~ Nyári fordulat ~

21. rész

- Olyan jó látni, hogy minden rendben van köztük... - Erre a suttogásra ébredtem fel, majd lassan felnézek Mason válláról és akkor veszem észre, hogy az egész család a nappaliban áll és minket néz! És hogy ez hogy lehetséges? Úgy hogy a biztonság kedvéért adtam egy lakáskulcsot anyának, hogy ha bármi baj lenne be tudjon jönni. Lehet vissza kéne kérnem azt a kulcsot....

- Itt meg mi folyik? - pattanok ki Mason ölébõl és farkasszemet nézek mind a 4 illetõvel, akik csak úgy berontottak a lakásba.

- Én gondoltam hozok egy kis sütit, apád elhozott, de a fiúk is látni akartak titeket... azaz téged! - és egy angyali mosoly ül ki anyukám arcára. Imádom az anyám, de mért nem szól csak nekem, hogy találkozni szeretne Mason-nel?

- Anya... ez elég rossz kifogás! - és próbálom a legszigorúbb arckifejezésem elõvenni, de éppen hogy vissza tudom tartani csak a nevetést. - Na mindegy, menjünk ki a konyhába nehogy felébresszük. - utalok a mögöttem alvó férfira. Egyszerre bólintanak, majd beviharzanak a helyiségbe.

- Na és hogy van az én kis gyönyörû unokám? - mosolyog anyu, majd elkezd a pocakomhoz gügyögni.

- Szívem nyugi! - nyom apa egy puszit anyukám arcára és magához öleli. Annyira jó õket így látni, látszik hogy még mindig szerelmesek! - Csak most keltek.

- Jajj tényleg, tényleg! Csak annyira izgatott vagyok. - öleli át férjét anyum.

Már majdnem végeztünk a reggelivel, mikor Mason álmos fejjel és annyira kócosan, hogy majdnem megzabáltam milyen aranyos volt, kitotyogott és döbbent arckifejezéssel nézett ránk.

- Am... jó reggelt! - mondta rekedten a fáradságtól. Majd apámhoz lépett, bemutatkozott és kezet fogtak. Utána anyához lépett, aki hatalmas mosollyal fogadta és azonnal át is ölelte Mason-t.

- Kislányom, nem csalódtam! Igazán jóképû Úrfit választottál magadnak. - majd megfogdosta Mason izmait. Erre apáékból és belõlem is dõlt a nevetés. Mason meg csak ácsorgott és zavartan nézett rám.

- Ne érezd magad kellemetlenül anya mindenkivel ilyen! - préseltem ki magamból ezt a mondatot nagy nevetések közepette.

- Ja... rendben.. - mondta csendesen, majd odajött hozzám és egy csókot nyomott homlokomra. - Jó reggelt édesem! - mosolygott rám. Én meg iszonyatosan szerencsésnek éreztem magam ebben a pillanatban! Egy olyan férfi van velem, aki mindig érezteti velem, hogy különleges vagyok. Csak kívánni tudom, hogy mindenki megtalálja ezt a fajta boldogságot és szeretetet!