A Hírnév Karjai Között

Húzz A Fenébe

Iszonyatos düh villant belém. Ott álltak és bámultak rám de egyikük sem szólalt meg egy ideig.
-Azért jöttem hogy beszéljek veled de őt találtam itt-mutatott Laurenre
-Meg se szólalj! Hogy jutottál be a házba?!-mutattam a lányra majd egy lépést közelebb léptem hozzá
-Tudom hol a pótkulcs...-Vonta meg a vállát én pedig megfordultam és a barátaimra meredtem reménykedve hogy kiolvassák a szememből hogy mit is szeretnék.
-Ömmm jooo szerintem ehez már késő van. Mindenki nagyon fáradt és holnap munka de Tessy utána szabad!-vakargatta meg zavartam a tarkóját Nicko és halványan elmosolyodott.

Anyám határozottan közelebb lépett hozzám én pedig autómatikusan hátráltam.
-Holnap a De La Wi-ben leszek 8-tól. Örülnék ha ott lennél-még utoljára a szemembe nézett majd elsétálva mellettem elhagyta a házat.
-Na akkor én is megyek-Lauren haját hátradobva megindult a bejárat felé.
-Jauregui Morgado te itt maradsz!-kiáltottam el magam dühösen mire a lány megmerevedett.
-Khmmm nekünk viszont mennünk kell-Mondta Wyatt és Nickolaival együtt eltünt az éjszakába Mady pedig egy szó nélkül eltünt egy szoba ajtaja mögött.

Csak bámultam rá és nagyon reméltem hogy az Istenek megküldik őt egy villámmal.
-Mivan? Beszélni akartam veled gondoltam megvárlak de az a kurva beállított-hangja nyugodt volt
-EZÉRT TÖRTÉL BE A HÁZAMBA?!-sóhajtottam fel majd idegesen a hajam a túrtam.
-Nem törtem be...csak beengedtem magam...-harapta el a mondat végét majd új lendülettel folytatta-Mindegy beszélnünk kell!
-Oh tényleg? Nem félsz hogy lehallgatnak minket esetleg belátnak az ablakon?! Na várj behúzom az függönyt legyen biztonság érezted-indultam meg a sötétítő felé ami gúnyosan tekintett vissza rám.
-Most miért vagy ilyen? Amiatt a rohadt újság miatt?-kerekedett el dühösen zöld szeme.
-Nem Lauren amiatt vagyok dühös hogy úgy kezelsz mint egy súlyos bűncselekményt!-szinte ordibáltam. Éreztem hogy a düh és a csalódottság szétárad az ereimben.

A lány megindult felém olyan lendülettel amitől én automatikusan hátrálni kezdtem. Az arcán a düh másodfoka tükröződött. Hirtelen nekiütköztem valaminek ami kibillentett az egyensúlyomból és a kanapén találtam magam. Lauren megszaporázta lépteit így esélyem sem volt a menekülésre.
-Lauren Jau...-a kezét a számra tapasztotta ami miatt nem tudtam megmozdítani a fejem de éreztem ahogy az ölembe ül. Hirtelen minden vér kiszaladt belőle.
-Azért jöttem hogy beszéljek veled de ezek szerint csak én fogok most beszélni-mondta én pedig az egyik kezemmel megpróbáltam elvenni a kezét a számtól de nem sikerült.

Másik kezével megragadta mind a két kezem és a csuklómnál fogva a fejem felé emelte így közelebb került hozzám. A csípőnk mostmár teljesen összeért de a lány tartotta magát.
-Kicsit kezd rohadtul zavaró lenni hogy te menekülsz minden elől ahelyett hogy szembe néznél a problémáiddal! Az anyád és az egész világ van a nyakadon és te meg mindig azzal vagy elfoglalva hogy minden rendben legyen magadban. A francokat. Ha békét akarsz állj ki a Viharba Theresa! Megbántottalak? Képzeld te is engem!-szorított a fogásán-Ide jöttem... A francba senki után nem mentem még!-elengedett kezeim pedig erőtlenül hullottak a testem mellé-Rosszabb vagy mint bármelyik kurva akibe vala is a kezem tettem és tudod miért?-éreztem ahogy egy könnycsepp hull végig az arcomon-azért mert az agyatlan kurvákkal ellentétben veled nem holmi szexuális feszültség miatt feküdtem le. Te érdekeltél és a kurva életbe is egyszer az életben szembe nézhetnél a ténnyel hogy nincs minden rendbe! Dühösen viselkedsz miközben látszik rajtad hogy félsz!-betelt nálam a pohár.

Minden erőmet összeszedtem.
-LAUREN ELÉG!-ordítottam téli torokból.
-NEM NEM ELÉG! ITT AZ ANYÁD AKI EGÉSZ ÉLETBEN LESZART ÉS HALOTTNAK NYILVÁNÍTOTT ÉS TE MÉG BESZÉLNI AKARSZ VELE???-kiáltotta kiszálva az ölemből.
-SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!-vágtam vissza felállva a kanapéról.
-Te tényleg ekkora idióta vagy?!-ez már inkább hangzott megvetőnek és gúnyosnak bennem pedig elszakadt a kötél.
-Húzz el innen!-mondtam-TAKARODJ A HÁZAMBÓL!-Laurennek se kellett több. Fogta a kabátját és becsapva maga után az ajtót elment.

Hirtelen csend lepte el a házat olyan ami bántotta a fülem. Tudtam hogy részben igazat mondott Lauren mégis a szavai mélyebbre vágtak mint bármelyik kés. Mady körvonalazódott ki a hátam mögött de én egy szó nélkül elmentem mellette. Bezártam magam mögött az ajtót és egyenesen z ágyba zuhantam. A fejemre szorítottam a párnát és próbáltam elnémítani a gondolataimat.

Sziasztok! Köszönöm hogy ennyien olvassátok Lauren és Theresa történetét. Továbbra is próbálok hamar kitenni részeket amint az időm engedi és a pozitív valamint a negatív kommenteket is szívesen várom.