Lonely Hearts Club

Tizenharmadik Fejezet

- Olyan szerencsétlennek érzem magam! - nevetett fel kissé erőltetetten Sophia telefonon keresztül, ami az asztalomon hevert kihangosítva.

Szombat este volt, Mason bulijának a napja. Kedvem valahol a földön hevert, nem akartam egyedül menni, mivel annyira még nem sikerült beilleszkednem az osztályba, hogy önfeledten bulizhassak barátnőm társasága nélkül. Ilyenkor érzem, hogy mennyire rá vagyok utalva.

- Most hazudjak és mondjam azt, hogy nem is vagy Te olyan szerencsétlen? - válaszoltam nevetést visszafolytva, miközben a fülbevalómat próbáltam feltenni. Hosszú fülbevalóm majdnem hogy már vállamat súrolta, a rajta lévő kövek pedig csak úgy csillogtak a fény hatására. Egyáltalán nem az Én stílusom, szimplán Sophia lelkemre kötötte, hogy ezt kell ma viselnem.

- Köszönöm az együttérzést! - tüsszentett
egyet. - Nem is értem hogy, hogy fázhattam meg! Amikor pénteken volt az a nagy eső, kivételesen a bátyám elvitt kocsival, vagyis konkrétan egy szem eső sem érte testemet, mégis most itt fekszek az ágyban negyvenfokos lázzal.

- Lehet nem öltöztél fel kellőképpen. - gondolkoztam hangosan. Visszatekintve péntekre, hosszú kabátot viselt, mégis alatta egy rövidke szoknya lapult egy vékony harisnyával. Simán megfázhatott.

- Nem fogok krumpliszsákban járni iskolába, akkor inkább legyek beteg! - kelt ki magából. - Ha már szóba jött az öltözködés, mit tervezel felvenni ma este? - ettől a kérdéstől féltem. Nem állt szándékomban túlságosan kiöltözni, inkább a kényelmes irány felé hajlottam, de Sophia biztos hogy nem fogja hagyni. Nem lesz ott a bulin, ezért nem is fogja látni, hogy valójában miben megyek, de hétfőre még azt is kideríti, hogy percre pontosan mikor érkeztem meg és mikor távoztam, kivel, mivel és hogyan. Ha megtudja, hogy egy egyszerű farmerben mentem el, szerintem az összes létező átkot rám szórja.

- Találtam a szekrényben egy szép blúzt, hozzá pedig egy farmert gondoltam. - válaszoltam szűkszavúan, miközben erősen koncentrálva pilláimat kezdtem festeni.

- Emily, ugye tudod, hogy nem egy templomba készülsz? - döbbent le. - Légy szexi! - parancsolt rám.

- Én nem Te vagyok. Nem is értem, hogy igazándiból minek megyek el? - tettem le kezemből a szempillaspirált. - Semmi kedvem az egészhez. Ülhetnék itthon csokit majszolva, miközben néznék egy romantikus filmet.

- Majd nyugdíjasan megcsinálod azt a programot is, de most muszáj elmenned abba a buliba! - rivalt rám. - Mark, aki szervezi, Õ csinálja az év legjobb buliját mindig! Ha anyám nem ellenőrizgetne percenként, hidd el, még betegen is elmennék! És ott lesz Mason is...

- Jaj Sophia - sóhajtottam egy nagyot fáradtan. Már csak ez hiányzott.

- Most valld be! Ugye hogy milyen jó pasi?! - lelkesedett be teljesen barátnőm. - Felveszel egy cuki toppot egy szűk szoknyával és máris megnyerted az éjszakára.

- Senkit se szeretnék megnyerni az éjszakára! - vágtam rá rögtön. Már csak a gondolattól is zavarba jöttem.

- Jól van Emily Butler! Nem kell a kezdetektől nyilvánosan űzni a játékot, semminek se leszek az elrontója. Csak érezd jól magad! Öltözz ki, már csak azért is, hogy lássák, hogy valójában milyen jó nő is vagy Te. Bármi van, írj nyugodtan, de most le kell tennem. Még egyszer ne haragudj, puszi! - és kinyomta a telefont.

Nagyot sóhajtva léptem a szekrényemhez és szélesre tártam annak ajtaját. Szomorúan nézek hátra az ágyamon fekvő kikészített ruháimra, amiket most már biztos, hogy nem veszek fel ma este. Nem értem Sophiának mi baja van velük...

Nincs sok olyan ruhám, amit ilyen helyekre szoktak felvenni, sőt szinte semennyi. Végül megakadt a szemem egy fekete toppon, amit még valakitől kaphattam ajándékba, ugyanis ilyet Én biztos hogy nem vettem, hozzá pedig egy szintén fekete bőr ceruzaszoknyát vettem fel, ami olyan szinten tapadt rám és emelte ki azt a kis fenekemet is, hogy azt a késztetést éreztem állandóan, hogy takargatnom kell magamat. Régebben többet jártam bulizni, de akkor is inkább csak a társaság miatt. Õk odáig voltak az ilyen helyekért, Én meg szimplán nagyon jól éreztem magamat velük és csak semmiből se akartam kimaradni.