Celeste

22

Sam nem jött suliba, hiába beszéltük meg. Szóval az óráim után egyből átmentem hozzá.

-Hát te?-nyitott ajtót.

-Nem jöttél ma.-néztem rá morcosan.

-Nagyon elaludtam.

Fura es zavaros volt ahogy rám nézett. Szét volt csúszva. A melegítője lógott rajta. Haja kócos volt, karikák a szeme alatt.

-Bocsi a kupiért. Nem számítottam rá, hogy jössz.-mondta a szobájába lépve.

-Ugyan. Semmi gond.-behuppantam az ágyba.

-Cel.

-Igen?

-Sűrű decembered lesz?

-Hát nem tudom. Sok díszítés, vásárlás karácsonyra minden évben. Sokat készülünk rá. Miért?

-Igazából semmi fontos. Csak eszembe jutott, hogy megkérdezem.-felnevetett. -De amúgy meg hiányoztam? 24 órája se váltunk külön-nevetett tovább.

-És ha igen?-vontam fel a fél szemöldököm.

-Tessék?

-Viccelek majom. Aggódtam érted mert nem jöttél.-dobtam neki egy párnát.

-Na gyere-dobta vissza.

Ott dobálóztunk mint két gyerek az ágyon ugrálva. Ha vele vagyok mindig boldog vagyok.

-Elfaradtam.-ugrott le az ágyról. Felkapott egy pulcsit és az erkély ajtó felé ment.-Gyere gyújtsunk rá.

Kimentem vele.
Úgy szívta a cigit mintha csak megváltás lenne. Mindig. Mintha kiút lenne valamiből.

Az őszi szél egyre hűvösebb lett. Kocsival jöttem így nem éreztem. De így az erkélyen állva a vékony pulóveremben megfagytam.

-Gyere fázós. Elférsz te is a pulcsi alatt.-húzott magához Sam.

Akkora volt rá, hogy még simán az én hátam is betudta teríteni vele.

-Így jó?-nézett le rám. Bólintottam. Az arcomat fürkészte mintha egy egészen más kérdésre várna választ. Csak nézett. Lentebb hajolt hozzám és az ajkunk szinte már majdnem összért. Furán néztem vissza rá. Mert nem értettem mit akar ezzel. Úgy volt csak legjobb barátok vagyunk. Szabadulni akartam de nem ment. Valamiért nem tudtam mozdulni.

-Nem menekülsz a közelségtől kicsi Celeste?-suttogta az ajkamhoz közel.

-Nem megy.

-Miért nem?

-Azt nem tudom.-és azt sem tudom miért akartam, hogy megcsókoljon. Hiszen ott van nekem Austin.

-Tudod te azt.-és elengedett.

Nem akartam, hogy elengedjen. És nem akartam ezt érezni se. Nem tehetem ezt Austinnal. Sam csak barát. Biztos mar megbolondultam. Ő is csak szórakozik mert unatkozik es szereti húzni az agyam. Ez ennyi.

Visszamentümk szobába és láttam, hogy a telefonom az éjjeli szekrényen világit, jelezve, hogy üzenetem van. Amint a kezembe vettem a telefont, kicsúszott a kezemből. Az én formám. Lehajoltam érte és ekkor egy csomo fémes dolgot vettem észre az ágy és éjjeliszekrény között. Leguggoltam, hogy jobban megnézzem mi az. Gyogyszeres levelek. Üresek. Kivettem a rengeteg közül vagy hatot és Sam felé mutattam.

-Az nem az amire gondolsz.-mentegetőzött.

-Gyógyszerfüggő vagy baszod? Ezért hiányzol ennyit? Ezért nézel ki így?-lebasztam az ágyára.-Gratulálni tudok csak hozzá. Hazudtál. Azt hittem végre tiszta emberrel vagyok. Erre végig be voltál állva a sok szartól.

-Cel..-jött közelebb.

-Tudod mit baszki?? Az égvilágon semmit se akarok tőled. A kibaszott barátod se akarok lenni. Hozzám se merj szólni. Be vagy állva ezek szerint állandóan, ez rengeteg gyógyszer. De nem is ez fáj. Az fáj, hogy a képembe hazudtál mikor elmondtam egy este neked, hogy mindig aggódtam Jason miatt, mert tudtam, hogy drogozott. Azt mondtad te tiszta vagy. Hogy voltál képes így elárulni a barátságunk??Hagyj békén.-Csak elakartam tűnni innen mielőtt bőgni kezdek.

-Nem értesz semmit Cel.-úgy állt ott mint egy kisfiú.-Ne hagyj magamra kérlek. Szükségem van rád.

-Eljátszottad az esélyed Sam. Ennyi volt.

-Celesete kérlek. Megmagyarázom.

-Sajnálom Sam. Én tényleg sajnálom de nem.

A házunk előtt egy órát bőgtem a kocsiban mielőtt bementem. Nem tudtam elhinni. Jason, majd ő. Nekem nem menne újra emiatt aggódni nap mint nap. Ami az erkélyen történt inkább elfelejtem. Biztos nem volt tiszta. Nem akarok ilyen hülyeségekre érzelmet építeni.

***
Másnap nem jött iskolába. És a következő többi nap se. A napok teltek. Hetek. Nem beszéltünk, nem keresett, nem láttam. Senki nem tudott róla semmit. De megfogadtam, hogy nem megyek át. Nem hunyászkodok meg. Ő hazudott. Nem én. De nem tudtam kiverni a fejemből az érzést amit a közelsége keltett.

Itthon jól megvoltunk. Austin és köztem minden rendben volt. Legalabbis azt hiszem. Mostanában rengeteg plusz edzése volt, és emiatt ritkábban voltunk együtt. De közeledett a karácsony, ezért átvállaltuk magunkra a bevásárlást. Az üzletekben huszadikán annyian voltak mintha mindent ingyen osztogatnának.

-Tészta és rízs.-olvastam fel a következőt a bevásárlási listáról.

-Hány féle köretetet fog készíteni anyukád?-tolta utánam a kosarat.

-Őszintén nem tudom. Majd átjössz úgyis megkóstolni mindent. Ugye?-fordultam hátra.

-Igen. Mármint ha eltudok szabadulni.-bólintott.

-Hát csak lesz egy szabad órád.

-Megoldom