I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

8.fejezet:Ismerlek

Másnap reggel kicsit kómásan keltem. Elmentem tusolni, majd fogat mostam s felvettem egy fekete farmert, egy szürke trikóval. Hozzá egy bordó pulóvert vettem fel a papucsaimmal, majd elővettem a tankönyveim, és tanulni kezdtem. Igen kora reggel, de haladnom kell. A matekot vettem át s fejeztem be, mikor kopogtattak s elővettem a törit. Éhes vagyok, rettenetessen, de a tanulás az első.
-Bújj be.-mondtam mire belépett...
-Kol Mikaelson.-mondta a nevét, majd mellém ugrott az ágyra.-Te kora reggel tanulsz?! Micsoda Stréber.-erre csak rá néztem. Ez komoly?
-Hogy vagy?
-Ahogy kinézek..-feleltem halkabban.
-Ismerem ezt az érzést. Voltam én is újonc.
-Az már jó rég volt, nem?-néztem felé egy halvány mosollyal amin ő is elmosolyodott.
-Azt amit te éreztél tegnap, sosem fogod elfelejteni. Én sem feledtem el.-mondta halkabban.-Sajnálom a testvéred.-azonnal rá kaptam a tekintetem-Rá gondoltál, nem? Akkor viselkedik így valaki, ha fontos személyt vesztett el. Anyád Jenna, ő nem lehetett, apádról hallottam, hogy meghalt, szóval maradt a tesó opció. Hány éves volt?
-Túl fiatal.-mondtam halkan-A Saját szüleimmel is el kellett feledtetnem.
-Az elég tré..-vont vállat.
-Ja..az.-nevettem egy halványat, mire megkordult a gyomrom.
-Éhes vagy?
-Igen.
-Akkor gyere. Majd utána tanulsz.-bólintottam, majd kimentünk és egyenessen az étkezőbe mentünk.
-Jó reggelt.-köszöntem, mire mindenki rám emelte a tekintetét.
-Neked is.-mondta Elijah.
-Jó a felsőd..-mosolygott Rebekah, akinek a sötétebb rúzsa tetszett.
-Neked meg a rúzsod.-feltem, mire rám mosolygott.
-Reméljük nem ébresztett fel Kol öcsénk.-mosolygott Elijah.
-Bárcsak, de már kora reggel tanult a stréber.-ült le Kol.
Ekkor egy hatalmas csörömpölést hallottam kinntről, mire kiszaladtam. De nem csak én. Viszont, ahogy kiléptem a fényre a nap megégetett s vissza ugrottam inkább. Klus egy...Tayler Lockwood?! Ő a sulinkba jár. Amúgy miért cseszeget a nap?! Félig boszi vagyok...vagy az nem befolyásol semmit?!
-Au..-szisszentem fel, majd vissza léptem s egyből a kutyára zúdítottam az izom görcsöket.
Ő csak órdított, s én csak néztem őt.
-El viszem Tara..hagyd!-nézett rám Elijah, majd abba hagytam mire el is tűnt.
Klausra néztem, magyarázatot várva, de semmi, csak elszáguldott mellettem.
-Klaus mi volt ez?-mentem utána egyenessen fel a szobájáig, de becsapta elöttem az ajtót.-KLAUS EZ MEG MI A FRANC?-nyitottam be, majd becsuktam magam mögött.
-TŰNJ KI A SZOBÁMBÓL!!!!-kiabált rám, ami teljessen más oldalát mutatta meg. De nem érdekelt. Tudni akarom mi a fene van! Miért nem tud bennem bízni, hogy legalább ezt elmondja?!
-MAJD HA ELMONDOD, MI VOLT AZ IMÉNTI!-kiabáltam vissza.-Mi a francért nem tudsz bennem bízni?-akadtam ki már kora reggel. Éhes voltam és aggasztott ez az egész.
-Bízni???-nézett rám, de már a szemeim könnyesek voltak.
-Igen. Nem akarok neked ártani és akár tetszik akár nem, bízom benned és a bizalmadat kérem. Nem azt akarom, hogy mondj el mindent arról, hogy miket tettél a múltban a rohadt életbe is.-léptem közelebb hozzá az ő tekintete pedig ismét ellágyult-Csak, hogy ne tarts attól, hogy ártanék neked Nick.-mondtam halkabbam.-De legyen...legyen, ahogy akarod.-hátráltam majd kileptem az ajtón-Élvezd az Áhított magányod!-töröltem meg az arcom, majd lementem. Ott fülelt mindenki.-Tudom, hogy hallottatok mindent...-ültem le-Kérdés van?-néztem körbe kicsit idegessen miközben megtöröltem a szemeim.
-Mikor ismerted meg?-kérdezte Rebekah mikor neki álltunk enni. Tojás volt, de nekem nem ment le a torkomon.
-Két napja.-feleltem egyszeriben.
-Ha Nicklaus, ide hozott két nap ismeretség után akkor ha hiszed ha nem, de bízik benned.-nézett rám Elijah.
-Vagy csak ki akar használni.-vágta rá Rebekah, mikor mellém lépett egy lány a csuklóját nyújtva.
-Ez még nem menne....a hiszti király nélkül.-mondtam majd felálltam.
-Klaus nélkül nem bírsz táplálkozni?-kérdezte Kol.
-De, de valószínűleg megölném.-feleltem mikor felém dobott egy tasak vért. Megvágtam egy kicsit, majd bele döftem egy szívószálat, majd enni kezdtem. Jó volt, de nem annyira mint a friss. Nagyon jól esett s minden cseppjét ki is ittam.
Ekkor Klaus megállt elöttem, az ajtót nézve felém nyújtott még egy tasak vért, majd azonnal kiment. Elijah meglepetten nézett, ahogy Rebekah és Kol is. De tudtam mit is jelent ez!
-OKÉ NINCS HARAG!-kiáltottam utána a bocsánatkérést elfogadva, mosolyogva majd neki kezdtem a második tasaknak is. Tudtam, hogy törődik velem, ez is erre utalt. És, hogy ez egy kisebb bocsánatkérés.
-Szóval...lekiabáltad és ő hozott neked kaját?-nevetett Rebekah, mire mosolyom vigyorrá lett. Ennyi.
-Kedvel téged.-mosolygott Elijah.
-Az a baj, hogy régi módiak vagytok és nem értem, hogy mire gondolsz kedvelés alatt.-dobtam ki a tasakokat majd letörtem egy szalvétába a számat, s azt is a kukába hajítottam.
-Tetszel neki.-Mondta Rebekah mire megráztam a fejem.
-Nem.-mondtam magabiztossan.-Rá hasonlítok ezért segít csak. Az elöbbinél meg belátta, hogy igazam van.-vontam vállat.
-Hasonlítasz rá?-nézett rám Kol.-Biztos, hogy nem!-nevetett mikor Rebekah elém tett egy sötétkék köves gyűrűt.
-Tedd napfénygyűrűvé.-azzal leült
-Köszi.-mondtam halkan, majd fölé tettem a kezem.-Kol ez a másik oldalam. Tudok olyan lenni mint Klaus...sőt sokkal rosszabb...-mondtam s kész lett a gyűrű. Felhúztam az ujjamra s ekkor megcsörrent a mobilom.-Sajnálom ezt fel kell vennem.-azzal alrébb álltam.
-Jeremy Eltűnt! A drága barátnéd vitte el!!!
-Meg oldom
Tudtam, hogy Kathrine keze van a dologban. Egy szemét.
-Rohadt ribanc.-morogtam.
-El tűnt a kis Gilbert?-nézett rám Rebekah.
-Az unokatestvérem!-feleltem, hogy tudja hogy aggódom érte hiszen a családom ő is.
-Ki vitte el..hátha segíthetünk!-állt fel készségessen Elijah. Nem kell oda egy Ősi sem.
-Kathrine.-morogtam-És ha megtalálom...szét szaggatom apró darabokra és felégetem!-indultam meg fel. Felfokozott érzelmekkel minden nehezebb. Ahogy a szobámba értem leültem a földre s meggyujtottam pár gyertyát kiterítve egy térképet.
-Hasonlít Nicklaus-ra.-hallottam meg Elijah hangját, mikor bele haraptam a kezembe s a vérem rá folyt a térképre. Koncetráltam rá...kerestem a lelki szemeimmel. Kinyitva a szemem meg is láttam. Virginia-ban van. Ekkor elő vettem Mistic Falls térképét remélve hogy itt van a városban. Ismét rácsurgattam a vérem s mikor megláttam hol is van...dühöm hatalmas lett!.
-Az óra torony!-azzal felálltam. Az ajtóban az ősiek álltak.
-Idősebb nálad!-morogta Rebekah.
-De nem erősebb..-feleltem, majd vámpír gyorsaságom használlva hamar a toronyóra tetejéhez értem. S ekkor láttam meg lennt Klaus-t És Carolain-t.
Fuuu, de utálom a csajt. Félre értés ne essék leszarom, hogy Klaus-al kavar csak idegesít a lénye. Ekkor pillantottam meg lennt Rebekah-t.
Az óratorony tetején ott volt Jeremy és Kathrine. Ekkor jelentek meg az ősiek a torony alatt hallgatva minket.
-Szia öribari.-mosolygott, mire megláttam ahogy Klaus felnéz hozzánk s aggódva fel is áll.
-Kathrine..-morogtam.-Add vissza az öcsém!-mordultam rá.
-Az öcséd kell?-húzta elő a háta mögül. Ekkor megvágta a karját mire megéreztem a vér szagát.-Vedd el...-lökte hozzám s az erére kezdtem koncetrálni...
-Tara...-suttogta Jer a nevem..
-Jer..-suttogtam a karját nézve.
-Kérlek.-suttogta Jeremy.
-Ne moccanj!.-mondtam, majd neki ugrottam Kathrine-nek. A nyakánál toltam neki a harangot tartó ládának.
-Hány szerettemre fáj a fogad?-sziszegtem elővéve vámpír énem.
-Meg öllek!-sziszegte.-Aztán Klaus-t is és végül mindenkit akit szeretsz.-elnevettem magam, majd ő megilyedt.
-Add át üdvözletem a túlvilágiaknak!-haraptam a nyakába, majd kitéptem a légcsövét. Aztán a szívét is kitéptem, majd elvéve a napvilág nyakláncát lelöktem. A levegőben porrá égett. Láttam, hogy Klaus engem figyel így megfogtam a szívet, majd lehajítottam s a nyakláncot is azzal az unokatestvéremre néztem.-Jer annyira sajnálom!-öleltem át.
-Semmi baj...én sajnálom, hogy bajba kevertelek.-mondta, mikor lerohantam vele a parkhoz nem messze Klaus-tól. Az ősiekhez.
-Most pedig menny el...kérlek.-néztem rá mire bólintva elhaladt Jeremy.
-Valóban te vagy Nicklaus női hasonmása.-mosolyogta Rebekah-Majd gyere.-intett azzal elhaladtak egy köszönés után.
Ekkor megindultam a kocsma fele, hiszen nem akartam Klaust és Carolaint zavarni.