Stolen Hearts //Loki ff MAGYAR// 𝐵𝐸𝐹𝐸𝐽𝐸𝑍𝐸𝑇𝑇

『Fejem Fogom』

Az ajtó tárva-nyitva, és ott áll rajta apa.

-Ez nem az, aminek látszik!-kiáltok fel, de elkapja a kezem.

-Most azonnal elmondod, miért jöttél ide, amikor megtiltottam neked.

Nem is mondott ilyesmit, ebben biztos vagyok. Ma mindenki olyan fura.

-Elyon, amikor eltűntél, még az ebédem is félbe hagytam, és a kávém se ittam meg.

Mivan?! A kávéját sose hagyja ki, és ebédelni nem szokott, csak nagyon ritkán. Ezt már tényleg nem értem.

-És Peter?-Kérdem nagyon óvatosan.

-Hát, ő beállt takarítani egy könyvtárba, és felhagyott a Pókemberkedéssel.

Én... Ez nem tudom... Felmegyek a mennybe, és odafosok. De hát? Peter imádott Pókember lenni! Az volt az élete! Nem tudom mire vélni. Takarítani mindig is utált.

-A többieket meg se kérdem.-Forgatom a szemem.

-Ja? Ők? Tudtad, hogy Bucky visszaállt a H.Y.D.R.A-hoz? Azóta se sikerült megbosszulnom, higy elvitte a gyertyákat...-Csóválta a fejét apa.

Egyre jobban kerekedett a szemem. Bucky utálta a H.Y.D.R.A-t. És miért épp pont gyertyákat vitt el? Teljesen felfordult a világ.

-JA, és azt el se mondtam, hogy Wanda meg a feleségem lett.

-Mivan?! És anya??

-Mindegy az...-Mondta szomorúan, és én azt hittem, hogy fejbeszúrom magam egy kanállal.

-Hehe... He... Hehehe... - Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Ezért egy teáskannát is megszégyenítő furcsa hörgés/sipításban törtem ki. Aztán felnevettem.

Ekkora istencsapás is csak engem érhet.

Felkeltem...

A fejem Loki vállának hajtottam, aki simogatta a hajam. Mikor aludtam be?? Mikor ült mellém Loki? Mióta álmodok ekkora baromságokat? És miért képzeltem azt, hogy megcsókolt? Én azt hiszem, abbahagyom az ivást...

Loki látta, hogy felkeltem, így abbahagyta a hajam simogatását. Felültem, és otthagytam a könyvtárban. Friss levegő kellet. Kimentem a szobánkban lévő erkélyre, és szívtam be az Asgardi levegőt. Szédültem, és eléggé azon a szinten voltam, hogy azt hittem, kiugrok.

-Én nem ajánlanám.-Jön be a hitvesem, és megfog a derekamnál fogva.-Túl mély. És amúgy is, belebetegednék.

-Aha, biztos.-Vonom meg a vállam.-És mi lenne, ha velem ugranál?

-Azt hiszem, egy darabig élvezném, de nem sokáig.

Szép. Itt beszélgetek vele az önygilkosságról, de az álmomat még mindig nem mondtam el, és nem is fogom, de még ebédnél is rajtam van az érzés.

*time skip*

-Ez az ünnepség borzalmas. És unalmas.-Meséltem Lokinak, a jövőbeli férjemnek.

-Hát igen. Én se nagyon szerettem a hasonlókat. De ha már itt tartunk? Felkérhetem egy táncra?

-Egyetlen egyre. - Mosolyodok el, de örömmel odaadtam a kezem neki, és már vezetett is a derekamnál fogva a terembe.

Az a szféra, ami akkor minket körülvett, sose felejtem el. Az egész lényem bizsergett, egyszerűen csodálatosan tudott táncolni. Én nem tudok, de ő a parkett ördöge. Tudta, hogy kell engem vezetni, és valahogy megoldotta, hogy egyszer se lépjek rá a lábára,de ő se lépett az enyémre. Erősen szorongatta a kezem, és közben gyönyörű szavakkal dícsért. Ez a fekete ing, hozzá fekete nadrág, igen kiemelte azt a kíváncsian csillogó azúrkék szemét. Ahogy belenéztél, azt hitted egy óceánva süllyedsz... Én egész tánc közben mindig tartottam a szemkontaktust, és pirultam.

Akkor lettem ideges, mikor Thor félbeszakította a táncot, hogy mondjon néhány "szót" az ifjú jegyes párnak. Lokival egyáltalán nem is figyeltünk oda, egymást szórakoztattuk, meg néha ettünk. Aztán jött egy elég zavaró rész. A 'nép' csókot követelt. CSÓKOT. Nem volt választás... (Bár én nem vagyok ellenére). Úgyhogy meg kellett csókolni. Bevallom először rosszul kezdtem, úgy átvette az irányítást, és felém hajolt. A számhoz hajolt, én meg bólogattam, hogy csinálhatja. Több nem kellet, rátapadt finoman az ajkaimra, és kényeztette azt. Lassan forgó nyelve késztetést keltett bennem, hogy átkaroljam a nyakát. Érezzem az illatát. Mégis, az a csók volt az első, így a pillanat varázsa nem múlt egy egykönnyedén.

-Remélem élvezted,mert ha igen, akkor a szobában folytatjuk. - Súgja a fülembe, egy perverz mosoly kíséretében.