37 fejezet

1.1K 109 13
                                    

Hajnali 4 óra van. A repülő csak 11 órakor indul, de nem tudok aludni. Óvatosan felemeltem a kezét és kimásztam az alól. A nappaliba leültem a kanapéra, ahonnan pont láthatom a még mindig ébren lévő várost. Nem tudom mit csináljak. Biztos, hogy képtelen vagyok elhagyni őt. Vajon ő is szeret? Fogalmam sincs, hogy este tényleg kimondta e vagy csak én képzeltem, de azt akarom, hogy a valóság legyen.

-Louis? Itt vagy? – motyogott álmosan Harry. A hangja most annyira mély és szexi.

-A nappaliban vagyok. – szóltam neki mire rögtön le is ült mellém. Álmosan törölgette a szemeit.

-Fáj valamid? – kérdezte majd felhúzta a lábait, amit átkarolt.

-Nem. Jól vagyok. Nagyon-nagyon jól vagyok. – mosolyodtam el

-Biztos? Akkor mi a baj?

-Semmi.

-Szex után én még csak akkor tűntem el, ha nem volt jó. Valami zavar vagy? – imádom, hogy aggodalmaskodik, ettől megint pillangók repkednek a gyomromban. -Megbántad, igaz?

-Dehogy! Csodás volt csak nem tudom most hogyan tovább. Nem akarok haza menni. Én csak... csak veled akarok maradni. – tudni akarom, hogy ő is velem akar e maradni.

-Ki mondta, hogy vissza kell mennünk? Vagy hogy tudnia kell bárkinek is, hogy ha vissza megyünk. – rántott vállat. -Mi lenne, ha maradnánk még egy hetet? Utána majd meglátjuk.

-Rendben. Te még vissza akarsz menni aludni? – kérdeztem mire ironikusan pont ásított.

-Nem. Itt maradok veled. – most komolyan minden mondatán haldokolni fogok?! -Tegnap kicsit elkalandoztunk... Ma felhívod Greget? – basszus Niallék! Szinte teljesen elfelejtettem, hogy beszélni akartam velük.

-Majd egy kicsit később beszélek velük. – a távirányítóval felkapcsoltam a tvt. Harry átkarolt majd, így néztük egy darabig. A film első 5 perce után már mélyen aludt. A fejét neki döntötte a kezének, így tökéletesen láthatom az arcát. Annyira helyes.

***

-Szia. Itt már van egy kis felfordulás. – készítettem fel Greget.

-Szia... itt is vannak újdonságok, de kezd. – remélem csak jó újdonságai vannak.

-A Koenigsegg kiesett. És valószínűleg abba is hagyjuk a versenyt. Nincs értelme tovább folytassuk.

-Értem... Nekünk viszont sikerült információkhoz jutnunk. – a hangja nem cseng túl biztatóan. – Félicitén kívül már Lottie is Sirettnél van.

-Mi?! Ugye jól vannak? – kérdeztem közben pedig lekötött a szemem előtt, hogy esetleg bántják őket...

-Jól vannak. De szerintem beszélned kellene édesanyáddal...

-Lottiet miért vitték? Nem teheti a rabszolgájává vagy hasonló!

- Louis.. figyelj egy kicsit és nyugodj le – szólt rám Greg

-Nem tudok megnyugodni! Mi van, ha... – folytattam volna, de közbe szólt.

-Tim tényleg Mr. Sirett fia. Lottie önszántából költözött át. – hogy mi? Végig tudta! És nekem még bűntudatom volt, hogy lecsesztem ok nélkül! És... és én még féltettem, hogy mi lesz a drága hugicámmal... nem hiszem el milyen naiv voltam.

-A saját testvérem árult el...

-Tim valószínűleg közre játszott, de nem hiszem, hogy a testvéred tudott erről.

-Ne nézz hülyének! Ez már szinte nyilván való. Az egész családot elárulta egy pasiért! Ezt biztos, hogy megbeszélték! Nekem meg játszotta a kis ártatlan és vérig sértett! – konkrétan már kiabálok a telefonba. Pedig tudom, hogy nem Greg tehet erről.

-Valószínűleg a költözésről tudott. Mivel az anyukád is velük ment.

-Tessék? Anya minek ment velük? – ezt nem értem. Anya minek ment velük egyáltalán. Nem akarom, hogy még anyának is köze legyen ehhez.

-Kímélj meg ettől és beszélj te vele. Én csak arról tudok, hogy milyen üzenetek mentek ki és, hogy kikkel beszélt. Nem tudom se az előzménye se az okot. Ezt kérdezd tőle. Kitartást! – már épp vitatkozni akarok vele, de kinyomta a telefont. Idegesen vágom a telefont az ágyra mire Harry is lecsukja a telefont.

-Hallottam, amit beszéltetek. Fel fogod hívni?

-Nem. Vagyis fogalmam sincs. Lehet, hogy inkább Sebastiannal kellene beszéljek. – Harry csak bólintott egyetértés képpen. Lehuppanok az ágyra, hogy elérjem az eldobott telefont. Kikerestem Sebastiant majd a hívás gombra nyomtam. Amit szinte azonnal kinyomott.

Sebastian: Most nem tudom felvenni a telefont. Történt valami Louis?

Én: Kérlek hívj ha tudsz. Beszélnünk kell anyáról. – a telefon szinte rögtön csörög is mire kihangosítottam és kérdés nélkül oda bújtam Harryhez. Tudom, hogy ő meg fog tudni nyugtatni.

-Anyád elhagyott. – szólt bele rögtön apám.

-Azért mert ti...? – kérdeztem tapogatódzóan mire Harry átölelt.

-Nem. Azért mert az új kiszemelt pénzes zsákja Mr. Sirett. Ezért vitték el először Félicitét. Azt akarta, hogy szépen lassan szokjatok át oda. Lottiet pedig egy fiú miatt sikerült meggyőznie, aki Sirettnek valami nevelt gyereke. Ő már tudott a költözésről. Te voltál az egyetlen, aki keresztbe tettél neki. Az egyetlen, aki azt akarta, hogy ez a család egyben maradjon. Az a vipera nem gondolta, hogy te megpróbálod vissza szerezni az autót.

-Nem kell aggódni mert nem tudjuk vissza szerezni. – morogtam szinte jegesen. Egyszerűen nem tudom mit kellene most csináljak vagy érezzek.

-Persze, hogy nem! Szerinted hagyták volna, hogy ti csak vissza szerezzétek és én ne legyek teljesen megkopasztva?! Már mindent megtettem azért, hogy tökéletes férj legyek, de ő képtelen szeretni. Ez onnan is kiderült, hogy... – nem tudta tovább mondani mert megbicsaklott a hangja.

-Nyugodj meg... – suttogta a háttérbe Sebastian.

-Honnan derül ki? – erőltettem a választ mire apa felsóhajtott.

-Hogy már a házasságunk előtt sem szeretett. Én akkor még szerelmes voltam abba a kurvába!

-Ezt honnan veszed?

-Onnan, hogy te nem az én fiam vagy...

Sziasztok💚💙
Itt van a mai adag, ami most inkább a cselekményt vitte előre. Mi a vélemyényetek drága Louis mamáról?
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰

Vezess (Larry ff) /Befejezett/Where stories live. Discover now