta meg Gaara halk hangját, és engedelmesen a férfi elé ált, lesütött szemekkel. - Kövess. - indult el, és a lány még utoljára búcsút intett barátjának. Kankuro szomorúan nézett a törékeny alak után...


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura csendben követte Őt, lopva nézte széles vállait, magas termetét. Vajon ma éjjel szeretkezni fognak? A gondolattól izgatott borzongás futott végig a testén...
Gaara kinyitotta a bejárati ajtót, előre engedve Őt. Sakura pirulva lépett be a férfi házába, és körülnézett. Nem változott semmi... Igaz, hogy a hálószobában töltötte ideje nagy részét, de az utolsó napon már szabadon járkálhatott... Szép otthona volt Gaara-nak.
Halkan kattant a zár, és a következő pillanatban már erős karok fonódtak a derekára, és forró ajkak tapadtak nyakának érzékeny bőrére.
- Egész nap csak erre vágytam... - hallotta a férfi suttogását, és borzongva simult bele az ölelésébe... "Én is..." - akarta válaszolni, de képtelen volt megszólalni. Még elevenen élt benne a fájdalmas emlék... A férfi maga felé fordította, és türkizkék szemeiből gyengédség sugárzott le rá. "Olyan ritkán néz rám így..." - szorult össze a szíve. Gaara lágyan ölelte magához, ajkai éhesen vetődtek Sakura szájára...

Kopogtattak.

Sóhajtva engedte el Őt a férfi, és kiszólt. A jól ismert idős cseléd lépett be, meghajolva közölte, hogy a fürdő és a vacsora is elkészült. Ő viselte gondját Sakura-nak a fogság alatt. Gaara elégedetten biccentett.
- Megmutatom a szobádat. - fordult vissza hozzá, és felkísérte az emeletre. Benyitott egy helyiségbe, amely szomszédos volt az Ő hálószobájával.
Sakura körülnézett, majd elégedetten felmosolygott szerelmére.
- Köszönöm, hogy harc közben megmentettél... a homokkal.
Gaara kifejezéstelen arccal nézett vissza rá. Nem értette, miről beszél Sakura, de aztán a felismeréstől kissé elsápadt, és gyorsan az ajtóhoz lépett.
- Fél óra múlva érted jövök. - mosolygott vissza rá gyengéden, és becsukta maga után.

Sakura döbbenten nézett utána. Ez az a Gaara volt, akibe beleszeretett... Szíve boldogan kalimpálni kezdett a gondolatra, hogy talán mégis tévedett, amikor rosszat feltételezett a férfiről. Sóhajtva indult a zuhany alá...

Gaara remegve dőlt a lány ajtajának külső felszínéhez, mélyeket lélegezve próbálta meg visszanyerni önuralmát. Sukaku-t egyre nehezebb kordában tartani... Harc közben is többször majdnem kitört, szerencsére megoszlott a figyelme, így megakadályozhatta. Akkor nem sejtette mi foglalkoztatta annyira a démont, de mostmár tudja... Sakura-ra vigyázott.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura végre megszabadulhatott véres, szakadozott ruhájától, és elégedetten mosolyogva lépett a fürdőszobába. Szépen csempézett helyiség volt, kellemes pasztell-zöld árnyalatban játszott minden. Volt kád is, meg zuhanyfülke is, de ő most inkább csak egy forró zuhanyra vágyott. Belépett a rózsa alá, és a kellemesen meleg vizet folyatni kezdte magára. Lágyan habzó szappannal kezdett tisztálkodni, közben az átélteken gondolkozott.
Ez a harc váratlanul érte őket. De örült neki, hogy komolyabb veszteségek nélkül megúszhatták. Gaara nagyon erős ninja, és milyen ügyes, hogy még harc közben is figyel az emberei épségére. "Megmentett." - pirult el Sakura. Felidézte maga előtt a férfit, ahogy áll az ellenséggel szemben, testéből bénító fenyegetés árad, jeges szemeivel a támadót nézi... körülötte hömpölyög a homok...a szél lágyan beletúr vörös hajába...
Sakura kezei önkéntelenül is lelassultak szappanozás közben, és behunyt szemekkel időztek el gömbölyű mellein, lágyan simogatva őket, majd egyik keze lesiklott lapos hasára, és finoman becsúsztatta ujjait kincséhez. Hátát a csempének támasztotta, és szemei előtt a férfi meztelen teste jelent meg, ahogy lassan végigfolynak rajta a vízcseppek...
- Gaara... - sóhajtott fel érzékien, és ujjaival simogatni kezdte magát... A képzeletbeli férfi beletúrt nedves, vörös tincseibe, és érzékien mosolygott rá, majd végigsimított széles, izmos mellkasán, bordás hasfalán... Sakura felnyögött a kéjtől...


Gaara ellökte magát az ajtótól, elindult a szobája felé, de ekkor erős fájdalom nyilallt a fejébe. A Sukaku tombolni kezdett benne. Értetlenül figyelt befelé, nem értette... A démon megérzett valamit... De mit? Hirtelen minden elsötétedett...


Sakura sóhajai és apró nyögései betöltötték a fürdőszobát, és Ő remegő lábakon állva kényeztette magát... A képzeletbeli Gaara már fölötte vonaglott, arcán tiszta nyers vágy... Felhevülve fokozta ujjainak játékát a csiklóján, és már érezte, hogy közel jár a csúcshoz...
- Gaara... - sóhajtotta egyre szenvedélyesebben. Kábán felnézett, és rémülten rándult össze. A férfi előtte állt, a fülke ajtajában, és karjaival hanyagul megtámaszkodott a fülke két oldalán, elzárva ezzel a menekülési útvonalat. Arcán halvány mosollyal figyelte őt...
"Vajon mióta lehet itt?" - pirult el mélyen Sakura, a zuhanyfüggönyt kétségbeesetten maga elé rántva.
- Mit...mit csinálsz te itt? Nem tudsz kopogni? - pirult el mélyen, és szégyenkezett... Lesütött szemekkel állt tétován, miközben a melegvíz áztatta felhevült testét.
- Gondoltam szükség lehet rám. - mosolyodott el még jobban a férfi, és lassan vetkőzni kezdett. Sakura pirulva, zavartan toporogva figyelte.
- Én... én csak... - dadogta, és megbűvölten figyelte, ahogy Gaara lassan kigombolja az ingét, és előtűnik bőre... izmos mellkasa... hasfala... Hallotta a férfi halk nevetését, és már nagyon izgatott volt. Őrülten kívánta... Halkan felsóhajtott, és alsó ajkába harapva figyelte Gaara további tevékenységét.
A férfi kigombolta nadrágját is, és könnyedén letolta alsójával együtt. Immár meztelenül állt Sakura előtt, mereven ágaskodó férfiasságával szinte hipnotizálva Őt, akinek szemei itták magukba a látványt.
- Gaara... - sóhajtott fel vágyakozva, elfelejtkezve iménti szégyenéről, zavaráról... Elengedte a zuhanyfüggönyt, és a férfiért nyújtotta remegő kis kezét, aki lassan belépett mellé, és az álla alá nyúlva felemelte fejét, hogy a szemébe nézhessen. Sakura csalódottan szakította el szemeit az izmos testtől, és felpillantott. Elsápadt, amikor meglátta egy pár pillanatra ismét a sárgásbarna szemeket, amelyek gyorsan vissza is változtak szép türkizkékké.
- Ő nincs itt Sakura. Most én akarok veled játszadozni... - lehelte Sukaku a puha ajkakra, és lágyan megcsókolta. - Ne aggódj, vigyázok rád...
- Hogyan...? De...- dadogott rémülten.
- Cssss... - érintette meg ujjával a lány ajkait, ezzel hallgatásra kényszerítve Őt. - Ne félj, olyan lesz, mint Gaara-val... - vigyorgott. - Észre sem vetted, milyen sokszor beszéltél velem? - kuncogott halkan.
Sakura döbbenten nézte a férfit. Valóban, a démonnal beszélgetett? Ennyire észrevehetetlenül képes átvenni az uralmat Gaara teste felett? Ez nagyon veszélyes...
- De miért teszed ezt? Ezzel veszélybe sodorhatod a falut is! - suttogta ajkain a férfi ujjával, ami azonnal becsusszant a szájába, elhallgatásra kényszerítve.
Sukaku a látványtól, és a lány szájának puha forróságától megrészegülve hajolt közelebb, és a szemébe nézett. Gaara szemeivel...
- Engem nem érdekel a falu. Semmi más nem érdekel, csak te. Élvezni akarlak... - mélyült el a hangja, kihúzta ujját a szájából majd megnyalta, és elvigyorodott.
Sakura még sápadtabb lett.
- De te magad mondtad, hogy ha te szeretkezel velem, akkor belehalok... - érezte, hogy szédül... a félelem fagyos gombócként szorította össze torkát.
- Már teljesen én uralom ezt a testet, Sakura. - mondta mély hangján, és a lány nevét simogatóan lágyan búgta. - Nem áll fenn a veszélye annak, hogy kitörök belőle... nincs rá szükségem. Élvezhetem az előnyeit... - lehelte a puha kis ajkakra.
- De miért én kellek neked? - hátrált el a férfitől, aki lassan utána lépett a meleg vízsugár alá, és a csempéhez szorította a reszkető kis testet.
- Mennyit tudsz a démonokról Sakura? - ejtette ki újra a nevét, finoman ízlelgetve.
A lány nagyot nyelt, és felhagyott a meneküléssel.
- Ősi lények, pusztításra teremtették őket... - suttogta halkan a választ.
Sukaku mosolyogva nézett le rá, várta a folytatást, de a lány hallgatott.
- Ennyi? - kérdezte tetetett csalódással. - Hát ez nem sok... - mosolygott, és lágyan megcsókolta. Forró nyelve puhán cirógatta a lány ajkait, de nem nyert bebocsátást az édes kehelybe, ezért folytatta tovább, mély hangjával cirógatva Sakura füleit.
- A démonokat az istenek teremtették, hogy aljas kis céljaikra felhasználhassák őket... de elkövettek egy csúnya hibát. Halhatatlannak, sérthetetlennek alkották meg őket. Kilencen vagyunk... - csókolta meg újból, majd ajka lejjebb siklott a lány állára. - ...én már több ezer éves vagyok, pontosan nem is tudom mennyi. Az emberek nem is léteztek, amikor megszülettem, s létformám még csak nem is hasonlított a mostanira. - nyelvével finoman megízlelte a puha fülcimpát, és Sakura beleremegett. A férfi halványan mosolyogva folytatta. - Aztán isteneink felhagytak a hadakozással, és a mi életünk céltalanná vált... Pedig a pusztítás a lételemünk... nélküle pokoli szenvedésre vagyunk ítélve. - lejjebb siklott a szépen ívelt nyakán, és megízlelte a szép hajlatát.
- Ezért az emberek ellen fordultunk... mert általuk kielégülést nyerhetünk. - hangsúlyozta mély hangján az utolsó két szót, és elvigyorodva nézett az immár vágytól homályos smaragdzöld szemekbe.
- Persze ti emberek nem vagytok ostobák, megtaláltátok a lehetőséget, hogy megszabaduljatok tőlünk, még ha nem is tudtok megölni minket. Egy hordozó ember testének börtöne... milyen méltatlan ez egy ősi, isteni eredetű lényhez... És azt hiszitek a test halálával a démon is elvész? Hah... nem tudtok ti semmit sem... - lehelte, és kezeivel gyengéden átölelte Sakura karcsú derekát.
- De mi közöm nekem ehhez? - nézett fel a férfi szemébe. Már nem félt... érezte, hogy nincs mitől félnie.
- A pusztítás ösztöne...a sóvárgás... szinte kielégíthetetlen Sakura. De te képes voltál rá. Nem tudom én sem, hogy hogyan és miért, de megtetted... amikor először szeretkeztünk veled... - Sakura megremegett, ahogy eszébe jutott az első éjszaka, és Sukaku elégedetten elvigyorodva folytatta tovább. - ...ugyanazt éreztem, mint amikor ötszázezer embert mészároltam le időszámításotok előtt 788-ban. - sóhajtott fel, és tekintete a távolba révedt, majd visszanézett rá.
- Ezért kellesz nekem. - vetette magát a lány ajkaira, és vadul, szenvedélyesen vette birtokba. Nyelve behatolt a meleg puhaságba, karjai erősen tartották a törékeny kis testet.

Sakura kábán simult a meztelen férfitesthez, és halkan felnyögve reagált, amikor megérezte az ágaskodó pénisz keménységét a hasán. Még mindig nagyon izgatott volt, de a hallottak is foglalkoztatták gondolatait. Ha az elmondottak igazak, akkor kitört a démon, és senki nem tarthatja vissza... Megszakította a csókot, hogy kérdezzen még valamit.
- Ha már te uralod ezt a testet, bármikor kitörhetsz belőle... miért nem mész el? Miért vagy még itt? - kérdezte halkan. Halk nevetés volt a válasz, és egy szenvedélyes csók.
- Olyan édes vagy... - suttogta, és kezei közé fogta a szép kis arcot, és egyre hevesebbé vált. Sakura belenyögött a csókba, és izgatottan dörgölőzött hozzá. A férfi forró ajkai, és a rájuk csobogó melegvíz simogatása izgatóan bombázták érzékeit... Kis kezei rásimultak az izmos karokra, felsiklottak a széles vállakra, majd a férfi hátára. Sukaku felnyögött, és a csempézett falhoz préselte, csípőjével hozzá dörgölőzve. Kezeivel megtámaszkodott a csempéken, és elmerült a lány édes ajkainak élvezetében. Egyik keze végigsiklott a lány testén, egyik gömbölyded mellén megpihent, majd folytatta útját a vízcseppek nyomán a lapos hasfalon, és megállapodott a lábai között.
- Ahogy kényeztetted magad, és közben ránk gondoltál... ez olyan izgató volt... - súgta Sakura fülébe, és ujjaival gyengéden masszírozni kezdte a legérzékenyebb pontját. - Ahh... még el sem kezdtük igazán, és te már nedves vagy és forró... - folytatta érzékien mély hangon, és egyik ujja becsusszant Sakura hüvelyébe.
A lány behunyt szemekkel hátravetette fejét, és a vízsugár az arcát nedvesítette, halk nyögései betöltötték a kis fülkét, visszaverődtek a csempékről, a férfi legnagyobb örömére. Sakura kissé magához térve szenvedélyesen megcsókolta Őt, és zihálva nyalta végig a nyakát, majd a mellkasára térve kényeztette a mellbimbóit. Kis köröket rajzolt rá nyelvével, és csalódottan felnyögött, amikor a férfi elvette róla a kezét, hogy újra megtámaszkodjon a csempéken. Nem látta, ahogy az ujjak a kéjmámor hevében mély lyukakat vájtak a falba könnyedén... Sukaku inkább a falat rongálta, mint hogy kárt tegyen édes kis szeretőjében...
Sakura kis keze hirtelen rákulcsolódott merev hímtagjára, és Ő hangosan felnyögött a meglepetéstől... ujjai mélyebbre vájtak a falba...
- Sakura... - zihálta a férfi, és remegve nézett le a kipirult kis arcra. A lány felnézett rá, smaragdzöld szemeiből a tiszta kéj sugárzott fel rá...
Sakura érezte a vad vágyat, és a veszélyt... ez a kettősség teljesen felizgatta... Gyengéden masszírozta, és érzékien elmosolyodott a hatáson.

Ekkor meglepő dolog történt. Sukaku ölbe kapta víztől síkos testét, és a szobába sietett vele, majd vadul az ágyra dobta, és fölémászott.
- Te tényleg egy bestia vagy... - lihegte, és abban a pillanatban beléhatolt. Egyszerre kiáltottak fel a gyönyörtől... Sakura vadul kapaszkodott a férfi vállaiba, és behunyt szemekkel, gátlástalanul élvezte, ahogy a férfi mélyen benne van, feszíti fájdalmasan és egyben gyönyörtelien... Úgy, ahogy még soha...
Sukaku vadul belemarkolt a lány feje mellett két oldalt az ágyba, és a szövetek, majd a matrac széthasadtak elképesztő erejétől... Lassan kezdett erőteljes csípőlökésekkel mozogni, és hörögve élvezte, ahogy péniszét a puha forróság körülöleli, fogva tartja, szorongatja kínzóan, gyönyörűen...
Sakura nyögött a gyönyörtől, és vad szenvedélye elködösítette elméjét... Dobálta a fejét, halványszínű haja nedvesen tapadt az arcába, szemeit szorosan lehunyva harapott ajkába...
A férfi vadul megcsókolta, és már egymás száját marcangolták kéjesen nyöszörögve... még mélyebbre hatolt, és élvezettel kiáltott fel, ahogy megérezte a hátába maró körmöket.
- Ahh... csináld még... - lihegte, és a puha ajkak után kapott, majd gyorsított vad tempóján. Olyan heves vágyat érzett, amelyet csak harctéren, mészárlás közben, és egyre nehezebben fogta vissza magát. Ahogy Sakura szót fogadva ismét végigszántotta a hátát, felkiáltott a gyönyörtől... mély, öblös, démoni hangján...
Visszahajolt a lányhoz, megcsókolta...megállt.
- Azt hittem kibírom... - zihálta, és a gyönyörű szemekbe nézett. - Sajnálom...
- Ne... - nyögött fel Sakura. - ...ne menj el...kérlek...
A férfi megcsókolta, és behunyta szemeit. Arca kisimult, vonásai lágyabbak lettek. Gyengéd szemek néztek rá ismét.
- Sakura... - zihálta Gaara, és döbbenten nézett le rá. - Mi... mi történt?
A lány hevesen megcsókolta, és megemelte a csípőjét.
- Szeress engem Gaara... - kérte nyögdécselve a vágytól. A férfi felnyögött a gyönyörtől, és mozogni kezdett. Megcsókolta Őt... Már megértette mi történt, és aggódva nézett le rá, de nem látott rajta sérüléseket szerencsére. Sakura hevességét látva ő is egyre izgatottabb lett, és vadul nyögdécselve tette magáévá... Vad csípőlökései nem maradtak el a démonétól, és a lány sikoltozva fürdött a gyönyörben. Amikor altestéből kiindult a forró görcshullám, felsikoltott, és beleharapott a férfi nyakába... beborította az égető orgazmus, és ő hosszan lebegett benne, elveszve időben és térben....... magával rántva a férfit is....... Együtt úsztak a világmindenség középpontjában, a csillagok ragyogtak bennük, rajtuk....