A démon vágyai (Befejezett)

12.fejezet: vége

Sakura csendben nézte a férfit akit szeret, szemeiben szikrázó könnycseppek gyülekeztek. Képtelen volt elhinni... Ő Gaara-ra vágyik, őt szereti... És ezzel a szörnyeteggel kell együtt élnie ezentúl? Ez elviselhetetlen...
- Kérlek... - suttogta reszkető ajkakkal. - ...ez a nászéjszakám...
- Tudom. - lehelte a férfi, és puhán megpuszilta. - De meg kell értened, hogy nem engedek abból, ami az enyém.
A lány halkan felsóhajtott, ahogy a férfi szája végigsimított az ajkain. Bizsergett a bőre... rPedig Ő nem Gaara... Mégis miért van akkor rám ilyen hatással?r1;
- Én Őt szeretem... - nézett a szemébe.
- Nem érdekel. - jött a válasz, és a férfi ránehezedve, hüvelyéhez érintette péniszét.

- Fontos vagyok számodra? - kérdezte hirtelen Sakura. Sukaku meglepetten megdermedve nézett le rá, de nem válaszolt.
- Az lehetek, mert nem hallottam még démonról, aki alkut kötött volna emberrel... - folytatta Sakura idegesen. - ...és ha ez igaz... akkor kérlek... kérlek... Ne tedd ezt velünk. Szeretjük egymást...
- Nem. - válaszolt Sukaku határozottan, mély öblös hangja betöltötte a szobát.
- Akkor elmegyek! - lökte le hirtelen magától, és az ajtó felé iramodott, de egy láthatatlan erő megállásra kényszerítette. Mozdulatlanná dermedve torpant meg az ajtó előtt, megszólalni sem volt képes...
- Nem mész te sehova. - hallotta a halk nevetést, és ernyedten hagyta, hogy a férfi a karjaiba vegye és az ágyra tegye. - Teljesíted szépen az egyezségünk rád eső részét, amit Konoha-ban kötöttünk. Emlékszel? Sakura... - néztek le rá meglepetten a borostyán-sárga szemek. - Ne sírj... Tudtad mit vállalsz...
- Nem erről volt szó... - suttogta behunyt szemekkel. - Miért fontos neked ennyire, hogy tönkre tedd a boldogságomat?
A férfi felült, és dühösen nézett le rá.
- Több ezer éves vagyok... és mégis féltékenység mardossa a lelkemet. Hát ezért csinálom. Önzésből... Mert csak én akarlak téged birtokolni.
- Féltékenység...? - ült fel Sakura meglepetten, és az őt figyelő sárga szemekbe nézve.
- Jól hallottad. - bólintott komoly arccal a férfi. - Áruld el nekem, mit szeretsz te Gaara-ban? Győzz meg, hogy valóban szereted őt...

Elgondolkodva nézett a férfira. Mégis hogyan lehet a szerelmet megmagyarázni? Törte a fejét, végül behunyta szemeit, és felidézte magában Gaara mosolyát, gyengéd csókját és kedves szavait...
Aztán az első szeretkezésük... majd a második... a vad és heves szex, amit soha életében nem fog elfelejteni, annyira elsöprő volt... Aztán a férfi vallomásai, aggodalmas tekintete...
Gyöngédsége, érintései, ölelése...
- Nem... nem tudom megfogalmazni... mindent szeretek benne. - felnézett a férfi szemeibe. - Még téged is szeretlek, mert hozzá tartozol... a része vagy... - suttogta, és kedvesen mosolyogva megérintette a szeretett arcot.
- Sakura... - suttogta a férfi, és egy könnycsepp gördült le az arcán. - ...szeretlek...
A lány elmerült a gyengéden csillogó türkizkék szemekben, és elöntötte lelkét a forró szerelem.
- Én is szeretlek Gaara... - bújt férje karjaiba, és remegve adta át magát a csókjainak.

Akkor éjjel szeretkeztek, és boldogságuk mélysége határtalan volt...




A Sukaku persze nem vonult vissza végleg.
Az egyezségük szerint időnként szeretkezett Sakura-val, de soha többé nem állt a szerelmesek boldogságának útjába.






Epilógus:

- Üdvözöllek Kazekage! - zengte hivatalos hangon a Hokage. Gaara kifejezéstelen arccal biccentett, és viszonozta az udvarias frázist.
- Megtiszteltetés téged Konohában fogadni, a chounin vizsga alkalmából... - kezdett bele nagy levegőt véve a férfi.
- Ennyi elég lesz Naruto. - dörmögte bosszúsan Gaara. - Most csak magunk között vagyunk... - tette hozzá egy halvány mosollyal, és kezet fogott régi barátjával.
Rókavigyor volt a válasz, majd fürkész tekintet.
- Sakurát nem hoztad magaddal?
- Azt hiszed kihagyná a legkisebb gyermekünk chounin-vizsgáját? - kérdezett vissza halvány mosollyal a Kazekage. Ekkor két puha kéz csusszant Naruto szeme elé, eltakarva azokat.
- Sakura... - nevetett fel vidáman, és megperdülve karjaiba kapta a törékeny szépséget. - Szia! - ölelgette meg jó erősen, majd még mindig a levegőben tartva nézett végig rajta. - Jaj anyám, te még mindig gyönyörű vagy! Ha ráunsz erre a vén morgósra, majd én elveszlek! - kacagott fel vidáman.
- Azt lesheted. - jött a mély dörmögés Gaara felől.
Sakura csilingelően felnevetve puszilta meg Narutót, és férje mellé lépett.
- Hát a gyerekek? - nézett körül a Hokage.
- Mind Tomokoval vannak, épp lelket öntenek belé, mert nagyon izgul. - válaszolta elérzékenyülve Sakura, és felnézett gyengéden rámosolygó férjére. A legkisebb gyermekük volt az egyetlen, aki a legjobban hasonlított apjára. Kiköpött mása volt.
Kivéve egy dolgot...
Szerető családban nőtt fel, boldog gyermekkorral. Valamint öt testvére is volt, akik imádattal csüngtek rajta. Dédelgették, szeretgették... Boldog és elégedett fiú volt.

- Induljunk. - ölelte magához gyengéden Gaara a feleségét.
- Igen... - mosolygott fel. - A fiunk most vizsgázik. Le ne maradjunk róla.
- Nem fogunk. - puszilta meg a homlokát, és tekintetéből őszinte szeretet sütött le rá.

Naruto ajkain halvány mosollyal nézte az előtte lépkedő barátait, és fejében egy szó formálódott. Lepillantott az éppen mellé lépő feleségére, akinek halványlila szemei szeretettel ragyogtak fel rá. Elmosolyodott.

- Boldogság... - mondta halkan.

VÉGE